Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Várják Veronikát

Csigi Krisztina – bár sohasem felejtik el azt az éjszakát, amikor Krisztinát brutálisan megerőszakolták – megpróbálnak úgy élni, mint a többi ember.
Azóta született egy kisgyermekük, de elvették tőlük. A kegyetlen, erőszakos bűncselekményről a Kisalföld is be számolt. Kétezer május 14-én hajnalban, egy fertődi diszkóból hazafelé igyekvő Csigi Krisztinát, aki a buszmegállónál barátnőjét várta, többen kegyetlenül megerőszakolták, megverték. A szerencsétlen, akkor egy gyermekes, 22 éves nő végül a közeli kempingben talált menedéket. A tetteseket a rendőrség elfogta.
Feketebokor Nyárligettől még néhány kilométer, úttalan utakon. Amikor Farkasékhoz igyekszem, felidézem a több mint két évvel ezelőtti találkozásomat a családdal. Sohasem felejtem el Krisztina riadt tekintetét, a férj keserű beletörődését. Azon tűnődöm, lehet-e úgy élni egy ilyen borzalom után, mint előtte.

Elvették Veronikát
Kopogtatásomra Farkasék „nagylánya", az 5 éves Anikó nyit ajtót. Édesanyja a konyhában éppen kávét főz. – A férjem nincs itthon – mondja – miközben hellyel kínál. Sarródon jár munkaügyben.
Miért jött? Csak nem a gyerek miatt? – kérdezi, s fénytelen szeme megtelik könnyel. – A mi kapcsolatunkban nem okozott törést, hogy megerőszakoltak. Azt az éjszakát soha sem felejtem el, de hát élni kell. Diszkóba már nem járok. Az óta született egy újabb gyermekünk is. Veronika egyéves, de a szülés után azonnal elvették tőlünk, arra hivatkozva, hogy nem tudjuk megfelelően gondozni, nevelni. Ménfőcsanakra vitték. Ígérték, hogy hat hónapos kora után visszakapjuk, de becsaptak minket. Pedig mindent elkövettünk, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk a gyerekeknek. Kimeszeltünk, a szobában van villany, az ablakokban üveg.

Majd csak megélünk valahogy
Krisztina a megszámolhatatlanul sok papír között kutat. Arra a kérdésemre, hogy miből élnek, azonnal sorolja: családi pótlék, nevelési segély, önkormányzati támogatás és persze a férje keresetéből, aki ebben a hónapban még közmunkás a fertődi önkormányzatnál. Öszszejön így havonta 50–55 ezer forint.
– Mi lesz télen, ha Feri már nem kap munkát az önkormányzatnál? – kérdezem az asszonyt. – Majd csak megélünk valahogy. A férjem jogosult munka nélkülisegélyre. Igaz, az nem sok, de mégis valami. A legnagyobb fájdalmunk, hogy Veronika nem lehet velünk. Amikor tehetjük – fizetéskor – elmegyünk meglátogatni. Olyankor majdnem megszakad a szívünk. Kegyetlenek, hogy elvették tőlünk, de addig nem nyugszunk, míg haza nem hozhatjuk. Míg Krisztinával beszélgetünk, Anikó kioson az ajtón és felpattan vadonatúj biciklijére, s kéri, mi is nézzük meg. Még játszunk néhány percig, aztán elbúcsúzom. Útközben összefutok a hazafelé igyekvő férjjel. Kerék párján hatalmas szál fáttol.

Nekünk csak a nyomor jut
– Nézze csak meg! Így élünk mi – kesereg Farkas Ferenc. – Minden áldott nap kínlódás a számunkra. Nekünk csak a nyomor jut. Ennél nagyobb fákat is viszek haza. Otthon aztán elfűrészelem, hogy legyen tüzelőnk. Mi mindent megteszünk, hogy Veronika velünk élhessen, de mindig újabb és újabb kifogásokat keresnek. Utoljára azt mondták, hogy messze van tőlünk a falu, mi van akkor, ha orvos vagy mentő kell. Nem is találnak el hozzánk. Arról mi nem tehetünk, hogy Feketebokor messze van Fertődtől és Nyárligettől is, egy-két kilométerre.
Veronikát, ha addig élünk is, de visszakérjük, hiszen a mi gyermekünk. Az édesanyja és testvére mellett a helye. Csak tőlünk kaphat annyi szeretetet, hogy boldog lehessen. Még hosszan nézek az egyre távolodó Farkas Ferenc után. Azon jár az eszem, hogy együtt lesz-e még valaha is a családjuk, és hogy ők mikor és miben hibáztak...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megszépült konferencia- központ

Meghívottak százai csodálhatták meg október 25-én, pénteken a felújított Liszt Ferenc… Tovább olvasom