Kisalföld logö

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 16°C | 26°C Még több cikk.

Tizenkilenc éve egy nagy lehetőséget kaptunk

Sopron - „Végül is jól történtek a dolgok, de nem annyira jól, mint annak idején hittük" – ezt pár évvel ezelőtt egy olyan keletnémet férfi mondta nekem, akinek fia ott volt a „kaputörők" között, de ő maga visszatért az NDK-ba. Az 1989-es Páneurópai Piknik számukra nem puszta történelem. Egy olyan esemény, amely megváltoztatta az egész életüket.
Az apa, Detlef Nagler 1989. augusztus 19. után egyedül tért haza az NDK-ba. A fiai gondolkodás nélkül maguk mögött hagytak mindent a szabadságért és a lehetőségért. Szerintük a lehetőség a legfontosabb. Az emberen múlik, hogy tud-e élni vele és képes-e jobbra fordítani személyes sorsát. A fiúk ügyesek voltak. Stephan Nagler története igazi sikersztori: kalandvágyból elindul világot látni és három év múlva sikeres üzletemberként tért vissza szülőföldjére. Bár mint mondja, a siker nem hullott az ölébe, azért keményen meg kellett dolgozni.

Tizenkilenc év távlatából valahogy úgy látom én is: 1989-ben fordult egyet a történelem kereke és egy lehetőséget kaptunk valamennyien. Akik tudtak élni vele, azoknak jobbra fordult a sorsuk... Másoknak nem. Ma már történészek elemzik az akkori eseményeket, de saját sorsukon keresztül sokaknak van szubjektív történelemképük. Ki tudja, melyik a valódibb? A tényekkel dokumentált hivatalos verzió, vagy a személyesen megélt?

A Páneurópai Piknik jelentőségét is többféleképpen látják az elemzők. Az egyik verzió szerint a szervezők részéről hatalmas bátorság és elszántság kellett hozzá, hogy a rettegett, gyűlölt vasfüggöny tövében piknik álca mögé bújtatott politikai nagygyűlést hívjanak össze. Mások szerint a nagyhatalmak már megegyeztek a kulisszák mögött, nem volt igazi félnivalójuk az itteni aktivistáknak. Magam nem vagyok hivatásos elemző, de ott voltam a pikniken és az elmúlt majd két évtized alatt folyamatosan figyelemmel kísértem az utóéletét. Állítom: kellett hozzá civil kurázsi.
Külön-külön elbeszélgettem az egykori szervezőkkel, akik saját élményeik alapján mesélték el az eseményeket. Sokan voltak ők is, bár reflektorfénybe csak kevesen kerültek közülük. Hiszen ki emlékszik azokra az aktivistákra, akik színpadot építettek, elektromos összeköttetést biztosítottak, vagy például latrinákat ástak? Pedig ezekre mind szükség volt. Beszéltem azóta politikusokkal, köztük a két fővédnökkel, Habsburg Ottóval és Pozsgay Imrével is. Az áttörés helyszínén szolgálatot teljesítő határőrökkel és a parancsnokukkal, aki hiába várt felsőbb utasításra, egyedül a lelkiismeretére hagyatkozva kellett meghoznia a döntést: enged az elszánt tömeg nyomásának, vagy megpróbálja erőszakkal feltartóztatni azt. Az előbbit választotta. Sokakat megkerestem azok közül az NDK-sok közül is, akik a jobb élet reményében Sopronpusztánál áttörték a határt. Sőt, olyanokkal is találkoztam, mint például Stephan Nagler, aki a kaputörők első soraiban haladt. Tanulságos az egyéni sorsuk alakulása, amely sokat elárul az újraegyesített Németország máig meglévő két arcáról.

Sopron elvitathatatlanul részesévé vált a változásoknak, amelyek fél földrésznyi embert segítettek egy új lehetőség küszöbére.
Sopron elvitathatatlanul részesévé vált a változásoknak, amelyek fél földrésznyi embert segítettek egy új lehetőség küszöbére.

A Páneurópai Piknik tehát nekem több, mint puszta történelem. Személyes élmény. Hiszem, hogy Sopron elvitathatatlanul részesévé vált a változásoknak, amelyek fél földrésznyi embert segítettek egy új lehetőség küszöbére.


Leomlott a berlini fal

A sopronpusztai határáttörés és a tömeges menekülés kiélezte a magyarországi menekülthelyzetet és a kormányt a probléma megoldásának felgyorsítására ösztönözte. Az akkori politikai vezetés a kialakult helyzetben helyes döntést hozva szeptember 10-ével megnyitotta Magyarország határait az NDK-s állampolgárok előtt. A két esemény felgyorsította az európai politikai változások menetét és ahhoz vezetett, hogy 1989. november 9-én leomlott a berlini fal.

Olvasóink írták

  • 9. Határőr 2008. augusztus 21. 17:20
    „Egy tény: NEM Horn Gyula érdeme a határnyitás, sőt KÖZES SEM volt hozzá. Csak hát a rendszerváltás után tovább élt a kommunista gondolkodás a szocialista pártban: a múltat végkép eltörölni.”
  • 8. csaje 2008. augusztus 21. 16:22
    „tegnap amugy mit is kellet volna ünnepelni?
    Hát NEM a ndk-s menekülteket az egyszer bíztos!Igazi hűséges Város ez .gratulálok az aberált kitaláloknak.hányás és hangzavar a városban.az igazi és egyetlen magyar ünnep helyett.”
  • 7. /joco1 2008. augusztus 20. 16:08
    „MNA.:maga hüly(j)e? maga még az eddigi leg-legszélsöjobbos reagálon is tultesz:"horngyulatüzparancsa"? maga hol élt eddig. Maga is "a kitántorgok" közé tartozik.? egy biztos maga sem akkor, sem most nem él/élt köztünk.Ráadásul azt sem tudja, hogy mi is volt az "piknik"Ja és a nick"neve"(MNA) minösiti reagálást, tán elég lett volna csak a "nevét" bevésni ide,Haver már nem csak röpizünk, de már probálkozunk az internettel?”
  • 6. MNA 2008. augusztus 20. 12:22
    „A szocialisták akarják maguknak kisajátítani a határnyitást!horn gyula tűzparancsa ellenére a kis határőrök nem lőttek a kelet-németekre!Ezt a tényt a mai napig tagadják, és hazudoznak róla!”
  • 5. /joco1 2008. augusztus 20. 06:50
    „Korrekt:"...nem birták elviselni, hogy közük sincs a határ nyitásról..." itt most kire gondoltál?”
  • 4. miracle 2008. augusztus 19. 22:28
    „Nagy lehetőséget kaptunk és egy nagy lófütty lett belőle!
    Érdekes dolog a cikk kapcsán végig gondolni, hogy a szocializmus már a kezdetektől fogva a hazugságon alapszik. Ki építtette a belini falat és miért? Ki telepíttette nyugati határainkra az aknazárat, majd az elektromos jelzőrendszert és miért? Minden bizonnyal azért, hogy a rothadó kapitalizmusból tömegével a szocializmusba menekülő embereket feltartsák.
    Most meg jönnek azok a milliárdosok, akik az átkosban úgy szidták a magántulajdont és döntötték a tőkét, meg énekelték a csasztuskát, hogy közben leért a seggük vége, és elhitetik a sok szerencsétlen idiótával, hogy ők a baloldali fasza gyerekek és az ország megmentői. Itt minden tökéletes és ami mégsem, azért az ellenzék a felelős.
    A hazudozás tudomány és ezt a szocialisták tökélyre fejlesztették.”
  • 3. Korrekt 2008. augusztus 19. 21:16
    „2. Pragmatikus 2008.08.19 11:14

    ******************************************************

    .....?s kik voltak akkor kormányon?

    ...nem birták elviselni, hogy közük sincs a határ nyitáshoz....és ez baj most is.....az ellneségeskedés a végletekig, még ha beledöglünk is :((”
  • 2. Pragmatikus 2008. augusztus 19. 11:14
    „Ez történelmi lehetőség lett volna, ha az akkori magyar vezetés? tud vele élni. Ahogy Lengyelország is tette, Magyarországnak a határnyitás fejében kérnie lehetett és kellett volna kérnie a külső (a Kádár rendszer felhalmozta) elengedését!!! Sajnos ez elmaradt, mert mi fizetünk mint katonatiszt. Nyögjül is még...sokáig.”
  • 1. Vélemény 2008. augusztus 19. 10:19
    „MAGYAR NEMZET
    1999. augusztus 7.
    ,,Az érdemháborút akarjuk megszüntetni"

    Az elnevezéssel akkor sem mindenki volt igazán elégedett, ízlelgették a kifejezést. Páneurópai piknik.
    Az eleje idegenes, ámbátor némi eleganciát hordozott, s ne feledjük, a szocializmus a végét járta, de még tartott. A pán- tehát titokzatos érthetetlenséggel ruházta föl a bűvös Európát, a piknik pedig finomkodó és operettes, ha úgy tetszik, bagatellizáló esemény-meghatározóként ragasztódott a jelző mellé. Merthogy a piknik azt jelenti, hogy eszegetünk, iszogatunk, szalonnát sütünk, beszélgetünk, aztán mindenki hazaviszi a cuccát, a kockás plédet, nyársat, fehér kenyeret, miegymást, az osztrák sógorok megfújják a trottyos rezeket, csapkodjuk egymás hátát. Csak semmi politika, szólna az üzenet a kiszámíthatatlan hatalomnak. Akkor május 2-án már lebontották a hírhedt elektromos vesztegzárat. A vasfüggönyt.
    Maradékain még áll egy kapu, rozsdás lakattal. Nos, azon kelnek át hivatalos útlevélkezelést követően, előre egyeztetve, az ideiglenesen megnyitott határállomáson 1989. augusztus 19-én.
    Így tervezték, s így állapodtak meg az engedélyeztetőkkel is. Egy nap a többi között. Még ha kivételes nap is valamiképp.

    De történelmire sikeredett. Ennek éppen tíz éve...

    Sopronban nagy ügybuzgalommal készülnek megünnepelni a páneurópai piknik tízéves évfordulóját, annál is inkább, mivel számos homályos folt tarkítja annak a napnak az eseményeit, még mindig.
    Kurta idő, ami eltelt, jószerivel mindenki él és virul az akkori résztvevők közül, mégis mennyi ellentmondást tartalmaznak az elbeszélések nyomán terjedő történetek!
    S fanyarul - bár halkan - mondják a soproni szervezők, hogy a magas politika prominensei is különféleképpen emlékeznek a történésekre.
    Hát ezért tartanak most egy konferenciát, amelyre illusztris embereket hívtak meg, s ha nem is mindegyikük jön el, akire számítanak, akkor is impozáns lesz a névsor. S vélhetően némi politikai hullámverés is keletkezik e konferencia nyomán, minthogy az egykori rendezők hitelesíteni kívánják az 1989. augusztus 19-i események históriáját, egyszer és mindenkorra rögzíteni a valóságos eseményeket.
    Magyarország-pártiak a hotelben
    Sopron gyönyörű, a pompásan fölújított klasszicista szálloda egy magyar karriertörténet díszletéül szolgál, s itt lesz a konferencia is. A Pannónia Med Hotel főorvosi szobájában eklektikus gyönyörűség honol, a bútorok a tulajdonos gyűjtőszenvedélyét dicsérik, a képek a falon a felesége műpártolásáról tanúskodnak. Szilágyi László puritán orvosi öltözékben időnként kiugrik a szomszédos szobából, ahonnan kihallik a fogfúró sivítása, aláfestésül szolgálván a forró délutánon gyülekezők beszélgetéséhez. A doktor nemzetiszín szalaggal átkötött vasfüggönydarabkákat osztogat, sztentori hangon rendelkezik ásványvizek felől, s megkísérli a fontos piknikezőket csokorba gyűjteni.

    Szilágyi László és felesége, Fodor Zsuzsanna a rendszerváltás előtt érkezett meg nagy lélegzettel Sopronba. Fogorvosi prakszisukat odahagyva Szabolcsban, nyugalmukat, biztos egzisztenciájukat kockára téve új életet kezdtek a határ mentén, ahol az úgynevezett fogászati turizmus lendült neki erővel, s a biztos kezű és becsvágyó magyar fogorvosok hallatlan sikereket értek el szakmailag. Anyagilag sem jártak rosszul, persze, a nyugatiak pedig boldogan fizetnek szállodai szobát, repülőjegyet a fogászati költségek mellé, amelyek még mindig elérhetőek az ő béreikkel és nyugdíjukkal, legyenek bár borsosak azok a magyar pácienseknek.

    Szilágyéknak bejött, sokaknak adnak munkát, megvették a szállodát, helyreállították, s a helyi kulturális és társadalmi élet vérkeringésébe is bekapcsolódtak. Szabolcsban, Kisvárdán otthon, Sopronban itthon vannak, de már soproniak, mondják magukról. S tetteikkel bizonyítják ezt. A konferencia a Pannónia Med Hotelben kap otthont, s a tízéves évforduló szervezésében is oroszlánrészt vállal a főorvos.

    - Mi Magyarország-pártiak vagyunk! - jelenti ki Szilágyi doktor, s széles tenyerével az asztalra csap. Igaz, bólogatnak rá a közben megérkezők is. - A pártpolitika-mentességet határoztuk el akkor is, amikor tavaly megalakítottuk a Páneurópai Piknik ´89 Alapítványt, s aláírtuk az alapító okiratot. Az egyéni és lobbiérdekektől összekaszabolt kis országunkban összefogtuk a különböző erőket, s nem számít, ki mely pártból érkezett! - szolgál kis háttérmagyarázattal.
    Érdekes, Sopronban az eredeti pártfölállás jócskán módosult az eltelt tíz év alatt, a tagság számos pártból elszivárgott. Pedig a főváros után elsőként itt született meg az ellenzéki kerekasztal, amelynek tagjai tárgyalásokba bocsátkoztak a tétova MSZMP-sekkel, míg rá nem döbbentek, hogy a tárgyalásoknak semmi értelme, hiszen döntésképtelen immár a hatalom birtokosa.

    Most azonban összegyűlt egy társaság, amelyik egyként tekinti szívügyének az évfordulót. Szilágyi doktor rezidenciáján megjelenik a csöndes, ám a piknik autentikusságát szilárdan őrző egyetemi tanár, Rumpf János. A fiatal Nagy László, aki gyermekkorában élt Nigériában és Németországban, s mostanság Vereckére vezető ősmagyar túrákon szellőzteti ki az osztrák cégénél leterhelt üzletemberi gondolatait. Magas László egykori MDF-elnök a Kisalföldi Erdőgazdaságot igazgatja. Adatokba belezavarni nem lehet, ami a pikniket illeti, s készen van memoárja róla. S a tanár úr, aki szocialista, Kovács Lászlónak hívják (nem az MSZP elnökéről van szó). Ő az, aki miután éveken át halódott a piknik újbóli megünneplése, a városházán szorgalmazta életben tartását.

    Megérkezik Bella Árpád nyugalmazott határőr alezredes, aki azon a napon szolgálatban állott a határon, s akit azóta elfeledtek megkérdeni: mi is történt akkor? Hogyan volt pontosan? Bella Árpád csöndesen mondja: az ember nem úgy indul el hazulról, hogy megyek történelmet csinálni. De mégis van, amikor ez történik. Neki is így hozta a sorsa. Dicsekedni nem szokott vele, kitüntetést nem kapott érte, büszkélkedni meg éppen mások szoktak azzal az augusztusi délutánnal.
    Trianoni kő a pozsonyi út mentén

    A hőségben gőzölög a forró aszfalt, amint a pozsonyi útra teríti a gép, fuldokolnak a Monarchia idején épített és Trianonig oly forgalmas út mellé telepített eperfák. Sopront ez kötötte össze Pozsonnyal, s oly derekasan megcsinálták elődeink, hogy ma csak új borítást kíván a jó alapokkal bíró aljazat. Az évfordulóra ismét járható lesz, amin tíz esztendeje oly sietősen érkeztek négy évtizedes nyugalom után a ,,turisták".
    Rumpf professzor és Magas László is keresetlen szavakkal mesél.
    Semmi hősködés, mondják, de torkuk időnként összeszorul az emlékezéstől.
    - Minden pillanatra emlékszem, csakúgy, mint a házasságkötésemre vagy a gyermekeim születésére - idézi a közelmúltat Magas László. - Örök lelkiismeret-furdalás kínzott, hogy nem írtam le pontosan azt a napot. De most pótoljuk.
    - Megjelenik a négynyelvű fotóalbum a konferenciára. Áttörés címmel kézbe vehetik az összeszedett képekkel s rövid kísérő szöveggel ellátott könyvet - mondja Magas László.
    Gyakran összekeverik az 1989. év három dátumát - méltatlankodik Rumpf professzor.

    Tisztáznunk kell! Május 2-án átvágták a magyar-osztrák határon a vasfüggönyt Horn Gyula és Alois Mock külügyminiszterek. Augusztus 19-ére a debreceni MDF-esek kezdeményezésére szerveztünk egy határ menti pikniket, amit engedélyeztek, s amelyen minden előzetes megbeszélés vagy engedély nélkül áttörték a keletnémetek a magyar határt. Átmentek. Nem dördült lövés, nem hullott vére senkinek. S aztán szeptember 11-én hivatalosan is megszületett a döntés: a magyar hatóságok átengedik a keletnémet menekülteket. De az nem a páneurópai piknikhez fűződik közvetlenül.

    Autóval nem hajthatunk a pozsonyi útra, gyalog poroszkálunk a fekete ragacs mentén a sopronpusztai határállomásra, amely nem hivatalos átkelőhely ma sem, azon az augusztusi napon is csak ideiglenesen nyitották meg. Az osztrák őrbódétól pár lépésre ott a fehérre meszelt kő, rajta az 1922-es dátum, amikor kimérték a trianoni új határt. Magyarország irányában ott az M betű. Körbesétáljuk.
    Elmúlik a trianoni átok?

    A páneurópai pikniket is ki akarta sajátítani hol ez, hol amaz a társaság, aztán pár évig meg elkenni igyekezett a szintén átokként cipelt magyar közöny. Viszont fölfedezték a japánok, s Kósa Ferenc országgyűlési képviselő felesége, Shinobu-Itomi révén egy ízben kétszáz japán szoprán énekelte az Örömódát, osztrákok hegedültek, magyarok, németek, japánok japáncseresznyefákat ültettek az egykori határsávba, és kutat fúrtak, de mivel mélyen leltek vizet, nem adja ki a kút. Motor pedig még nincs benne. Ezért sajnáljuk a körötte tikkadó cseresznyefákat.

    - Az érdemháborút akarjuk megszüntetni - szögezi le Nagy László. - Hogy kit illet a dicsőség a keletnémetek kiengedéséért. Azért a legelső, békésre sikerült áttöréséért, amelyről mindenki azt hiszi, megszervezték előre. S amelyért sokan öveztetnék fejüket babérokkal.
    Egy bizonyos. A határrendet mi, magyarok borítottuk föl 1989-ben, de úgy, hogy az igazi és a jó rend mégsem borult föl. Az a jó, ami a béke.

    Rumpf professzor bevezet bennünket a még föllelhető, kétméteres gazzal ölelt vasfüggönydarabokhoz. Ez a mi egyik történelmi ereklyénk. Nem valami díszes. A mostani augusztus 19-i konferencián talán kivezényelhető ide a fűbe a meghívott, díszes társaság megtekinteni hangulatfestésképpen a maradványokat.

    Hívták Németh Miklóst, Horn Gyulát, Horváth Istvánt, Pozsgay Imrét s Habsburg Ottót, Kohl akkori német kancelláriaminisztert, De Maisiere NDK-miniszterelnököt s többeket.
    Az emlékezők, a soproniak is előrukkolnak végre leírt, eleddig szájhagyomány útján terjedő történeteikkel.
    Erre nagyon készülnek.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emlékképek, képemlékek a piknikről

Sopron - Mit jelent a mai fiataloknak az 1989-es rendszerváltás? Mekkora hatással van rájuk a… Tovább olvasom