Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Az amatőrök között a legismertebb győri bunyós lettél, igazi közönségkedvenc. Ebben benne volt jó 13-14 év kemény meló.

-Elég későn kezdtem a bunyót. Öt-hat barátommal együtt mentünk le először edzésre valamikor 1995-96 táján. Akkoriban két egyesület működött a városban: A Ring Box Club és a Benedetti. Mi az előbbiben kaptuk az első pofonokat. A haverok közül később mindenki abbahagyta valamiért a bokszot, én maradtam. Dolgoztam, és az idő azt igazolta, hogy jól tettem.

Újoncként máris jött a kalandozások kora. Az akkori körülményekre jellemző, hogy még álladó edzőtermetek sem volt, vándoroltatok.

-Igen, időközben megszűnt a terem a katonai szakközépiskola kollégiumában. Sokáig edzés sem volt. Pakoltunk, és mentünk a Dózsa pályára, ahol összesen volt egy zsák, meg egy ringnek nevezett valami. Itt edzett akkor még az olimpikon Nagy Jani, aztán Krafcsik Krisztián, Dobai Jani és több sikeres sportoló. Egy év után innen is továbbállt a csapat, és a Lukács iskola termében edzettünk. Ebben az időszakban volt egy féléves szünetem. Motoroztam, nem érdekelt a boksz. Amikor visszatértem, akkor kezdődött a sűrűbb időszak. Tornákra utaztunk Olaszországba, Ausztriába, Svájcba. A klub tovább erősödött. Jött a később Ausztráliában elhunyt Nagy András, és Oroszlányból hozzánk igazolt Kovács Attila is.

Ekkor kezdték megismerni itthon újra a győri bokszolókat, a fiatal tehetségeket, az új generációt?

-Ez így van. Egyre több hazai versenyen indultunk, és egy fővárosi meccsen figyelt fel rám Patkós János. Nem sokkal később már hívtak is, hogy edzek együtt a válogatott kerettel. Óriási dolog volt az akkori olimpikonokkal Balogh Vilivel, Balzsayval, és Bedák Zsolttal készülni, még akkor is, ha tudtam, hogy kevés esélyem van kijutni Athénba.

Egy a sok közül: győztes meccs a fejvédős korszakból

Több társaddal együtt aztán úgy döntöttetek, hogy átigazoltok a Gladiátorhoz.

-2004-ben volt az Uniós Európa Bajnokság Madridban. Ez után igazoltunk át a Dózsából a Ring Box Clubba. Kovács Attila ment, és nem sokkal később többen is követtük. Ez volt igazából a sikerkorszak számomra. Országos bajnokságon szereztem két bronz, -és egy ezüstérmet, valamint a Bocskai Emlékversenyen is egy ezüstöt. Voltam válogatottként Európa Bajnokságon és nyertem rangos nemzetközi versenyt Bécsújhelyen nagyon erős mezőnyben. Voltam olimpiai kerettag. Sajnos a pekingi játékok előtt a korom miatt inkább Szili Istvánt favorizálta a szövetség. Ő 69 kg-ban érte el azokat a sikereket amiket én a 75 kg-ban. Feljebb hozták egy súlycsoporttal, és ő harcolhatott az ötkatikás részvételért. Szurkoltam neki, hogy jusson ki, de a bírók elcsalták az utolsó, mindent eldöntő meccsét.

A Gladiátor Box Club csapatkapitánya: Kelemen Balázs

Sokszor kézzelfogható közelségbe került az aranyérem az OB-n. Volt olyan eset, hogy nyilvánvalóan elpontozták a meccsedet.

- Igen, ezek a leginkább fájó pontok a pályafutásomban. Nehezen viselem az igazságtalanságot, és sajnos ezekből bőven kijutott nekem az amatőr korszakomban. A karrierem közepe táján, amikor a legjobb formában voltam, finoman fogalmazva is sokszor vettek el tőlem meccseket a pontozók, valószínűleg külső nyomás hatására. Felesleges már ezen rágódni, de bántó, hogy a magyar bajnoki aranyérem helyett ezüst került a nyakamba. Túl kicsi klub voltunk még akkoriban, és a sportdiplomáciában is ennek megfelelő helyet foglalhattunk csak el. A nagy egyesületek versenyzőinek jóval szerényebb teljesítmény is elég volt egy-egy győzelemhez. Remélem a profik között tényleg az nyer, aki a jobb. Én hiszek benne.

Az első profi meccs, az első győzelem.

Túl vagy a harmadik meccseden a hivatásosok között. Az sem szegi kedved, hogy a profi boksz finoman fogalmazva sem virágzik itthon?

-Idehaza a profik nincsenek könnyű helyzetben, sok más sportággal együtt. Amikor Rácz Félix felkarolt néhány reményteljes versenyzőt, és odaállította az egész vállalkozás mögé az egyik országos kereskedelmi tévét, egész jó meccspénzekről lehetett hallani.  Amikor ő kilépett gyakorlatilag összeomlott az minden. Vannak nagyon jó öklözőink most is, de nincs megfelelő promóter. A jelentősebb szervezeteknél gyakorlatilag ismeretlenek a magyar bokszolók. Nálunk néhányan kénytelenek olyan menedzserekkel leszerződni, akik nagyon ritkán tudnak ellenfelet lekötni. Én még nem látom át igazán a profi világot, de át tudom érezni Kovács Attila helyzetét, aki a csúcsról esett vissza, mert megszűnt mögötte az az istálló, amely biztonságot adott. Ugynakkor van példa az ellenkezőjére is. Tomi Kid, vagyis Kovács Tamás egész jó úton halad, decemberben vb-övért meccsel.

Mindezek tudatában mit tervezel? Van olyan elved, amiből nem engedsz?

-Én sem akarok töltelékbunyós lenni. Ezért most nincs más választásom, mint hogy a szponzoraim támogatásából, és a saját pénzemből fizetem az ellenfeleimet. Választhatnám azt az utat is, hogy külföldre járok, és nekem fizetik a meccspénzt, de akkor a felhozóember szerepét kellene betöltenem. Nehéz ellenfeleket akarok, mert annak semmi értelme, hogy nevesincs műbunyósokkal csináljak magamnak hibátlan mérleget. Ez a statisztikában kétség kívül jól mutat, de ha nincs komoly erőpróba sokáig,  az első komoly ellenfélnél elhasalok.

Hosszú az út a címmeccsig.

Ha már a lepadlózásnál tartunk...Kaptál a ringben végzetes pofont?

-K.O. vereségem nem volt, és nem is szeretném átélni ezt. Vannak jópofa sztorik csapattársakról, akik beleszeladtak egy-egy végzetes ütésbe. Volt olyan, aki állította, hogy csak arra emlékszik a K.O. után, hogy a bíró rászámolt. Mi mondtuk el neki, hogy bizony nem volt számolás. Ájulás volt, meg vödör víz amikor felmosdatták.

Külföldi tornán vettünk részt, amikor az egyik srác beszedett egy komoly pofont. Kifeküdt, jött az orvos. Vitték be az öltözőbe, ahol magához tért, és elkezdett árnyékolni. Az orvos kérdezte, hogy mit csinál. A meglepő válasz: Doki, mindjárt kezdődik a meccsem, melegítek. Kiesett neki az egész ringben töltött idő, és a kiütés is.

Nagy pofon egyébként volt bőven. Főeg az edzőteremben. Vannak olyan pillanatok, amikor már az elején azt hiszed, hogy jó vagy, ráadásul ehhez még egy kis szemtelenség is társul. Ezt pedig a rutinosabb kemény bunyósok nem szeretik. Kovács "Vipera" Attila engem is helyretett néhányszor. Máris kevésbé voltam magabiztos.

Szóval nem hasaltál el. És a te ütésed után az ellenfél?

-Volt egy emlékezetes eset. A 2005-2006-os Országos bajnokságon éremért bokszoltam. Az első jobb csapottal úgy telibe vertem válogatott társamat Farkas Csabit, hogy vége is lett a meccsnek. A Nemzeti Sportban is főcím voltam. Aztán később Csabit vitték az EB-re.

A legemlékezetesebb válogatott mérkőzésem egy Horvátország-Magyarország válogatott találkozón volt. Matej Matkovic korábban Szellő Imrét és Nagy "Hóhér" Józsit is legyőzte. Nekem sikerült megverni őt. Rengetegen gratuláltak.

Mérlegelés, pózolás.

Sokat köszönhetsz az ökölvívásnak. Többek között rengeteg barátot.

-A hazai boksztársadalom nagyon összetartó közösség, legalábbis versenyzői, edzői szinten. Jó példa rá a legutóbbi győri junior OB. Nem csak a gyerekek szülei voltak itt, hanem rengeteg egykori bunyós, tréner, szponzor, jóbarát. Az első edzőm, Őri Jóska bácsi rendezte. Jó volt vele találkozni. A bunyónak nagyon sok ismerőst köszönhetek. Közülük többen vannak, akiket barátaimként említhetek. Kovács "Kid" Tamás, Kovács "Vipera" Attila, Rádai István, Szomolányi Attila, Lázár Nándor ilyen emberek. Zentai Robi barátomon keresztül alakult ki jó kapcsolat egy remek olasz ökölvívóval. Giuseppe Lauri hazájában olyan, mint Koko nálunk. Itt él Békéscsabán feleségével és két gyermekével már két éve. Bemutattak neki, beszélgettünk. Egy év elteltével egy olaszországi versenyen összefutottunk. Mindenben segített, jó barátok lettünk. Mostanában profik karrierjét egyengeti. Van egy klubja, és meccseket szervez. Versenyeken egyébként sok hírességgel összefutottam. Találkoztam többek között az olimpiai bajnok Roberto Camarellével, és Felix Savonnal is. 

Sokszor voltál válogatott kerettag. Szívesen emlékszel vissza az edzőtáborokra, a kemény felkészülésekre?

-Rengeteg szép emléket örzök a válogatott edzőtáborokról. Egész nyarakat töltöttem Tatán. Jó társaság volt, keményen dolgoztunk, csak a munkára kellett koncentrálnunk. Persze azért lazíthattunk is. Egyszer ennek "köszönhetően" majdnem odaveszett a komplett olimpiai válogatott fele. A 2004-es athéni játékokra készült a csapat. Mentünk fel hegyi futásra, két autóval a szerpentinen. Persze bennünk volt a versenyláz, ahol lehetett előzgettük egymást. A mi pilótánk hibázott, kicsúsztunk, átrepültünk egy árkon, és megálltunk fél méterre egy szakadéktól. Káté Gyula vezetett, de ott volt velem együtt a kocsiban Balogh Vili, és Kertész Henrik is. Szántó Öcsi bácsi hívott segítséget. Egy szomszédos farmról jöttek egy terepjáróval, kihúzták a kocsit. A tulaj meghívott bennünket a birtokára. Hatalmas terület volt. Erre azért emlékszem ilyen jól, mert amíg a szövetségi kapitány élvezte a vendégszeretetet, addig mi futottunk.

Bevonulás előtt, az öltözőben.

A magyar ökölvívónak ritka esetben adatik meg, hogy csak a sportra koncentráljon. Te is munka mellett edzettél.

Gyakorlatilag csak a bunyó tölti ki az életemet. Soha nem pénzért csináltam ezt a sportot, mint ahogy a csapattársaim sem. Munka mellett járok edzeni, és verenyekre is. Csinálom a vállalkozásomat, ami rengeteg időt, és energiát emészt fel. A vendéglátásban dolgozom, kocsmáim vannak. A zavartalan versenyzés feltételeit nehéz előteremteni. A támogatók nagyon nehezen állnak egy-egy sportoló mellé. A legtöbben meg sem hallgatják, hogy mi az amiben egymás segítségére lehetnénk. A támogatóim így inkább a barátok, ismerősök közül kerülnek ki. A profi meccseimhez, a felkészülést a Hunnium 895, és a Palace Panzió segítette.

Ha túl jutsz az első szakaszon, a felhozó meccseken a profik között, álmodhatsz merészet?

-Bízom benne. Nekem fekszik ez a boksz. A kemény munka pedig itt is meg kell, hogy hozza az eredményt. Jó lenne egyszer valamilyen címmeccsen szorítóba lépni.