Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Szellemi kalandozás Sarkadyval

Sarkady Sándor költővel és fiával,- aki könyvtárigazgató és helytörténész- beszélgettünk.
Sarkady Sándor költő, és fia ifj. Sarkady Sándor
Sarkady Sándor neve szorosan összeforrt a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Karával. A költő az egykori óvóképzőben harmincöt éven keresztül oktatta a jövő pedagógusait, ahol egy ideig igazgatóhelyettesként is tevékenykedett, és ahol 25 esztendőn keresztül vezette az irodalom tanszéket. Bár tíz évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, még tavaly is a katedrán állt. Ha bemegy a tanszékre, leül az éltes korú Erica írógép elé, és töretlen lelkesedéssel alkot.
Tanulmányokat, cikkeket és az ihletettebb pillanatokban verseket ír. 1960-ban került Sopronba, abba a városba, amelybe büntetésből helyezték, ám ma már vallja: az eredeti szándékkal ellentétben ez igazi ajándék volt számára, hiszen sikerült rátalálnia élete városára.

Szegedről „helyezték át"

– A szegedi egyetemre jártam, ahol számos diák csak később szerezhette meg a diplomáját az 1956-os forradalomban való aktív részvételükért, köztük én is. A büntetésem részeként helyeztek Szegedtől messze, Sopronba, ám már az elején éreztem: hazataláltam. Egy különös eset is ezt sugallta. A városba költözésem után hamarosan a tanártársakkal nagyobb kirándulást tettünk a város környékén, így útba ejtettük a bánfalvi hősök temetőjét is. Akkoriban nem gondozta senki, a sírok között a gaz térdig ért.

Egyszer csak megbotlottam egy keresztben, elhúztam a gazt előle, és meglepődve olvastam a rajta lévő nevet: Sarkady Zsigmond. Mindezt jelzésértékűnek véltem. Egy másik, a családunk életében vissza-visszatérő motívum is Sopronhoz kötődik. Annak idején vasutas édesapám kis könyvtárában találtam rá Somogyváry Gyula És mégis élünk című történelmi regényére, amely Sopronban játszódik, és az 1920–21-es éveket idézi fel. Ennek köszönhetően gyermekkoromban vonzott a határszéli város.

Középpontban a könyvek

– Ennek egyébként érdekes folytatása is van – egészítette ki édesapja gondolatait ifj. Sarkady Sándor. – Amikor 1995-ben újra megjelenhetett Somogyváry Gyula regénye, engem kértek fel arra, hogy írjak hozzá ajánló szöveget.

A könyvek, a regények mindkettőjük életében központi szerepet játszanak, csak míg a költő édesapa elsősorban a szépirodalmi műveket, a versesköteteket lapozza előszeretettel, addig fia mindene a történelem. Ifj. Sarkady Sándor nagybátyja, Sarkady János, a neves ókortörténész vénáját örökölte. Úgy gondolja, hogy a könyvek szeretete egyrészt a családi indíttatásnak köszönhető, másrészt már általános iskolás korától kezdve nagyszerű tanárok terelgették az olvasás és a történelem szeretete felé.

Jelenlegi munkakörében, a Nyugat-Magyarországi Egyetem könyvtárának főigazgatói és levéltárigazgatói posztján nagyon jól érzi magát, igazi testhezálló feladat számára, ahol helytörténeti kutatásokat is folytathat. Kedvenc területe a huszadik századi magyar történelem, ezen belül is a helytörténeti események izgatják. Több könyve is megjelent már, így a soproniak Don-kanyari katasztrófájáról, az 1921-es népszavazásról. Jelen leg 1956-os soproni anyagokat, dokumentumokat, fényképeket gyűjt a közelgő fél évszázados jubileum méltó megünneplésére.

Szívesen tanítanak

A Sarkady családra is igaz a megállapítás: az alma nem esett messze a fájától. Ifj. Sarkady Sándor ugyanúgy szeret tanítani, ugyanolyan élményszerűen, magával ragadóan, élvezetesen adja le a tananyagot, mint édesapja. Egykori iskolájában, a líceumban tart vetítéssel egybekötött történelemórákat. Húga, Magdolna szintén a pedagóguspályát választotta, három iskolás gyermekével való foglalkozásból a nagypapa és bátyja is kiveszi részét. Ha irodalomból vagy nyelvtanból kapnak elgondolkodtató feladatot a fiúk, akkor a nagypapához mennek, ha a történelemmel akadnak problémák, akkor ifj. Sarkady Sándor telepszik le melléjük, hogy segítsen.

A feladat nem idegen Sanyitól, hiszen annak idején ő is sok segítséget kapott édesanyjától, aki sajnos már tíz éve elhunyt, és édesapjától, aki nemcsak sokat olvasott fiának, hanem nagyokat kirándult is vele. Az egyik ilyen óvodáskori séta az Ikva-part mellett vezetett, miközben a kis Sanyi felfújható hajócskát húzott kötélen, ám a kishajó elsodródott. Ebből a kis történetből rögtön egy kedves gyermekvers született, amelynek a zárósorait apa és fia mosolyogva együtt idézte fel: „Integet a kis Sanyó: Jó szerencsét, kis hajó!" A kis Sanyi teljesen természetesnek találta, hogy az óvodában édesapja verseit mondogatják a gyerekek.

Sarkady Sándor általában nem ült órákat versei felett. Akadt, amelyik néhány pillanat alatt „kiszakadt" belőle, ám olyan is van, amelyik évekig érlelődött a fejében. Az utóbbi időben rövidebb, a közéletet finom iróniával, bölcsességgel figyelő alkotások kerülnek ki keze alól. Már kiadásra készen áll az Írom korom című vers- és műfordításkötete, amely alkotásai legjavát mutatja be, emellett szeretné Minden élet szolgálat címmel a tanulmányait, cikkeit, kritikáit egy kötetbe gyűjteni. Töretlen lelkesedéssel szerkeszti a Soproni Füzeteket. Tagja a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának és a Várhelyet Sass Lászlóval közösen szerkesztik.

Igazi alkotói életet él. Olyat, amellyel nap mint nap hitet tesz a szó ereje, az emberség mellett, olyat, amely városa iránti elkötelezettségéről tanúskodik, és amelyre fiát is nevelte.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Útmutató forradalmi történések

Az 1956-os események 49. és a köztársaság kikiáltásának 16. évfordulójára emlékezett Sopron is. Tovább olvasom