Kisalföld logö

2016. 09. 28. szerda - Vencel 10°C | 22°C

Túlélte a borzalmakat

Özv. Németh Lajosné Raffensperger Anna soproni lakása a múlt emlékeinek őrzőhelye.
Fényképalbumok és irattartók sokasága rejti a család és a rokonok, ismerősök sajtóban megjelent sikereit, továbbá a város és környéke nevezetes vagy éppen tragikus történelmi eseményeinek összefoglalóját. A 88. évében járó, élénk, derűs asszony ma is irigylésre méltóan kitűnő memóriával és elbeszélőkészséggel rendelkezik.

– Akkor, 1944. december 6-án gyönyörű, napos idő volt – kezdte visszaemlékezését Ancsi néni. – A gyermekeket délelőtt mozielőadás várta, s mindenki örömmel gondolt a közeledő estre, a Mikulásra. Semmi nem utalt arra, hogy a városnak hamarosan sötét órákban lesz része.
„ Azt tudtuk, hogy a Szálasi-kormány Sopronba menekült, illetve Brennbergbányára, de arról sejtelmünk sem volt, hogy a szövetségesek bombatámadást készítenek elő ellenünk."
– Korábban számos alkalommal megtörtént, hogy katonai gépek húztak el Sopron fölött – folytatta Ancsi néni.

– Épp ezért az emberek lassan hozzászoktak a légiriadó jelzéséhez, s immár nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. Ám akkor, Mikulás napján más volt a helyzet, s egyszerre szertefoszlott az eddigi tapasztalatokból eredő bizakodás és remény, hogy Sopront soha nem fogják bombázni. Mi akkor éppen disznóölést tartottunk a háznál, kertészetünk a Vas-Villa-középiskola helyén terült el. Segédkezni hazaengedték katonaöcsémet, Mihályt is, aki a soproni tüzéreknél volt újonc. Ez a momentum óriási szerencsének bizonyult, mert testvérem csapata a bombázáskor a Lövérekben megásott árkokban húzta meg magát. Sajnos, az árkok is kaptak a szőnyegbombázásból, így Mihály tizennégy szobatársa is életét vesztette. Ha ő nincs akkor szabadságon, egészen bizonyosan odaveszett volna...

– Emlékszem, még bőven volt idő, hogy a harangok elüssék a delet, amikor félelmetes motorzúgással megjelentek az amerikai repülőgépek. Sűrűn hullottak a bombák, a zaj, a füst és a felfordulás félelemmel töltött el mindnyájunkat. Haladéktalanul a kertbe ásott bunkerbe menekültünk.

Fekete füst a vasút felől

– Szinte számolni sem lehetett a bombák sorozatos robbanásait, olyan intenzív volt a város pusztítása. Azt hittük, kő kövön nem marad. Amikor bő félóra múlva minden elcsendesedett, s feljöttünk a bunkerből, félelmetes látvány tárult elénk: a vasút felőli részről sűrű, fekete füst szállt fel. Nagyon megijedtünk, hiszen fivérem, József – aki forgalmistaként dolgozott – épp szolgálatban volt.

„ Rohantunk az állomásra, amelynek a környékét addigra már lezárták. Mindenki sírva kereste a hozzátartozóját. Rengeteg halott feküdt a sínek között is."

– Az állomás alatti pincében lévők azonban hála Istennek, megmaradtak. Ott húzta meg magát József bátyám Bácskay állomásfőnök családjával együtt.

Nem mindenki élte túl

– A légnyomás ugyan kinyomta a kéményajtót, s a koromtól teljesen felismerhetetlenné váltak, de ez volt a legnagyobb bajuk. A lényeg, hogy életben maradtak! József bátyám egy óra múltán, ha halálsápadtan is, de épségben hazaért. Volt nagy öröm. Édesanyánk az Istennek mondott köszönetet, hogy mindkét fia túlélte a bombázást. Mások nem voltak ilyen szerencsések. E napon kapott telitalálatot Bérczi Rezső vasutas Csengery utcai háza. Munkából hazatérve, családi háza helyén egy mély krátert talált csak. Benne veszett felesége, tíz és tizenkét éves gyermeke, s egész otthona. Nagyon sajnáltuk őt a tragédia miatt, hiszen jóravaló ember volt, s most egy pillanat alatt elvesztette családját, mindenét.

Az élet ment tovább...



– Másnap reggel a Szent Domonkos-templomba mentem misére. Az utcán állatok tetemei hevertek, láttunk bombával telibe talált épületeket; félig lebombázott házak romjai között egy-egy szék, szekrény árválkodott, leírhatatlan volt a barbár támadás pusztítása. Mikor beléptem a templomba, megdöbbentem: az isteni hajlék zsúfolásig megtelt otthonukat elveszített emberekkel, akik elcsigázva néztek maguk elé. Takaró volt az egész vagyonuk.

„ A bombázás halottait a temető csarnokába fektették, hogy ki-ki megtalálja elveszett hozzátartozóját. Akit senki nem keresett, vagy nem lehetett azonosítani, az tömegsírba került."
Az élet ment tovább, de ettől a pillanattól kezdve már senki nem érezhette magát többé biztonságban...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fogják a karácsonyi halakat

Tizenöt-húsz mázsa ponty, ragadozó és őshonos hal kifogását tervezik a karácsonyi ünnepek előtt a… Tovább olvasom