Kisalföld logö

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 11°C | 21°C Még több cikk.

Sopron anno: egykoron 230 kéjnő is dolgozott a városban

Míg napaság a becslések szerint Sopronban néhány tíz prostituált "dolgozik" addig, például 1897-ben 230 kéjnőről tudtak.

A téma úgy tűnik mindig aktuális. A vasárnapi, Sopronban tartott civil fórum egyik fő témaköre is a prostitúció volt. Akkor többen elémondták, hogy nagy gondot jelent ez a Lackner Kristóf utcában, miként az is felvetették, hogy a városban miért nincs türelmi zóna?

Portálunk információi szerint Sopronban, már amennyire ezt meg lehet határozni, az utckon jelenleg tíz körülre tehető a prostituáltak száma. Igaz, az internen ennél jövabb több hirdetéssel találkozunk. Miközben a rendszerváltás idején sokkal jobban jelen volt ezen ősi szakma a városban.

Ám, ha még messzebb megyünk vissza az időben láthatjuk, hogy 100-150 évvel ezelőtt is keresettek voltak a kéjnők.

Güntner Péter, A soproni prostitúció története (1862-1918) című dolgozatában mutatta be, hogy milyen volt e tekintetben a helyzet Sopronban. Mi most, ezen tanulmányból közlünk válogatást.

A bordélyházak működéséről további részleteket, és teljes írást itt olvashatja el >>

A szerző arra kereste a választ, hogy Sopron középváros jellege, a katonaság jelenléte, a német polgárság hogyan befolyásolta a prostitúciót.

A soproni és valószínleg a többi vidéki szabályrendeletet is a pesti alapján készítették el. A rendeletek közös vonása például az, hogy bordélyházat csak büntetlen előélet, 30 évnél idősebb nő vezethetett. A bordélyházakban csak 17 évnél idősebb, egészségügyi bizonyítvánnyal, és türelmi bárcával rendelkező "lányok" dolgozhattak.

20 forint a maximális hitel

A "madám", a bordélyház üzemeltetője 20 forintnál többet nem hitelezhetett a lányoknak, valószínleg abból a megfontolásból, nehogy a kéjnők adósságaik miatt anyagi és személyi függésbe kerüljenek. A bordélyházban a függönyöket egész nap elhúzva kellett tartani.

 A prostitúció szerkezete Sopronban. A táblázat üresen hagyott rovataira nézve nincsen információ.

A nagy mérethez kattintson a képre!
A nagy mérethez kattintson a képre!



A szeszes italok felszolgálását és a zenés, táncos mulatságokat tiltották, az utóbbi azonban gyakran előfordulhatott a bordélyházakban, például Sopronban a Kőszegi út 3. szám alatt is, mivel az épület szalonjaiban (szalon, piros szalon) két zongora is funkcionált.

Sokáig tartott a gyógyulás

Betegség előfordulása esetén a kéjnőtől igazolványát elvették, s azonnal kórházba küldték a mielőbbi gyógyulás érdekében. A szifilisz, ha idejében felismerték, korszakunkban már nem számított halálos betegségnek, de a gyógyulás hosszú időt igényelt.

Az általános egészségügyi szempontok mellett a prostituáltak szigorúbb orvosi ellenőrzése Sopronban főképp a katonaság jelenlétével magyarázható. A bujakór" elég gyakori betegségnek számított; évente a lányok" közel 30-40 százaléka betegedett meg Sopronban. Az orvosi ellenőrzés fontosságát bizonyítja, hogy a Kőszegi út 3. szám alatti bordélyházban a vizsgálatok számára külön helyiséget is fenntartottak.

Kávéházban nem

A soproni kávéházakban működött prostitúció visszaszorítására éppen a soproni kocsmárosok és kávésok ipartársulata kérte fel a városi közgylést. A társulat indítványozta, hogy szabályrendelet útján korlátozzák a kávéházi prostitúciót, ugyanis a kávéházak közt nem egy bordélyház, a mit már közerkölcsi tekintetből sem volna szabad megtűrni".

A kérelemnek is szerepe lehetett abban, hogy már egy hónappal később megszületett a Szabályrendelet a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérés iparokról, mely a kéjelgést az előbbi helyeken szigorúan tiltotta. A kávéházakban például csak férfi kiszolgáló személyzet alkalmazását engedélyezte.

Közismertek voltak

Sopronban a bordélyházak a nyomtatott sajtóban egyáltalán nem fordultak elő, az évenként kiadott címtárakban nem szerepeltek, az újságokban hirdetéseket nem közöltek. A hirdetésekre a bordélyházak mellett a kevés számú magánkéjnő sem volt rászorulva, ugyanis hasonlóan a bordélyokhoz általánosan közismertek voltak.

A rendelkezésre álló források azt mutatják, hogy Sopronban a bordélyházak száma a századfordulón a lakosság számához viszonyítva magas volt; az egy bordélyházra jutó lakosok száma még Budapestnél, a prostitúció központjánál is alacsonyabb volt.

Panaszok is voltak

Az ellen, hogy a belvárosban, az Új utca 2. szám alatt (Seybold-ház), Schram Lajos parókásnál kéjhölgyek laknak, s ő maga bordélyházat üzemeltett, először 1862-ben érkezett panasz. A szomszédok többször tiltakoztak, de tiltakozásuknak az elöljáróság nem adott helyet.

1874-ben a városi tanács a ház lakóinak a bordélyház áthelyezésére vonatkozó kérelmét ismét elutasította, mivel annak belvárosi elhelyezkedését a közbiztonság szempontjából kifejezetten előnyösnek vélte:

... "közbiztonsági szempontok is tiltják, hogy a bordélyház a város távoli részeiben nyittassék meg, még pedig azon oknál fogva, nehogy így a mondott intézet az alsóbb néposztály, leginkább pedig az ottan semmitől sem tartózkodó fiatalságnak is könnyen hozzáférhetővé tétetvén".

Sopronban nagyon alacsony volt a bordélyházak száma

Ha a lakosság és a bordélyházak számát együtt nézzük, akkor a következők állapíthatók meg. A lakosság növekedésével Sopronban a bordélyházak száma nem emelkedett, hanem csökkent, így az egy bordélyra eső lakosok száma állandóan emelkedett.

Azonban ha nem Budapesttel, hanem a többi vidéki várossal vetjük össze az egy nyilvánosházra jutó lakosok számát, meglepő eredményre jutunk. Kiderül, hogy az egyes vidéki városokhoz képest Sopronban nagyon alacsony volt a bordélyházak száma.

1915-ben például Debrecenben, Szegeden 11, Pozsonyban, Szabadkán 10, Újvidéken 9, Gyulafehérvárott 4 bordélyház működött.

Folyamatos növekedés

A hiányos adatok ellenére a kéjnők számából néhány következtetés levonható. Sopronban 1869-től 1885-ig a prostitúció jelentősége növekedett, a kéjnők száma megsokszorozódott. Az 1880-as évek elején új bordélyházakat alapítottak, a bordélyházi kéjnők nagy számából következően az ügyfelek többsége ezeket a házakat látogatta.

1885 és 1895 között viszont jelentős visszaesés mutatkozott, a bordélyházak száma háromról kettőre csökkent. 1895 után ismét növekedés figyelhető meg, mely azonban már nem a bordélyházi kéjnők, hanem a kóborlók" számának emelkedéséből származott, ami az utcai prostitúciót erősítette.

Valószínű, hogy Sopronban az utcai kéjnők, a csavargók száma már 1896-ben meghaladta a bordélyházi kéjnők számát (magánkéjnő évente általában egy létezett), s ez a prostitúció korai szerkezetváltását tükrözi.

A nyitókép illusztráció!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Abdai: soproni MSZP - minek nevezzelek?

Nem először van olyan érzésünk, hogy a soproni MSZP is a teljes politikai tudathasadás állapotában… Tovább olvasom