Kisalföld logö

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 13°C | 27°C Még több cikk.

A csodagyerek különös karrierje

Ördög József, a Verebes féle ETO egykori játékosa, aki - 13 éves dunaszegi kisfiúként - egy tehetségkutató versenyen tűnt fel,  a fényesnek ígérkező sportkarrier helyett Vietnamot választotta. Különös, színes karrierjéről beszélgettünk.

Még egy évig vietnámi zászló alatt játszik
A futballrajongók közül biztosan sokan emlékeznek rá, a Magyar Televízióban annak idején volt egy tehetségkutató akció, amely „A bácsi kérem, hol lehet itt focizni?" címet viselte. Nos, ezen az országos kiválasztón tűnt fel 1982-ben egy 13 éves dunaszegi kissrác, akit akkor csodagyerekként emlegettek. Ördög József (33) aztán 16 esztendősen(!) az FTC barlangjában, az Üllői úton mutatkozott be az élvonalban, a Verebes József által dirigált ETO-ban. A fényes karrier, a szinte bizonyosra vett többszörös válogatottság helyett aztán egy színes, de kevésbé nívós pályafutás következett, amelynek állomása jelenleg Vietnam.

Bemutatkozás a FIFA elnöke előtt

A nagy hőségben az ETO FC juniorjai szakadatlanul rótták a köröket. A fiatalok között egy régi ismerős is feltűnt, aki – mint az később kiderült – nagyon jól viseli a hőséget. Az elmúlt időszakban ugyanis hozzászokott... Ördög József, a győri gárda egykori futballistája immáron egy éve, az első magyar idegenlégiósként, Vietnamban játszik.
– Nagy a távolság Magyarország és Vietnam között, legalább olyan nagy, mint amilyen utat ön bejárt az NB I-es premier és az ázsiai szerződés között. Hogyan is kezdődött?
– Alig tizenhat évesen Verebes mester mély vízbe dobott, ezt bizonyára kevesen mondhatják el magukról, akárcsak azt, hogy a bemutatkozó mérkőzésemen az Üllői úton jelen volt Joao Havelange, a FIFA akkori elnöke is – kezdte Ördög. – Minden szép és jó volt, de aztán éveken keresztül csak epizódszerepeket kaptam. Így utólag azt gondolom, talán el kellett volna mennem kölcsönbe olyan helyre, ahol folyamatosan játszhattam volna a felnőttek között. Egyébként jellemző a pályafutásomra, hogy bárhová is igazoltam, mindig meghatározó játékos lettem, kivétel a nevelőegyesületem, mert az ETO-nál nem sikerült maradandót alkotnom. Azt hiszem, Győrött nem kaptam meg azt a bizalmat, amit másutt igen...
– Például Sopronban, ahol tagja volt a sporttörténelmet írt együttesnek.
– Huszonhárom évesen kerültem az SLC-hez, amely félidényben az NB II tizenegyedik helyén tanyázott. Aztán következett egy csodálatos tavasz, és osztályozós helyre kerülve a Diósgyőrrel csatáztunk az első osztályba kerülésért. Sikerült a bravúr, és az élvonalban is remekül helytálltunk az első évben. A boldogságot egy szomorú szakasz követte az életemben, hiszen 1994-ben gerincműtéten estem át, s egy évig nem léphettem pályára.

Együtt a világválogatottal

– Aztán a sérülés után újra az ETO színeiben szerepelt. Visszahúzta a szíve?
– Megkerestek a győri klub vezetői, s én rögtön igent mondtam. Azzal az Árgyelánnal cseréltek el, aki akkoriban az év játékosa is volt. Nagyon bizakodtam, hogy végre stabil helyem lesz az ETO-ban, de megint csalódnom kellett, alig-alig jutottam szóhoz. Nem haragudtam senkire, de huszonhat évesen többre vágytam, mint hogy a kispadot koptassam. Ausztriába, a másodosztályú St. Pöltenhez szerződtem, ahol a világválogatott Détári Lajos is a csapattársam volt.
– Fél évet töltött az osztrák bajnokságban, majd újra következett a magyar NB I, pontosabban Siófok...
– Kitűnő három esztendőt töltöttem a Balaton-parti gárdában, házi gólkirályként mindenki elismerte a teljesítményemet. Aztán vezetőváltás történt a Siófoknál, s én jobbnak láttam, ha továbbállok, és 1999-ben egy szezont a finn első osztályban szereplő, hangzatos nevű, Pori Jazz gárdájában szerepeltem. Amikor hazajöttem, az NB II-es Eger csapata keresett meg, ahol bajnokok lettünk, majd az NB I B-s szereplésünk miatt sem kellett szégyenkeznünk.

Ázsiai kínok

– És jött 2001, s következett Ázsia! Gondolta-e valaha, hogy egyszer Vietnamban fog futballozni?
– Természetesen még álmomban sem, nagyon meglepődtem, amikor egy menedzser felajánlotta ezt a lehetőséget. Elmentem az összes győri utazási irodába, de szinte semmi Vietnammal kapcsolatos információval nem tudtak szolgálni, így interneten tájékozódtam.
– Melyik csapathoz került, s milyenek voltak az első benyomásai?
– A második vonalban szereplő, de feljutásra készülő ACB FC gárdájába igazoltam Takács Lajossal együtt. Ami számunkra újdonság volt, hogy a bajnokság során végig, nyolc hónapon keresztül edzőtáborban készültünk. Rengeteget edzettünk, ráadásul a negyvenfokos meleg és az iszonyúan magas páratartalom is emberpróbáló volt. Ezenkívül a teljesen más étrendtől kikészült a gyomrunk, szóval eleinte sokszor beszélgettünk arról, hogy menjünk inkább haza. Ami viszont pozitívum volt, hogy a klub mindig pontosan, korrektül kiegyenlítette a szerződésben foglaltakat.
– Nyilván tehát a pénz miatt maradtak. Mennyit keres egy vietnami légiós?
– Amennyit idehaza egy élcsapat meghatározó játékosa.
– Milyen eredménnyel zárták a bajnokságot?
– Negyedikek lettünk, s így osztályozómérkőzést játszhattunk, amelynek a százötödik percében, Takács aranygóljával vívtuk ki a feljutást. Óriási volt az öröm és a megkönnyebbülés, hiszen a csapat szponzora, az ACB bank csak így vállalta a további támogatást. Vietnamban ugyanis a labdarúgás a legjobb reklám.

A sportlap címoldalán

– Az együttes vezetői elégedettek voltak a két magyar produkciójával?
– Takács kilenc találatával házi gólkirály lett, míg én hat gólt lőttem és hat gólpasszt adtam jobb oldali középpályásként. Egyértelműen meghatározó futballisták voltunk, minden mérkőzésen játszottunk, szuper volt a sajtónk, nemegyszer szerepeltem a sportlap címoldalán. Az utolsó találkozónk után csak rendőri segítséggel jutottam be az öltözőbe, annyian kértek tőlem autogramot. Kijelenthetem, Vietnamban imádják a focit.
– A futball mellett volt lehetősége megismerkedni az ázsiai országgal?
– Az amerikai kosárlabdához és jégkoronghoz hasonlóan leutaztunk egy-egy országrészre, s ott lejátszottunk három-négy mérkőzést, miközben azért körülnézhettünk Hanoiban, Saigonban és a többi gyönyörű városban, térségben.
– Lesz-e folytatása a vietnami kalandnak?
– Igen, még egy évet maradok, októberben utazom vissza, s majd novemberben kezdődik a bajnokság. A tizenkét csapatos élvonalban újoncként a dobogós hely elérését tűzték ki célul a gárda számára, úgyhogy lesz miért küzdenünk. A hírek szerint egyébként Kenesei Zoltán és Kovács Béla is csapattársunk lesz, így négy magyarra bővül az ACB légióslistája, ráadásul az edzőnkkel is könnyebb lesz megtalálnunk a közös hangot, hiszen Détári Lajos dirigálja majd a csapatot. Jövőre valószínűleg hazatérek Vietnamból, s egy alacsonyabb osztályú osztrák gárdában fejezem be a pályafutásomat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győri siker a megyei rangadón

A labdarúgó Borsodi Liga második fordulójában a Győri ETO FC–Matáv Sopron megyei rangadón… Tovább olvasom