Kisalföld logö

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -3°C | 7°C Még több cikk.

Sopron-csokor: a virágkötő még hiányzik

Tíz–húsz évre szólóan ki kell dolgozni a város gazdasági koncepcióját, meg kell állítani a vagyonvesztést, miközben a helyi vállalkozások támogatása is elengedhetetlen. Átalakításra vár a városadminisztráció, és szükség van többek között turisztikai menedzserre is.
Sopron
Csak sikeres vállalkozókkal lehet továbblépni. Ezzel a konklúzióval zárult a Kisalföld kezdeményezésére létrejött 3., témazáró kerekasztal-beszélgetés, melyen Walter Dezső polgármester, Horváth Vilmos, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Károlyi Gyula, a Sopron és Vidéke Ipartestület elnöke, valamint Bódvai Ildikó, a soproni szerkesztőség vezetője és munkatársai, Nagy Márta, Horváth Ferenc vettek részt.

Három pilléren

– Sopron számára létkérdés, hogy vezetői minél előbb meghatározzák: merre tovább. A bevásárlóturizmus visszaszorulásával, a határ két oldalán az árak kiegyenlítődésével alapvetően megváltoztak azok a feltételek, amelyek között a vállalkozóknak dolgozniuk kell. Mi lehet ebből a helyzetből a kiút? A korábbi fórumokon az egyik legnagyobb problémaként vetődött fel, hogy nincs a városnak átfogó gazdasági stratégiája.

Walter Dezső: – Tényleg nincs kidolgozott gazdasági koncepciónk, de az ipari parknak például van tízéves üzleti terve. Készül a gazdasági stratégia, de kis türelmet kérek. Tisztában vagyunk azzal, hogy az unióban szinte lehetetlen gazdasági koncepció nélkül továbblépni, s ezt szeretnénk a vállalkozókkal együtt megtenni. Három pillérre szeretnénk Sopron jövőjét helyezni. Az egyik az idegenforgalom. A mennyiségi szemléletnek és a butikvilágnak vége, már a minőségre kell helyezni a hangsúlyt! A belvárost élővé kell tenni, a Templom utca lehetne például a művészetek utcája. A másik pillér a konferenciaturizmus, amire jól berendezkedtünk, a harmadik pedig a borvidékben rejlik.

– Elég ennyi a vállalkozóknak?
Horváth Vilmos: – Ezek tényleg fontos, kirakatban lévő dolgok, de nem csak ennyiből áll Sopron gazdasága. Ráálltunk a határvárosszerepre, azt hittük, ebből mindig megélünk. De most az egész gazdaság van bajban, ami több, mint a turizmus, több, mint a kereskedelem.

Kereskedelmi és szolgáltató központ

– Térjünk vissza a jelenbe. Akinek van pénze, most mibe érdemes befektetnie?
Walter Dezső: – Senki se várja az önkormányzattól, az ipartestülettől vagy a kamarától, hogy megmondja, mibe fektesse a pénzét.
„ Tekintettel arra, hogy pénztelenségben élünk, ezért én a szellemi tőkére akarok támaszkodni. Létrehoztam egy tudós társaságot és egy tanácsadó testületet."

– Pedig várják...
Walter Dezső: – Keretet tudunk adni a kérdezőknek, megmutatjuk a lehetőségeket is. De nem mondhatjuk meg, ki, mit csináljon. Azt eldöntöttük, az ipari parkban milyen vállalkozókat látunk szívesen. Jöhet az elektronika és az informatikai iparban olyan másodlagos iparág, ami kiszolgálja azt.

Horváth Vilmos: – Abban vitatkoznék a polgármester úrral, szerintem a vállalkozók igenis elvárják: mondják meg nekik, hol, mibe érdemes befektetni. Hol lesz a kereskedelmi központ, hol a szórakoztató zóna, hová lehet kisüzemet telepíteni? Ezt a városvezetésnek kell megmondania. Aztán be is kell tartani!

Walter Dezső: – Sok mindenben igazad van. De Sopron struktúrája az elkövetkezendő években meg fog változni. Ebben a régióban Győré lesz az ipar, nem is akarok velük versenyezni. Sopront úgy képzelem el, ami érték van, azt meg tudjuk mutatni és el tudjuk adni, kereskedelmi és szolgáltató központtá tudjunk válni konferencia- és látványturizmussal. Ne feledjük, egyetemi város is vagyunk. Sopron az intelligens emberek közössége. A mag megvan, e köré kell építkeznünk.

Károlyi Gyula: – Azt nézzük meg, miből is áll a gazdasági koncepció. Ahhoz, hogy ez elkészüljön, mindenképpen meg kell előznie a széles körű igényfelmérésnek, egyeztetésnek. Szép dolog, ha jönnek a nagybefektetők, de nem szabad elfeledkeznünk a mieinkről sem. Sokan lennének, akik kisebb tőkével ugyan, de indulnának, fejlesztenének. Ebben a bizonytalanságban azonban nem mernek.

– Miért nem? A koncepció hiánya miatt, vagy azért, mert nem tudja, hol és mibe érdemes invesztálni?
Horváth Vilmos: – Igen, ezért is kell a koncepció! Tudatos, előre kidolgozott stratégia mentén a vállalkozóknak is sokkal könnyebb volna. Ki kell jelölni a különböző területeket. Persze ehhez széles körű összefogásra van szükség. S mindenkinek egy irányba, a meghatározott cél felé kell haladnia. Nemcsak a polgármesternek és a vállalkozóknak vagy a képviselő-testületnek, hanem a hivatalnak is. A hatóságoknak is a működő, élő várost kell szolgálnia.

Zónákra osztva

– A zónák meghatározása azért is fontos, hogy például az autószerelő ne a Lövérekben nyisson műhelyt...
Walter Dezső: – Ez örökölt dolog, ki van jelölve most is, hol van az ipari terület, hol a szolgáltató. Amiben igazatok van, az az, hogy mindezt tartassuk be. Nem fordulhat elő, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Tekintettel arra, hogy pénztelenségben élünk, ezért én a szellemi tőkére akarok támaszkodni. Létrehoztam egy tudós társaságot és egy tanácsadó testületet. Emellett tárgyaltam a budapesti Műszaki Egyetem közlekedési karával: öt fiatalnak adunk ösztöndíjat azért, hogy kidolgozzák a város közlekedési koncepcióját. Ha ki tudom szorítani az autókat a belvárosból, már megoldottam egy problémát. Meg szeretnénk nyitni a belső várfalsétányt is. Mindez annak érdekében, hogy élőbbé tegyük a belvárost. A másik: az iparterület ki van jelölve. Van ipari parkunk, és pártoljuk az egymással szövetkező vállalkozókat is, akik létrehozták az ipari zónát. Meg kell teremtenünk a munkalehetőségeket azok számára is, akik most kijárnak dolgozni Auszt riába. Élni kell a lehetőségeinkkel!

Károlyi Gyula: – Kvalifikált soproni szakemberek dolgoznak a határ másik oldalán, az ő tudásukra itthon is szükség lenne. A képzést is az igényekhez kell igazítani, nem tömegével taníttatni az egyes szakmákat. Fel kellene karolni a hiányszakmákat is.

„ Fontos, hogy ne az önkormányzat vállalkozzon, hanem segítse, védje – rendeleteiben – a helyi vállalkozókat, akikre támaszkodhat is."

Walter Dezső: – Nektek igazatok van, de azt tudomásul kell venni: az lesz a piacon, amit el lehet adni. Mindennek alapja a pénz. Ha lenne 16 milliárd forint a költségvetésben, most nem ülnénk itt. Megépíteném az elkerülő utat, a vasutat a föld alá vinném. Leburkolnám a Várkerületet, hat parkolóházat hoznék létre, pezsgővé tenném a belvárost. De nincs pénzünk, csak mínuszunk. Szellemi tőkém viszont van! Azt mondom, mozdítsuk ki ezt a helyzetet.

Az aranykornak vége...

Horváth Vilmos: – Ha van városfejlesztési koncepció, erről párbeszédet kellene folytatni azokkal a vállalkozókkal, akiknek jól felfogott érdekük, hogy átbillenjenek a jelenlegi holtponton. Mert tudomásul kell venni, véget ért az aranykorszak, s most eszmélünk rá, hogy nagy gond van, váltani kell. A tulajdonviszonyokat tisztázni kell, mert az nem szerencsés, hogy a város nagy pénzeket fektet bizonyos beruházásokba, és utána még a működtetését is vállalja, súlyos milliókért. Konkrétan a kulturális és konferencia-központra gondolok. Ezt egy professzionális szervezetnek kell működtetni, és ebből a városnak hasznot kell húznia. Ez a világon mindenhol így működik.

„ Jelenleg azonban nincs olyan személy vagy szervezet, amely meglévő értékeinket csokorba szedi. Kell egy profi csapat, egy „virágkötő", aki ezt az egészet összefogja."

Walter Dezső: – Egy pillanatra álljunk meg. Én elvonok a kulturális és konferencia-központtól 33 millió forintot – mert így gondolkodom –, de ismeretes, hogy milyen hangok voltak a közgyűlésben.

– A gazdaság szereplői szeretnék tudni, a város melyik részében érdemes vállalkozni, hol lesz az a terület, ahol hosszabb távon megélhet a vendéglője vagy egyéb szolgáltatása. Kérdés, van-e a városnak ilyen részletekre lebontott stratégiája?
Walter Dezső: – Ez elmélet, amellyel én vitatkozom, mert nem lehet tisztán kijelölni, hol legyen a szolgáltató, a vigalmi vagy az ipari negyed, hisz van a városnak egy örökölt szerkezete, mely részben kényszerből, részben spontán alakult ki. A városfejlesztés az urbanisztikusok dolga, őket kell megkérdezni. Nekünk a tőkét kell idecsalogatni. Azért akarok utat, vasutat építeni, hogy vonzóvá váljon a város. Amim van, azt akarom eladni.

– Továbbra is az a kérdés: hogyan tudjuk eladni?
Walter Dezső: – Ahhoz, hogy ilyen koncepciót elkészíttessünk, pénz szükséges. Az ipari park 15 éves fejlesztési tervéért 3 milliót fizettünk, és milyen vihar volt a közgyűlésben. Egy városstratégia kidolgozása – megkérdeztem – 50–100 millióba kerül. De miből?

Ki mit tehet?

– A korábbi fórumokon elsősorban olyan városstratégiát hiányolták a résztvevők, amelyhez kapcsolódhatnak a vállalkozók.
Horváth Vilmos: – Úgy gondolom, Sopronban nagy érték, hogy a vállalkozók nemcsak pénzügyi racionalitásból akarják a pénzüket itt befektetni, hanem érzelmi kötődéseik miatt is. A soproni gazdaság egyik húzóágazatának tartott turizmus csak akkor fejlődhet, ha a vendégeknek „csomagokat" kínálunk. Sopron imázsát újra fel kell építeni. Jelenleg azonban nincs olyan személy vagy szervezet, amely meglévő értékeinket csokorba szedi. Kell egy profi csapat, egy „virágkötő", aki ezt az egészet összefogja.

– Milyen konkrét lépésekre van szükség?
Walter Dezső: – A város adminisztrációjában reformot kell végrehajtani. Szükség van egy főmérnökre, egy főkönyvelőre és egy turisztikai menedzserre. Remélem, az év végére megvalósul ez az elképzelés.
Károlyi Gyula: – Fontos, hogy ne az önkormányzat vállalkozzon, hanem segítse, védje – rendeleteiben – a helyi vállalkozókat, akikre támaszkodhat is. Elengedhetetlen a vállalkozóbarát helyi adórendszer kialakítása, az esélyegyenlőség megteremtése.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lépések a rendezés felé

Immár két hete csend honol a soproni Templom utcai idősek házának építkezésénél. A kivitelezők a… Tovább olvasom