Bizonyára olvasóink is jól emlékeznek a nyár közepén, Agyagosszergényben történtekre. Július 29-én, szombaton a helyi labdarúgócsapat játszott barátságos mérkőzést a testvértelepülés, a Vas megyei Szergény alakulatával. S meccs közben, egyszer csak elkezdett villámlani, majd nagy dörrenést halottak.

A villámcsapás miatt 28 embert kellett ellátni. A legkomolyabb sérülést, a vendégcsapat játékosa, Mező Norbert szenvedte el. Őt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Rehabilitációja több hétig tartott. A 31 éves játékos mára már teljesen felépült. Olyannyira, hogy a bajnokság utolsó fordulójában, igaz csereként, de már játszott a helyi felnőtt csapatban.

Mező Norbert a gól előtt. A fotó az agyagosszergényi eset után készült.

- Az ismerőseim, közeli rokonaim most már persze, hogy megjegyzik: ez is csak veled történhetett meg – mondja Mező Norbert. - Nem gondolom ugyanakkor, hogy az életem jelentősen megváltozott volna. Igaz, tudom, ritka nagy szerencsém volt. Az orvosok utólag elmondták, hogy a több ezer voltos villám a jobb vállamon talált el és a jobb felemen ment végig, majd a sarkamon lépett ki. Ami azért szerencse, mert a szív a másik oldalon van. Az Achilles-inam fájt, és a derekam. De – lekopogom – mind a kettő teljesen rendbe jött.

Norbertre, a kórházi ápolás után, három hetes rehabilitáció várt. Gyógytornákra és masszőrhöz járt.

- Kicsit fáj még a térdem, de szerintem ez a foci miatt van – folytatta a fiatal játékos. – Az utóbbi időkben nézőként kijártam a mérkőzésekre. Vártam már persze, hogy jómagam is focizhassak. Szergény kicsi, négyszáz lelkes falu, így sok biztatást kaptam a helyiektől. Ez is erőt adott, hogy ne adjam fel.

Mező Norbert elgondolkodott, és visszaidézte a nyár közepén történteket.

- Semmi jel nem utalt arra, hogy vihar lesz – tette hozzá. – A többire azonban nem emlékszem. Úgy egy hét telt el, amíg visszanyertem az emlékezetem. A villámcsapás következtében súlyosan sérült a rövidtávú memóriám, ezért az első napok során a szombathelyi kórházban körülbelül harminc percenként megkérdeztem, miért is vagyok itt és mi történt egyáltalán. Aztán ez szerencsémre ez elmúlt. Az azonban bizonyos, hogy július 29-e a rendes februári után a második születésnapom lesz.

- Félelem nincs bennem, mert arra nem emlékszem, amitől félnem kellene, élem a mindennapi életem, munkát keresek … - néz maga elé Norbert. – Két embernek ugyanakkor nagy köszönettel tartozom. Verasztó Balázs csapattársam, és édesapám Mező Zoltán az eset után azonnal tudta, hogy mi a dolga, és egyből nekiláttak az újraélesztésemhez. Ezt, amíg élek, nem fogom elfelejteni!