Kisalföld logö

2018. 06. 20. szerda - Rafael 18°C | 29°C Még több cikk.

A csapat célja nem az ezüstérem...

Bemutatjuk magánemberként az MKB-Euroleasing női kosárlabda csapatának ügyvezetőjét.
Török Zoltán
Van, aki szereti, akad, aki kevésbé. Azt azonban senki nem vitatja: amit az MKB-Euroleasing Sopron női kosárlabdacsapatának ügyvezetőjeként tesz, azt Török Zoltán a maga részéről jól, nagyon jól csinálja. A kosárlabdát nem megkerülve megpróbáljuk bemutatni a sportvezetőt – mint magánembert.

– Hosszú évek alatt összeforrt a neve a soproni sportélettel. Nyilván vannak sokan, akik nem is tudják, hogy nem született soproni, sőt, nem is kimondottan környékbeli. Beszélne a gyermekkoráról?

– Egy Komárom-Esztergom megyei kis faluban, Héregen születtem. Ez a falu a Gerecse-hegység lábánál fekszik, és egyébként jól ismert vadászterület. Ebből adódóan fiatal koromban úgy képzeltem, hogy erdész leszek vagy vadgazda.

– Hogyan került, s ragadt meg Sopronban?

– Éppen az előbb említett vágy vezetett nyolcvankettőben Sopronba, a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolába. Utána következett az egyetem faipari mérnöki kara, ahol kilencvenkettőben diplomáztam. 

Ügyvezető igazgató fél estén át

– Hogyan lett faipari mérnökből sportvezető?

– Ügyvezető igazgatót keresett a Soproni Ászok férficsapata '94-ben, amit megpályáztam, s egy fél este erejéig el is nyertem. Ennek a története az volt, hogy az elnökség úgy döntött: töltsem be én a posztot. Ezt Németh Árpád elnök úrral még aznap este megbeszéltük. Aztán másnapra ez marketingigazgatói kinevezéssé módosult, amelyet elfogadtam, de fél év után mégis úgy éreztem: ez a közeg nem igazán bízik meg bennem. Egy álmatlan éjszaka után úgy döntöttem, megválok a klubtól. Valamiből azonban meg kellett élni, hiszen akkor már családos ember voltam, hároméves volt a kislányom. Elmentem a Kisalföldhöz hirdetésszervezőnek. A mai napig úgy érzem, az a fél év, amit a lapnál töltöttem, nagyon jó iskola volt!

 – Akinek a neve említése nélkül nem lehet önről írni, az dr. Berényi János, aki ha jól sejtjük – vasutas nyelven szólva – „sínre tette" a sportvezetői pályán. Hogyan vélekedik elődjéről, egyáltalán annak tekinti-e?

Berényi és Fullér: mentorok és barátok

– Bármilyen furcsa is, annak idején nem Berényi úr hívott a GySEV-hez, hanem Magyar András, aki abban az évben nem csak vezetőedzője, de menedzsere is volt a csapatnak. Így aztán én neki köszönhetem, hogy a vasúthoz kerültem. Berényi úrral érdekes módon nem volt felhőtlen az első évi kapcsolatunk, bár igazán akkor még nem is ismertük egymást! Ma már őt Fullér Istvánnal egyetemben nemcsak mentoromnak tekintem, hanem mind a mai napig barátomként tisztelem. Kapcsolatunk ha nem is napi, de állandó. Ők azok, akik lehetővé tették számomra, hogy megvalósíthassam elképzeléseimet a csapatnál. Soha nem fogom ezt nekik elfelejteni! Berényi úrnak elsősorban azt köszönhette a klub, hogy annak idején a GySEV a vállalat méreteihez képest maximális, sőt, erején felüli támogatásban részesítette a csapatot.

Fullér úr olyan kört „dolgozott meg", amely számomra elérhetetlen lett volna, magam pedig a csapat mindenkori névadó szponzori, illetve támogatói körének kiépítéséért voltam felelős. Így alkottunk mi egységet. Azt is el kell mondanom, hogy soha, egyetlen alkalommal sem avatkoztak be napi ügyekbe, mindig tiszteletben tartották a csapaton belüli munkamegosztást. Ugyanakkor hihetetlen erkölcsi és anyagi támogatást kaptunk tőlük önzetlen módon. Mint a kényszerű névváltoztatás utáni időszakból kiderült: a csapat számára egyértelműen ők jelentették a GySEV-et.

– Ami talán a legnagyobb érdeme, hogy két-három éve, amikor a névadó szponzorok egymás után hagyták el a csapatot, életben tudta tartani, úgy, hogy azért az együttes folyamatosan ott szerepelt a honi élvonalban, s az Euroligában. Mennyire volt „meleg" akkor a helyzet, s mekkora munkával sikerült elérni, hogy nagyjából a korábbi szinten működjön a társaság?

– Talán egy külső szemlélő nem is sejti, mennyire volt végveszélyben a klub. Itt megint két nevet kell említenem, akik nélkül nem tartanánk ott, ahol. Farkas Balázs és Zöldi Péter főszerepet játszottak a csapat megmentésében, az MKB-Euroleasing két tulajdonosáról, s vezetőjéről van szó! Hasonló jelzőket tudok használni a velük való kapcsolatomra, mint Fullér és Berényi uraknál. Úgy látszik, a jóisten kegyes volt hozzám és a csapathoz is, hogy ilyen emberek álltak mellém és a csapat mögé.

Néhány dologban ő is hibázott


– Van-e olyan döntése az elmúlt évekből, amelyet mostanra, pár évvel idősebben, tapasztaltabban már megbánt, s esetleg ma már máshogy döntene?

– Sok ilyen döntésem volt! Elsősorban azért, mert egy ilyen csapatnak a vezetése nagyon sok ismeretlenes egyenlethez hasonlítható, ahol egyes tényezőkről csak később derül ki, mit is jelentenek valójában. Konkrét eseteket azért nem említenék, mert személyekhez kapcsolhatók. Az én szakmámban, mint sok másban, fontos az emberismeret, és bizony én magam sok esetben itt hibáztam, valamennyi hiba ebből adódott.

– Van-e olyan dolog, amire most is büszke?

– Ilyen is több van! Ide tartozik Farkas Balázzsal való megismerkedésem és a hozzá fűződő kapcsolatom. Ő az a személy, akitől a legtöbbet tanultam és aki a számomra a legtöbb „muníciót" adta és adja a nehéz helyzetekben. Bár csak pár év van közöttünk, mégis példaképemnek tekintem s nem mellékesen Magyarország legjobb menedzser-vezetőjének. Ami a csapatépítéssel kapcsolatos döntéseket illeti, bár sok világsztár és magyar válogatottak egész sora játszott, s játszik most is a csapatban, e tekintetben a legbüszkébb arra vagyok, ahol Horváth Zsuzsi és Honti Kata tart.

– Az is köztudott, hogy abszolút a szívén viseli a társaság sorsát, nehezen viseli a csapat vereségeit, az esetleges támadásokat. Mennyire látszik ez a családja körében, másként: mennyire „viszi haza" ezeket a problémákat?

– Ezeket a dolgokat megpróbálom elválasztani a család mindennapjaitól, de ez nem mindig sikerül. Ilyenkor ez félrevonulásban, zárkózottságban, szótlanságban nyilvánul meg, amit a család – érthető módon – nehezen visel.

A triatlon a legújabb szerelem

– Ha már a családjánál tartunk, úgy hírlik, a közelmúltban „beleszeretett" egy másik sportágba is, ez pedig a triatlon. Hogy is volt ez?

– Fiam testnevelő tanára szerettette meg Balázzsal ezt a sportágat. Bár csak iskolai keretek között űzzük, de ma már ott szurkolok valamennyi versenyén. A Fenyő Téri Általános Iskola csapatával a megyei és a területi döntők után az országos döntőt is megnyerték, amit végigszurkoltam Lakitelken. Balázs emellett azért kosarazik is...

– Túl sok szabadidővel vélhetően nem rendelkezik. Amikor mégis, mi az, amit a legszívesebben csinál?

– Olvasok! Elsősorban szépirodalmat, főleg a külföldi utazások alatt, de a dolgos napok végén is! Tolsztojtól Sommerset Maughamig, Márai Sándortól Spiró Györgyig mindent.

Ásványvízzel koccinott az arénaavatón

– Önről köztudott, hogy nem iszik alkoholt. Honnan ered ez a káros szenvedélytől való teljes mentesség, és  vétkezett-e a múlt pénteken, azaz ivott-e pezsgőt az aréna avatóján?

– Remélem, nem lesz szentségtörés, amit mondok, de egy húsvéti templomi áldozás eredménye. Amikor gyerekkoromban először, és gyakorlatilag utoljára került alkohol a számba, szó szerint rosszul lettem. Ezzel pedig nem vallásosságomnak lett vége... Ami pedig az aréna avatóját illeti, az én poharamban ásványvíz volt.

– Többször is hangsúlyozta, hogy a csapat idén csak kihívója a Pécsnek. Nem azért mondja, mert nem szeretne semmit elkiabálni?

– Egyáltalán nem! A Pécs még mindig nagyobb költségvetésű, gazdagabb, rutinosabb és legalább olyan erős játékosállományú együttes, mint a miénk, ráadásul ő a címvédő. Mi mások lehetnénk, mint kihívók? Az elmúlt évek arra tanítottak, hogy ha nem kellő alázattal és szerénységgel vágunk neki a szezonnak, akkor eshetünk csak igazán nagyot. De nem szeretném megkerülni a kérdést, természeten nem az ezüst a cél egy olyan közegben, ahol mindenki maximalista!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Forduló keserű szájízzel

A papírforma alapján várható volt, hogy a Tento-ETO veszít a Dunaferr otthonában. Tovább olvasom