Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

Szökve művelte a szőlőt

Míg Szlovákiában ismét fókuszba került a visszaigényelhető földtulaj- donok ügye, addig Ausztriában már évekkel ezelőtt lezárult a kárpótlás időszaka. Mégis akad olyan hazánk- fia, akinek a nyugati szomszédunk- ban van földbirtoka.
Kámpits János Répcevisről szinte szabad szemmel láthatja a határ másik oldalán fekvő birtokait. – Itt vagyunk mi is az unióban, most már akár magam is megművelhetném a birtokot, de dolgoztam én már eleget. Ráadásul ez elég körülményes lenne, mert a gépeimet csak hivatalos határátkelőhelyen vihetném ki. Ez semmiképpen nem érné meg, mert igen nagyot kellene kerülni. Pedig itt vagyunk alig egy kilométerre az erdőrészemtől. Utoljára a háborús években műveltem odaát a szőlőmet, átszökdösve a határon, gyakran kockáztatva az életemet – emlékezik a gazda. – Egyszer-kétszer az-

után meghívásos útlevéllel láthattam az erdőmet is. Azt a vasfüggönyös időkben beleegyezésemmel közös művelésbe adták a rokonok, némi hasznot mindig hozott, a schillinget kiutazásaimkor kaptam meg. A szőlőt a Schmied család műveli.

– Az Osztrák Köztársaság soha nem nyúlt hozzá senki jogos tulajdonához – mondja dr. Bláziusz Somogyi, a Burgenlandi Mezőgazdasági Kamara igazgatóhelyettese. – Az a magyar állampolgár, aki tulajdoni lappal igazolja, hogy országunk területén földbirtoka van, azt tehet vele, amit akar. Eladhatja, de akár meg is művelheti. Ma is élnek olyanok Magyarországon – igaz, csak elvétve, a nyugati határszélen –, akik földtulajdonosok nálunk.

A 84 esztendős Kámpits János története nem mindennapi. Elmondhatja magáról, hogy földbirtokos volt Ausztriában a második világháború alatt, Rákosi idejében, a Kádár-korszakban és most, a rendszerváltás után is az. Frontvonalak ide vagy oda, aknamező vagy hidegháború, János gazda nevén maradt a családi örökség Burgenlandban. Igaz, több mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a határ túloldalán fekvő erdejét, szőlőjét szabad emberként meglátogathassa.

– Családunknak Locsmánd (Lutzmannsburg) környékén húzódtak a birtokai – mondja a répcevisi gazda. – Jómagam az Ausztriához tartozó Répcemicskén (Strebersdorf) születtem. Így lettem Trianon után osztrák állampolgár. 1929-ben azonban a szüleim áttelepültek Magyarországra és a kinn eladott földjeik árából itthon vásároltak új földeket. Maradt azért Burgenlandban is birtokunk. Gond nem volt vele a háborúig, akkor eladtuk.

Az értük kapott pénz azonban örökre a bankban maradt. Úgy tűnt, se pénz, se posztó nem maradt, de tévedtem. Évekkel a háború után kiderült, hogy 200 négyszögöl szőlő és valamennyi erdő a nevemen van ma is a felsőpulyai (Oberpullendorf) földhivatalban, mert azok törvényes átíratását a háború már megakadályozta. Cifrázza a dolgot, hogy az erdőt soha senkinek nem adtuk el, az szűzen a valódi tulajdonom. Más a helyzet a szőlővel.

A háború alatt azt anyám értékesítette, a pénzt is megkaptuk érte, de átírni már nem lehetett. Soha nem tagadnám le, hogy az a Schmied család jogos tulajdona, de sokan mondják, a törvénye s átíratást már ne várassam sokáig...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogyan kerülhetők el a strandbalesetek?

Idén még nem történt baleset a soproni és környékbeli fürdőhelyeken. Az előírások betartásával és… Tovább olvasom