Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Soproni színház - Önálló társulat, vagy befogadó színház?

Októberben ünnepli húszéves évfordulóját az önálló soproni Petőfi Színház. Ebből az alkalomból beszélgettünk Nyerges Ferenccel, a színházat is működtető Pro Kultúra Nonprofit Kft. igazgatójával a mai magyar színjátszás helyzetéről, a finanszírozásról és az örök vitáról: önálló társulat, vagy befogadó színház? Melyiknek van ma létjogosultsága?

Felújított, megszépült külsővel várja az új évadot a soproni Petőfi Színház. Ezt kapják ajándékba a húszéves jubileumra a színházlátogatók.
– Különösebb ünnepségekre a romló gazdálkodási feltételek miatt nincsen mód. A közönség bizalmát bírjuk, hiszen a bérleteladások a tavalyihoz és az azt megelőző évadhoz hasonlóan alakulnak, idén eddig 4200 bérletet értékesítettünk, de a kezdésig meglesz a 4600. Az önkormányzati támogatásunk azonban a korábbi kétharmadára csökkent, százhúsz millió forintból kell a produkciókat színpadra állítani – kezdte Nyerges Ferenc.

Ez az összeg az igazgató szerint kevés ahhoz, hogy mind a hat bemutatót maguk állítsák színre, ezért négy előadás a budapesti Turay Ida Színház vendégjátéka lesz, kettő pedig saját premier. Ez kimondva, kimondatlanul azt jelenti, a Petőfi Színház kétharmad részben a most kezdődődő évadban befogadó színház lesz. Pedig korábban is meglehetősen sok kritika érte a vezetést, mert premierként adtak el olyan darabokat, amik máshol már évek óta futnak.

– A mostani négy Turay-bemutató is meglévő darab, de a frissek, a közönségdarabok közé tartoznak. Önköltségi áron kapjuk, csak ilyen feltételekkel tudtuk idén a hat premiert bevállalni. Megértem a kritikát, ugyanakkor azt is látni kell, ezt az évadot csak így lehetett megoldani. Jövő ősztől azonban más szempontok szerint kell újragondolni az egész működést – vetíti előre a sokasodó problémákat a vezető. – 2013-tól reményeink szerint már működni fog a felújított Barlangszínház. Hétszázötven fős befogadóképességgel, ötven körüli előadásszámmal ez a projekt az egész régió kulturális életére hatással lesz. Meggyőződésem, hogy nemcsak a soproniak és környékbeliek felé, hanem az ország más része, sőt, külföld felé is nyitnunk kell, mert a különleges produkciókra van igény. Jó példa erre az MKB Musical Aréna Miss Saigon előadása, amelyre 14 ezren váltottak jegyet, pedig nem is volt olcsó. A produkció sikere megkérdőjelezhetetlen. Ráadásul jót tett a turizmusnak is, tele voltak a szállodák, a vendégek fogyasztottak és jó hírét vitték Sopronnak. Ez a produkció a város életében kulturális és színháztörténeti szempontból is mérföldkő volt. Magyarországon nem fordult még elő, hogy három nap alatt ennyi fizetővendég nézett volna meg egy előadást. Ezt a fajta kulturális programot mindenképpen folytatni kell, ráadásul úgy lenne célszerű, ha az Aréna együtt tudna működni a Petőfi és a Barlangszínházzal, mert akkor európai viszonylatban is egyedülálló, új kulturális imázzsal tudna Sopron a piacra lépni.

Nyerges Ferenc: Annak véget kellene vetni, hogy néhány kilométerre egymástól önálló színházakat hazudunk.
Nyerges Ferenc: Annak véget kellene vetni, hogy néhány kilométerre egymástól önálló színházakat hazudunk.

A jelenlegi színházi repertoár egysíkúságára vonatkozó kérdés kapcsán az igazgató arról is beszélt, hogy a színház feladata nem az önmegvalósítás, hanem a közönség igényeinek a kiszolgálása. A közönség pedig szórakoztatásra vágyik, ezért ehhez kell igazítani a műsortervet. A Barlangszínház tekintetében alapvetően operett-, musical-, tánc- és opera-előadásokban gondolkodnak. Mégsem hasonlítaná a szomszédos osztrák településeken évek óta hatalmas sikerrel szervezett és rentábilisan működő szentmargitbányai (St. Margarethen) vagy fertőmeggyesi (Mörbisch) nemzetközi fesztiválokhoz a soproni terveket. Mint mondta, azért, mert ezen színházaknak többezres nézőterük van, kiépített működtetési rendszer és komoly marketing áll mögöttük. Arra a felvetésre, hogy a Pro Kultúrának is van szervezőgárdája, azt mondta, ehhez a feladathoz az kicsi. Nem mindegy, hogy évente tízezer nézőt kell szervezni vagy hatvan-nyolcvanezret.

De kanyarodjunk vissza az önálló társulat, vagy befogadó színház problémakörhöz, hiszen ez jelenleg a vidéki társulatoknál kardinális probléma!

– Világosan kell látni, a színházak a jelenlegi formában finanszírozhatatlanok. Az elmúlt húsz évben semmit nem változott a struktúra. A színházakra ma évi bő 21 milliárdot költ a magyar állam, amihez az önkormányzatok mintegy 10 milliárdot tesznek. Ez egy brutálisan nagy szám. A színházi szakmának az a szerencséje, hogy mindig jó volt az érdekérvényesítő képessége. Emiatt sok helyen megmaradt pazarlónak, életszerűtlennek a struktúra. Az ország mai gazdasági helyzetében azonban elfogadhatatlan, hogy egy évadon belül ugyanazokat a darabokat más-más kiszerelésben, hatalmas költségen készítsék el, és hogy egymástól nyolcvan, száz kilométerre lévő színházak mindenféle kapcsolat nélkül működjenek. Jelentős tartalékok lennének például abban, ha egy-egy régióban nem gyártana minden színház évi hat-nyolc bemutatót, hanem mondjuk csak két-hármat és a darabokat egymáshoz is elvinnék. Így csökkenthetők a költségek és növelhető az előadások száma. Erre jó példa lett volna a budapesti Arizona és a Petőfi Színház általunk húsz éve kidolgozott kapcsolata, ami sajnos el sem indulhatott, mert az akkori budapesti városvezetés szétverte az elképzelést. Ezen tapasztalatok alapján sem tartom sarkalatosnak a befogadó színház kérdését, mert készüljenek saját bemutatók, de külső kínálatot is nyújtson egy-egy színház. Az is fontos, hogy legyenek olyan budapesti befogadó színházak, amelyek az országos és a határon túli kínálatot is be tudják mutatni. Másrészt a fővárosi társulatok is mozduljanak ki vidékre, mint ahogy azt tette-teszi az Arénával együttműködve az Operettszínház. Annak véget kellene vetni, hogy néhány kilométerre egymástól önálló színházakat hazudunk. Mindegyik játszik tizenöt-húsz előadást egy darabból és vége, kidobják a díszletet, mehet minden a süllyesztőbe. Ezt át kellene gondolni a kulturális vezetésnek, csak eddig senki nem merte megtenni. Lehet, hogy most a gazdasági kényszer erre rákényszeríti a fenntartókat. Nekem az a vesszőparipám, hogy nem kell Sopronban, Szombathelyen, Veszprémben, Zalaegerszegen önálló társulat, hanem össze kell tenni ezeket, ahogy külföldön is történik. Mitől ne lehetne népszerű Sopronban a szombathelyi Kabaré, vagy a veszprémi Bicska Maxi? Először is alacsonyabbak lennének a bekerülési és műsoron tartási költségek. A közönség is jól járna, mert több igényes, jó darabot látna, azok a művészek pedig, akik ebben a rendszerben benne lennének, többször eljátszhatnának egy-egy szerepet és tisztességesen is keresnének – fejtette ki véleményét Nyerges Ferenc.

Mi van a József Attilával? Ezt kérdeztük Nyerges Ferenctől, többek között azért is, mert nyáron úgy lehetett hallani, személyes ambíciói voltak a József Attila Színház igazgatói posztjára. ˝A józsefes történet egy blöff volt, amiből annyi igaz, hogy az új igazgatóhoz, Nemcsák Károlyhoz huszonöt éves barátság fűz és javaslatokkal segítettem a pályázatát. Egyébként sem színház-igazgatói ambícióim, sem hatalommániám nincsen, értelmes célokért szeretek dolgozni. A jelenlegi megbízatásom Sopronban 2015 végéig szól, ezt az időt szeretném kitölteni, de nem feltétlenül egyszemélyi vezetői pozícióban és az általam is sürgetett átalakítást sem egyedül gondolom levezényelni. A másik kapcsolat a József Attilával, hogy ebben az évadban két darabunkat, a Nem tudok élni nélküledet és a Kései találkozást fogjuk náluk bemutatni úgy, hogy annak minden költségét ők viselik. Ez is egy példa lehet arra, hogy jó vidéki produkciók felkerüljenek Budapestre is.˝

Olvasóink írták

  • 8. Csetneky 2011. szeptember 14. 23:29
    „héthez

    Látom, az elvtársaknak csak akkor jön be a színház, ha csasztuskákat lehet énekelni. Szánalmas! :)”
  • 7. Ovinkor 2011. szeptember 14. 19:11
    „6. NyergesFerenc 2011.09.14. 08:50
    Amíg az önkormányzat az alapfeladatait sem tudja ellátni, óriási pazarlás súlyosan eladósodva nem alapfeladatra százmilliókat költeni.”
  • 6. NyergesFerenc 2011. szeptember 14. 08:50
    „A commentekre az alábiakat válaszolom:
    1.S.Manó: Valóban nem vagyok Cs. E. Nem is vágyakozom rá.
    2.nága: A Petőfi Színház műemlék, az ajtók színén, stílusán nem lehet változtatni, mert a terveket Műemlékvédelem hagyta jóvá.
    3.qqriq: A műsortervet visszaigazolják a bérlet és a jegyvásárlók. Sajnos idén nem tudunk "rétegelőadásokat" színre vinni, de reméljük, erről sem kell végleg lemondanunk. Tavaly 4600 felnőtt nagyszínházi és 600 kamaraszínházi bérletvásárlónk volt. Az elmúlt 20 évben - a több mint 200 bemutató között!!! - rengeteg szép, értékes bemutató volt. Az idei évad sem "rosszabb" a megelőzőeknél.
    4.ödenburger: ld. 3. + Nincsen kevés néző a színházban! A darabokat nem én választom ki, hanem a műsorterv összeállítása egy csapatmunka. Az egyik legkisebb költségvetésű színház vagyunk, míg a nézők és az előadások számát tekintve a középmezőnyben vagyunk. Nagyvárosokat előzünk meg.
    5. Ovinkor: Ld. az előzőeket. Ön rosszabb időszakot "gondol", mi nem.

    Köszönöm a bíráló megállapításokat. Névvel ellátott commenteknél akár nyilvánosan, akár egymás között szívesen beszélgetünk a lehetőségekinkről, munkánkról.”
  • 5. Ovinkor 2011. szeptember 13. 21:36
    „Szerintem annak kellene inkább véget venni, hogy közpénzből súlyos tíz- és százmilliók mennek el homályos célokra, miközben a város közintézményeiben elbocsátási hullám van.

    http://www.sopron.hu/upload/content/11/_1160/20110614Szerzodesek.pdf

    A Pro Kultúránál szereplő tételek: 295 millió forint + 75,5 millió forint + 7,5 millió forint + 168 millió forint + számos 10-100 ezer forint értékű munkácska. Pedig ez most egy rosszabb időszakuk a korábbi évekhez képest...”
  • 4. ödenbürger 2011. szeptember 13. 20:04
    „Nyerges Úr!
    Értsse már meg, hogy nem az Ön által kiválasztott darabokra vágy a soproni közönség! Azért van ilyen kevés nézö a színházban!”
  • 3. qqriq39 2011. szeptember 13. 13:42
    „Tisztelt Nyerges Úr!
    Remélem,abban egyetértünk,hogy a színház egy művészeti ág,és így Ön szerint: "...(a színház)művészet feladata nem az önmegvalósítás,hanem a közönség igényeinek kiszolgálása.A közönség pedig szórakoztatásra vágyik,ezért ehhez kell igazítani a műsortervet." Vagyunk nem kevesen,akik nem így vélekedünk,- mi színházi művészek önmegvalósító üzeneteire-gondolataira vágyunk,és nem az Ön megvalósításában teret nyerő 25 éves baráti alapú haknikra.”
  • 2. nága 2011. szeptember 12. 22:03
    „Tényleg szép a színház megújult külseje és most már az előtte kialakított tér is a szökőkúttal. Csak azok a kék ajtók nagyon nem oda illőek, sem színben, sem stílusban a színházépülethez!!!”
  • 1. Sonnenschein_Manó 2011. szeptember 12. 20:14
    „A legnagyobb probléma persze az, hogy Nyerges úr nem egy Csurák Erzsébet. Remélem, elég érthető voltam.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vágányépítési munkák a Kőszegi úton - a buszokat is terelik

A Kőszegi útnak a Csepel u. – Répcefői sor közötti szakasza - vágányépítési munkák miatt… Tovább olvasom