Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Völcsej: Őrangyalok hozták haza, Aranka Bécsből került elő

Egy hétig semmit sem tudott családja a völcseji Szeli Árpádnéról. Aranka néni csütörtök este egy osztrák házaspárral csöngetett be a fiához.

Kiderült, Bécsben bolyongott, s egy fiatalasszony segítőkészségének köszönheti, hogy most már biztonságban van. Kórházban kezelik, mert nagyon megviselték az elmúlt napok.

Egyelőre a család sem tudja pontosan, mit csinált Aranka néni Bécsben, miért ült fel a vonatra és hogy élte túl az elmúlt napokat, de most még nem is faggatják. Az a lényeg, hogy a múlt csütörtökön eltűnt 62 éves Szeli Árpádné él és biztonságban van.

Vladimir Vukalovic és felesége, Aleksandra állítják, semmi különöset nem tettek, amikor segítettek. Pedig Aranka egy héten át bolyongott a nagyvárosban, egyedül, egyre reménytelenebbül, a hidegben.

Mint a Kisalföld is megírta, soproni lányánál vendégeskedett az asszony és úgy volt, hogy hazatér Völcsejre. Oda azonban nem érkezett meg, sőt, utoljára Fertőszentmiklóson látták. Négy gyermeke kétségbeesetten kereste, bejelentették eltűnését a rendőrségen is (Előzmény: Anyu, gyere haza, várunk!, 2015. január 13., kedd, Kisalföld). Aztán egy hét elteltével, csütörtökön este zörgettek egyik fia, Szeli Roland sopronhorpácsi ajtaján.
– Ott állt az ajtóban két idegen, és anyu... – mondja már mosolyogva, kisimult arccal, de még összeszoruló torokkal Szeli Roland. – Annyira megdöbbentem, hogy percekig szólni sem bírtam, csak átöleltem anyut...

Aztán kiderült, hogy a két idegen egy osztrák házaspár, akiknek Aranka  el tudta magyarázni, hogy eltévedt, szeretne hazamenni, de nincs pénze. Mindez Bécsben történt, egy héttel eltűnése után. Az osztrák asszonyt is megszólította, ahogy előtte sokakat. De mivel nem ismerte a nyelvet, nem is érthették, s nem törődtek vele. Lépcsőházakban, pályaudva-
rokon húzta meg magát, s várt, ki tudja, mire.

– Itt tanulok az egyetemen Bécsben, két előadás között kimentem a folyosóra. Akkor láttam meg a nénit, nyilvánvaló volt, hogy eltévedt. Odaléptem hozzá, hogy tudok-e segíteni – meséli az osztrák fővárosban, otthonában ülve Aleksandra Vukalovic. A fiatalasszony látta, hogy a néni nem beszél németül, de annyit azért megértett, hogy magyar. Megnyugtatta Arankát és segítségért szaladt.

– Kihívtam egy magyarul tudó csoporttársamat és ő tolmácsolt. Így tudtuk meg, nagyobb a baj, mint az elsőre látszott. Az asszony elmondta, hogy egy hete bolyong Bécsben, senki nem segít rajta és szeretne hazajutni. Elmesélte, hogy kávéházakban próbált vizet kérni, de elutasították, s hogy hiába szólította meg az embereket, segítsenek. Fázott, látszott rajta, hogy éhes és kimerült, ezért vettünk neki szendvicset és vizet. De ő csak szabadkozott, hogy nem kér semmit, csak segítsek neki hazamenni. Felhívtam a férjemet, hogy mit szólna hozzá, ha kocsival elvinnénk Sopronba... – mesél magától értetődő természetességgel a rendhagyóra sikerült csütörtökjéről Aleksandra.

– Miután a feleségem erre kért, s ismerem a jó szívét, természetesen nem mondhattam nemet – veszi át mosolyogva a szót Vladimir Vukalovic. – Odamentem értük, s először a néni által adott soproni címre autóztunk, ahol a lánya él. De nem volt otthon senki. Ha már itt voltunk, továbbmentünk Völcsejre, de ott sem nyitottak ajtót. Akkor mondta, hogy innen nem messze él a fia, így hát Sopronhorpácsra hajtottunk tovább. Amikor az asszony fia meglátott bennünket, már tudtuk, jó helyen járunk, s jól tettük, hogy vállaltuk az utat – mondja Vladimir Vukalovic. A kérdésre, hogy vajon miért nem segített más Arankán, s hogy vajon az ő segítőkészségükben játszott-e szerepet, hogy ők is más országból települtek át, először mindketten nemet intenek, aztán mégis elgondolkodnak kicsit.

– Számunkra ez volt a normális reakció, mi ilyenek vagyunk. Bécs nagyváros és sokan valóban csak a saját dolgukkal törődnek. Az a lényeg, hogy a feleségem ilyen jótét lélek! – zárja a kérdést nevetve Vladimir. – A férjem pedig támogat engem – teszi hozzá rögtön Aleksandra Vukalovic.
A völcseji asszony családja rendkívül hálás Vukalovicéknak, nevüket sokáig foglalják majd imáikba. És itt térjünk vissza még egy pillanatra az édesanyjáért hét napon át aggódó fiúhoz.

– Miután váratlanul betoppantak, azonnal jöttek a testvéreim is, s nem győztünk hálálkodni az osztrák házaspárnak. De ők gyorsan elbúcsúztak, nem is akartak elfogadni semmit. Azért biztosan megkeressük őket és még egyszer köszönetet mondunk – mondja az eltűnt asszony fia, Szeli Roland. Az édesanyját rögtön kórházba vitték, lesoványodott és nagyon legyengült. De most már biztonságban van – sóhajt nagyot Szeli Roland, aki a család nevében köszöni olvasóinknak is az  együttérzést és a támogatást.

Kicsi a világ

Vladimir Vukalovic horvát származású, hosszú ideig Svájcban élt. Felesége Ukrajnában született, négy éve élnek Bécsben. A Kisalföldet eddig nem ismerték, de a jövőben talán fogják, a házaspár ugyanis nemrég Ásványrárón vásárolt egy családi házat, ahol hétvégente pihenni szeretnének majd. Mert megtetszett nekik a falu, a táj...
Vladimir és Aleksandra Vukalovic  hozták haza Arankát, aki a bécsi egyetemen bolyongott, amikor a fiatalasszony meglátta. Fotó: Magasi
„Fázott, látszott rajta, hogy éhes és kimerült, ezért vettünk neki szendvicset és vizet. De ő csak szabadkozott, hogy nem kér semmit, csak segítsek neki hazamenni."
Aleksandra Vukalovic



Előzmények

Az idős asszonyon segítő osztrák házaspár a Kisalföld szombati számában nyilatkozik a történtek részleteiről.

Egyelőre a család sem tudja pontosan, hogy került a néni Bécsbe, de most még nem is faggatják. Az a lényeg, hogy a múlt csütörtökön eltűnt 62 éves asszony él és biztonságban van.

Mint megírtuk, soproni lányánál vendégeskedett az asszony és úgy volt, hogy hazatér Völcsejre. Oda azonban nem érkezett meg, sőt, utoljára Fertőszentmiklóson látták. Négy gyermeke kétségbeesetten kereste, bejelentették eltűnését a rendőrségen is. Aztán egy t elteltével, csütörtökön este zörgettek egyik fia, Szeli Roland sopronhorpácsi ajtaján.

– Ott állt az ajtóban két idegen, és anyu... – mondja már mosolyogva, kisimult arccal, de még összeszoruló torokkal Szeli Roland. – Annyira megdöbbentem, hogy percekig szólni sem bírtam, csak átöleltem anyut...
Aztán kiderült, hogy a két idegen egy osztrák házaspár, akiknek a néni el tudta magyarázni, hogy eltévedt, szeretne hazamenni, de nincs pénze.

Mindez Bécsben történt, egy ttel eltűnése után. Az osztrák asszonyt is megszólította az utcán, ahogy előtte sokakat. (De mivel ők nem ismerték a nyelvet, nem törődtek vele, mert nem értették.)

Lépcsőházakban, pályaudvarokon húzta meg magát, s várt, ki tudja, mire. Az utoljára megszólított bécsi asszony azonban keresett egy magyar egyestemistát és lefordíttatta az asszony szavait. Így derült ki, hogy segítségre van szüksége. Az osztrák házaspár pedig autóba ültette és magyarázata alapján hazahozták a fiához.

– Azonnal jöttek a testvéreim is, nem győztünk hálálkodni, de aztán gyorsan elmentek, nem akartak elfogadni semmit. Anyut viszont kórházba kellett vinni, lesoványodott és nagyon legyengült. Most már biztonságban van – sóhajt nagyot Szeli Roland, aki a család nevében is köszöni olvasóinkak az együttérzést és a támogatást.

Korábban írtuk

Előzmények: 

Nincs hír a völcseji asszonyról, akiről csütörtök óta semmit sem tud a családja. A 62 éves nő rendezett körülmények között él, betegségekkel sem kezelik, s most négy felnőtt gyermeke kétségbeesetten keresi. A család a rendőrségen is bejelentette az eltűnését, s a Soproni Rendőrkapitányság azonnal feltette a néni adatait a körözési listára.

Hogy ez mit jelent? Mivel egészséges, felnőtt eltűntről van szó – ilyenből pedig sajnos több ezer is van az országban –, azt, hogy ha bárhol igazoltatják az országban, sőt, az Európai Unióban, akkor a járőrök nyilatkozatra kérik: akarja-e, hogy értesítsék családját hollétéről.

Akár mondhatja azt is, hogy nem. Ez esetben a hozzátartozók csak annyit tudnak meg, hogy szerettük él, és szabad akaratából döntött az „eltűnéséről". Ilyenkor neve le is kerül a körözési listáról.

Természetesen más a helyzet, ha gyermekről, fiatalkorúról vagy beteg felnőttről van szó, esetleg felmerül az öngyilkosság veszélye vagy bűncselekményre utaló nyomra bukkannak. Ez esetekben a rendőrség nyomozást indít és akár nagyobb erőket is mozgósít az eltűnt felkutatására. 

Az asszonynál nincs „veszélyességi tényező", így őt kiemelten egyelőre nem keresi a rendőrség, ettől függetlenül – mint a Kisalföldnek megígérték – minden rendelkezésre álló eszközt felhasználnak a hölgy felkutatása érdekében.

Korábban írtuk:

– Soha nem tett ilyet, oka sem lehet rá. És tudnia kell, hogy nagyon aggódunk érte. Nem értjük és kétségbe vagyunk esve – mondja testvérei nevében is Szeli Roland, a csütörtökön eltűnt nő fia. Ő mesélt édesanyjukról, az utolsó órákról, amit még fel tudtak deríteni.

– Völcsejen élnek apámmal, de szerdán meglátogatta a húgomat Sopronban, és nála töltötte az éjszakát. Reggel elbúcsúztak azzal, hogy a fél nyolcas busszal hazamegy Völcsejre – mondja a kialvatlanságtól fáradtan Szeli Roland. – Arra a buszra nem ült fel, de a fél tizenegyesre igen.

A busz vezetője elmondta nekünk, hogy az utolsó pillanatban viszont leszállt, hogy el kell mennie a mosdóba. Felajánlotta neki a sofőr, hogy megvárja, de anyu azt mondta neki, nem kell... Délután egy falubeli a várkerületi OTP-ben találkozott vele, aztán négy óra körül a fertőszentmiklósi pékségben bukkant fel, a boltban határozottan emlékeznek rá. Ez az utolsó nyomunk róla. Azóta fogalmunk sincs, hol lehet...


A völcseji asszonyt négy gyermeke a szélrózsa minden irányában keresi. Természetesen a rendőrséget is értesítették, már csütörtök éjjel bejelentést tettek a soproni kapitányságon. Plakátokat készítettek, amiket közel s távol a hirdetőkre ragasztanak. Az internet közösségi portáljaira is felrakták a fotóját, hátha valaki felismeri. Egyelőre semmi nyom...

– Nem mentünk dolgozni, az egész család anyut keresi. Le sem hunytuk a szemünket. A mobiltelefonját nem vitte magával és eltűnése után otthon találtuk meg a táskáját is. Talán csak a bérlete és némi pénz van nála. Kétségbe vagyunk esve – mondja szomorúan Szeli Roland. Arról nincs tudomása, hogy édesanyja betegséggel küzdene.

– Anyu, ha valahol a kezedbe kerül ez az újság, akkor tudd, hogy nagyon aggódunk és várunk haza! – üzeni a család nevében a férfi.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Milyen a magyar? A világ 169 országában járt a soproni Kiss Róbert Richard - fotók, videó

A Prima Primissima díjas újságíró, szerkesztő célja, hogy az ENSZ-tag 193 országba eljusson.… Tovább olvasom