Kisalföld logö

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 12°C Még több cikk.

Utazás síppal, dobbal, éthordóval

Van, amiben Magyarország utolérhetetlen, például a vendéglátásban. Erre a meggyőződésre jutottak azok a csoportok, melyek tagjai Sopront képviselték a belgiumi magyar héten Eupenben, ahol a vendégszeretet nem olyan, mint például nálunk.
A Soproni Ütősök műsora a meglepő fordulatokat és eszközöket sem nélkülözte. Valódi örömzenéből és -táncból sem volt hiány.
Lelkes társaság indult Sopronból a belgiumi német nyelvű közösség meghívására Eupenbe a múlt héten. A brüsszeli magyar nagykövetség harmadik éve rendezte meg a magyar hetet, amelynek ezúttal a német határhoz közeli Eupen adott otthont. A programsorozat első felében politikusok adtak egymásnak találkozót, konferenciák és kiállítások követték egymást. Pénteken nyitotta meg kapuit a karácsonyi vásár, ahol három standot biztosítottak a magyaroknak.

Tizenhárom óra a buszon

Az első nehézségeket már az induláskor le kellett győzni. A gyönyörű Mercedes busz kényelmes volt és tágas, egészen addig, míg el nem indultunk. Helyet kellett keresni a Pendelyes Néptáncegyüttes öltözékeinek, Fajkusz Attila és zenekara nagybőgőjének, a Soproni Ütősök hatalmas hangszereinek, Kis Józsefné és fia konyhafelszerelésének és a rengetek megfőzésre váró nyersanyagnak, a bornak és a több dobozra való karácsonyfadísznek, iparművészeti árunak, kerámiáknak, báboknak. Ja, és felszálltunk negyvenen. A két kiváló sofőrnek köszönhetően tizenhárom órás út után táncosok, zenészek, kerámiák és hangszerek mindennek ellenére épségben érkeztek meg a belga kisvárosba, Eupenbe.

Koedukált toalett

Az újabb meglepetés a szálláson várt a magyarokra. Közölték ugyanis, hogy a szobákat minden reggel tízig el kell hagyni, aztán este lehet újra beköltözni. Németh Évának, a soproni önkormányzat sajtóreferensének közbenjárásával és határozott tiltakozásával lehetett csak meggyőzni a szállásadókat, hogy a német közösség meghívásának eleget tévő kulturális csoportokat azért mégsem kellene minden reggel kitenni az utcára. Abban viszont az ifjúsági szálló üzemeltetői hajthatatlanok maradtak, hogy a konyhát nem használhatják a soproniak. Így aztán egy, a magyarokat rendkívüli módon kedvelő belga kempingjének konyháján főzött Kis Józsefné, főztjét itt ette a magyar csoport, a busz pedig innen szállította a magyar gulyást a belvárosi vásár standjára.
A szálló meglepetései a kipakolás után folytatódtak azzal, hogy kiderült, itt koedukált a toalett (ezt ugyan a fiúk nem bánták), reggel pedig a házirendet szigorúan betartató szállásadó közölte: tessék kérem a reggeliző asztalokat letörölni, az evőeszközöket, tányérokat elmosogatni, eltörölgetni!

Taps minden mennyiségben

A kényelmetlenségért kárpótolta a csoportokat a másnapi fellépéseken kapott taps és a sok-sok gratuláció. A Pendelyes Néptáncegyüttes műsorára minden alkalommal többen és többen voltak kíváncsiak. A 16–17 éves fiúk-lányok profi néptáncosok, vezetőjük, Sipos Ferenc méltán lehet büszke rájuk. Fajkusz Attiláék húzták a talpalávalót műsoron kívül is, volt, hogy az utcán kapták elő hangszereiket, máskor a vendéglátó kempingeseknek adtak rögtönzött koncertet, s ezeken az alkalmakon a pendelyesek is rögtön párba rendeződtek. Igazi örömzenéből, -táncból nem volt hiány... A Soproni Ütősök produkciója Belgiumban is kuriózum, a fiúk minden elismerést begyűjtöttek. Kiderült, nemcsak képzett zenészek s kitűnő előadók, humoruk is van – színpadon és civilben egyaránt.
Pedig néha igencsak lankadt a lelkesedés. A fellépések között általában órák teltek el – semmittevéssel. Nem invitálta őket senki városnézésre, eupeni programokra, találkozókra. Sokszor fáztak, néha már éhesek voltak, de mindvégig fegyelmezettek. (Erről az ifjúsági szállás vezetőjének talán más a véleménye, pedig csak igyekeztek jól érezni magukat: zenéltek és táncoltak éjjel is.)

Magyar szó, magyar dal

– Maguk a magyarok? Jaj, de jó, hogy itt vannak! – mondták többször is a soproni standok előtt a Magyarországról elszármazottak, akik távolabbi vidékekről is eljöttek Eupenbe egy kis „hazait" hallani. Könnyes szemmel kanalazták a gulyást, itták a kékfrankost és pirosra tapsolták a tenyerüket a műsorokon. Az iparművészeti standon mindnyájan vásároltak maguknak egy kis ajándékot – hazulról.
A tizenhétezer lakosú kisváros színes élményekkel lett gazdagabb, hála a soproni csoportoknak ma már többet tudhatnak a magyar kultúráról, mint egy héttel ezelőtt. Eupenben minden bizonnyal szép emlékeket őriznek a Pendelyes Néptáncegyüttesről, Fajkusz Attila zenekaráról, a Soproni Ütősökről, a magyar gulyásról és a soproni borról. Fordítva már nem ennyire egyértelmű a kép. Hazafelé teljes volt az egyetértés a buszon: az uniós országoknak is lenne mit tanulniuk, éppenséggel a csatlakozásra váróktól is. Belgium például leckét vehetne vendéglátásból – Magyarországtól.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Verebes könyv, sok fotóval

A Hotel Szieszta egyre határozottabban kér részt a város kulturális életéből. Mi sem bizonyítja ezt… Tovább olvasom