Kisalföld logö

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 14°C Még több cikk.

1982: tizennégy perc hiányzott a boldogsághoz

Huszonöt évvel ezelőtt ezen a napon a magyar válogatott 10–1-re győzte le Salvadort a spanyolországi világbajnokságon. Azóta is ez a vb-k gólcsúcsa.

Ezen az eseményen volt utoljára reális esélye a magyar csapatnak, hogy továbbjusson a csoportjából, ám a belgák elleni döntő összecsapáson a hajrában egy védelmi kihagyás megpecsételte a válogatott sorsát.

Az 1982-es év tavasza meglehetősen puskaporos hangulatban telt Győrött, ugyanis a fantasztikus teljesítménnyel a korszak első bajnokságát nyerő Rába ETO-ból mindössze egy labdarúgó utazhatott a Mundialra. Emiatt is a sajtó kereszttüzében állt Mészöly Kálmán szövetségi kapitány, az őt bíráló hangok különösen a világbajnoki kiesést követően erősödtek fel...

Mészöly Kálmán: A fájó kiesés részben a játékvezető számlájára írható

„A salvadoriakat nem nagyon ismertük. Én a mérkőzés előtt öreg menedzserünkkel, Emil Österrei- cherrel néztem meg egy felkészülési meccsüket, de elkéstünk, és így csak negyvenöt percet láttunk. Mondtam utána, hogy simán nyernünk kell, de arra senki sem számított, hogy 10–1 lesz belőle. A sikerben a legnagyobb szerepet Nyilasi Laci és Kiss Laci játszotta" – mondta a huszonöt évvel ezelőtti KO-győzelemről Mészöly Kálmán. Az akkori szövetségi kapitány legalább ennyire szép emléknek tartja a vb-selejtezőket: az utolsó mérkőzésre úgy utazhatott ki a magyar tizenegy Londonba, hogy az első helye már biztos volt – pedig a csoportban Anglia mellett Románia, Svájc és Norvégia szerepelt. Ma nagy valószínűséggel utolsók lennénk...

Mészöly Kálmán utólag bevallja, egy hibát elkövetett a Mundial során: a közép-amerikai gárda elleni siker után felforgatta a csapatot a világbajnok argentinok elleni mérkőzésre, hogy védekezőbb felfogásban játsszunk. Ugyan ezzel akkor előzetesen más szakemberek is egyetértettek, de a túl sok védővel nagy zakóba, 4–1-es verésbe futottunk bele. Az exkapitány ugyanakkor abban nem biztos, hogy ha a „Győztes csapaton ne változtass!" elvet követi, pontot szereztünk volna Maradonáéktól.

Ilyen előzmények után következett a Belgium elleni ki-ki meccs, amelyen Nyilasiéknak győzniük kellett a középdöntőbe jutáshoz, a vége azonban iksz lett, miután Czerniatinsky 14 perccel a vége előtt kiegyenlített. Mészöly Kálmán úgy véli, a fájó döntetlen részben a bíró számlájára írható, aki 1–0-ás magyar vezetésnél nem állította ki – még sárga lappal sem büntette... – Pfaffot, holott a belga kapus a tizenhatos vonalánál szándékosan elütötte a labdát egyedül kapura vezető Fazekas lábát.
Mészöly Kálmánt természetesen a Győrben ma is vitatott döntéséről is megkérdeztük: a Rába ETO 1982-es bajnokcsapatát csupán Szentes Lázár képviselte a világbajnoki keretben, amelybe például a gólkirály Hannich Péter, vagy a távoli bombáiról elhíresült Póczik József sem került be. „Ebben leginkább az a ma már butaságnak tűnő személyes ellentét játszott elsősorban szerepet, amely Verebes József és köztem kialakult. Verebes többször támadott engem és segítőmet, Mezey Györgyöt, hogy az a modern futball, amit ő játszat a Győrrel. Nem tudtunk közös nevezőre jutni, és ennek végül szerencsétlen módon az ETO-futballisták itták meg a levét. A döntésemet persze ma is vállalom, hiszen döntően azok a játékosok kaptak bizalmat, akik kiharcolták a kijutást. Közel sem biztos egyébként, hogy az ETO-sokkal jobban szerepeltünk volna. A vb után beválogattam több győrit is, mégis kikaptunk a görögöktől."

Póczik lemondta a részvételt

Az év játékosának választották 1982-ben Póczik Józsefet, a Rába ETO irányító középpályását. Sokan biztosra vették, hogy legalább ő bekerül az „utazóba", ám nem így történt.

„Győrből én voltam az egyetlen, aki helyet kapott a huszonkettes keretben, de sérülésre hivatkozva lemondtam a válogatottságot. Mészöly Kálmán elbeszélgetett velem és közölte, hogy a vb-n csak a harmadik mérkőzésen számít rám. Hiú voltam, ezt nem tudtam elfogadni. Inkább lemondtam a vb-szereplést! Most már belátom, nagy hiba volt, hiszen egy világbajnoki szerepléssel lettem szegényebb... Helyettem került be Szentes Lázár, aki, ha jól emlékszem, az egyik meccsen gólt is rúgott. Közvetlenül a vb előtt a válogatott a Népstadionban 1–1-re végzett a német bajnokság negyedik helyezettjével, a Kaiserslauternnel, mi pedig az ETO-val néhány nappal később 7–0-ra vertük őket. Nekem is jól ment a játék és ebből adódott egy kis gond: az illetékesek és a sajtó azt firtatták, hogyan lehetek sérült, ha így tudok futballozni..."
A fővárosi játékosokkal kapcsolatos mendemondákat – összeszólalkozás, verekedés – Póczik József is cáfolja.

„Így utólag még Kálmánt is megértem, volt egy kialakult, jó csapata, amelyet nem akart felforgatni. Viszont azt sem tudjuk már meg, ha négy-öt ETO-st berakott volna, akkor többre lett volna-e képes a válogatott a világbajnokságon. Az talán jelez valamit, a vb után a franciákkal játszottunk ennyien egyszerre és csak egy-nullra kaptunk ki Platiniéktől."
A Mundiál után négy évvel Mexikóban még ott volt a válogatott, huszonegy éve azonban szinte a reményt is elveszítettük a részvételre.
„Ahogy elnézem a mai magyar válogatottat, ez öt év múlva sem lesz összerakottabb, összeszokottabb, nem lesz képes biztatóbb eredményekre. Sok rosszat olvasni a játékosok hozzáállásáról is. Ezt nem nagyon értem, mert mi inkább orvosi segítséget kértünk, csak hogy pályára léphessünk a válogatottban, mert megtiszteltetésnek éreztük a szereplést. De úgy látszik, ez is elmúlt, akárcsak a huszonöt év a spanyolországi vb óta..."

Hannich Péter nem nézte a világbajnokságot

A fénykorát élő Rába ETO egyik vezéregyénisége a magyar bajnokság akkori gólkirálya, Hannich Péter volt. Az év tavaszán Peru ellen mutatkozott be a válogatottban Szentes Lázárral együtt. Tagja volt a világbajnoki keretnek, Spanyolországba azonban már nem utazhatott el. Akkoriban nagyon puskaporos volt a levegő Győrött, sokan nem nézték jó szemmel Mészöly Kálmán válogatási elveit.

– A korabeli hírek szerint a tatai edzőtáborban ön összeverekedett Nyilasi Tiborral. Emlékszem, annak idején tagadták ezt, de ennyi idő távlatából már bevallhatja az igazat...

– Most sem mondhatok mást, semmi nem volt igaz az akkori pletykákból. Nyíllal ugyanolyan viszonyban voltunk, mint a többi budapesti labdarúgóval: elismertük egymás képességeit, tudását. A nyolcvanas években azonban sokkal fővároscentrikusabb volt az élet, mint napjainkban és ez tükröződött a labdarúgásunkban is.

– Mészöly Kálmán azt mondta: a közte és Verebes közti ellentétnek a győri játékosok itták meg a levét...

– Hogy a háttérben mi történt, arról nem sokat tudok. Az érezhető volt, hogy Mészöly és Verebes nincsenek jóban. Nyilván hallottunk ezt-azt az MLSZ és az ETO, a vagongyár és az OTSH közötti konfliktusokról, de konkrétummal nem tudok szolgálni.

– Ön szerint ha több ETO-játékos kapott volna szerepet a vb-n, akkor jobban szerepelt volna a válogatott?

– Biztos vagyok benne, hogy jobb eredményt ért volna el a csapat, bár huszonöt évvel a Mundial után ez csak fikció marad. Az tény, hogy itthon mi játszottuk a legmodernebb futballt sokat futva, támadó szellemben győztünk le mindenkit.

– Hogyan tudta feldolgozni, hogy kimaradt a spanyolországi együttesből?

– Rendkívül nehezen. A kerethirdetés után azonnal kivettem a  szabadságomat és elutaztam. Televízión sem néztem a világbajnokság mérkőzéseit...

Vitray Tamás: Felmérhetetlen a különbség

A spanyolországi Mundialon a Magyar Televízió egyik sportriportere Vitray Tamás volt, aki kilenc világbajnokságról közvetített. Lapunk arról kérdezte, milyen volt az akkori magyar tizenegy. „Ha a múltból indulok ki, azt mondom, fakó. Én ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik megélte a magyar labdarúgás legfényesebb korszakait, az aranycsapatot is többször láttam játszani. Az 1982-es gárda egyetlen tagja sem fért volna be az 1952-ben olimpiai aranyat, 1954-ben vb-ezüstöt szerzett gárdába. Ha azonban a mai válogatottal hasonlítom össze Nyilasiékat, felmérhetetlen a különbség, nemcsak a játéktudást, hanem a címeres mezhez való hozzáállást tekintve is. A belgák ellen rendkívül szerencsétlenek voltunk, egy Ceulemans elleni egyszerű taktikai szabálytalansággal megakadályozhattuk volna, hogy gólt kapjunk. Utána én csináltam azt az emlékezetes élő interjút Mészöly Kálmánnal, aki nem bírt a könnyeivel és sírva fakadt. Ma, amikor kétszer kitömnek bennünket, a szövetségi kapitány biztató jelekről beszél."

Hancz Gábor, Papp Győző

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kupával búcsúztatták a tanévet

KÁCIÓ-kupa néven három győri általános iskola – Móra, Kodály, Péterffy – csapatainak… Tovább olvasom