Kisalföld logö

2017. 06. 24. szombat - Iván 18°C | 33°C Még több cikk.

Sokszor megbánta már tettét

Nehezen viselik a fogvatartottak a karácsonyt és az újévet. „Ilyenkor megsokasodnak az önkárosító magatartások.
– A karácsony az mindenkinek karácsony, úgy tapasztalom, ilyenkor a fogvatartottak még több beszélgetést igényelnek. Ezekben a napokban a legkeményebb elítéltek lelkében is óhatatlanul feltörnek a gyerekkori emlékek, amikor még minden szép volt, jó és ártatlan. Nem csoda, ha aztán annál döbbenetesebb számukra a mostani keserű valóság – mondja Krettiné Bognár Veronika főhadnagy, a büntetés-végrehajtás sopronkőhidai nevelőtisztje, amint utunk egy gyilkosságért 15 évre ítélt rab zárkájához vezet. Az egyik folyosó végén, a rácson túl, néhány tömött nejlon szemeteszsák és pár falhoz döntött fenyőfa társaságában egy szépen feldíszített karácsonyfa égői árasztanak ünnepi hangulatot. Végül a nevelőtiszt szobájában ülünk le beszélgetni azzal a férfival, akit a bíróság „nyereségvágyból elkövetett emberölés" miatt ítélt el.

– Minden az itallal kezdődött. Ma már mindenkit óvnék attól, hogy a pohár fenekére nézzen – kezdi történetét a negyvenéves, megyénkbeli férfi, aki arra kér bennünket, igazi nevét és arcát se közöljük. – Van két aranyos gyermekem, tinédzserek. Tíz éve, amikor elkezdtem leülni a büntetésem, még kicsik voltak, de most már biztosan nem vennék jó néven tőlem ezt a nagy nyilvánosságot – magyarázza. Cserébe viszont köntörfalazás nélkül beszél szörnyű tettéről, annak okáról, a börtönélet mindennapjairól, a vasrácsos karácsonyokról és új esztendőkről.

– Tíz éve történt, hogy azon a téli estén jó indokokat találtunk a haverommal az ivásra. Kőművesként dolgoztunk együtt, onnan volt az ismeretség. Arra gondoltunk, közösen ünnepeljük meg az ő és az én születésnapomat. Csak arra emlékszem, hogy hazafelé, ahogy toltuk a bicikliket, valamin elkezdtünk vitatkozni. De hogy min, az már rögtön akkor a felejtés ködébe veszett. Dühös lettem, előkaptam a szerszámostáskámból egy vésőt, s ugyanazzal a mozdulattal ütöttem is rá, egyet jobbról, egyet balról. P 28 éves volt, én 30. Fel sem fogtam, hogy kioltottam egy életet. Hazamentem, s azt gondoltam, ő is így tesz majd. Korábban is voltak hasonló atrocitások, szóval soha nem hittem volna, hogy ilyen hamar gyilkossá válhat az ember. De amikor megtudtam, meghalt, akkor már késő volt a bánat. Azóta is rengetegszer megbántam, amit tettem. Az életem romba dőlt egyik pillanatról a másikra. A bírói ítélet után a feleségem elvált tőlem. Szüleim és a gyer mekeim maradtak nekem, édesanyám lett gyermekeim gyámja. Mindennél többet jelent számomra, hogy kitartanak mellettem, meg-meglátogatnak a börtönben. Minden egyes rács mögött töltött karácsonyom és újévem megerősít abban, mit kell tennem, ha egyszer kikerülök innen. Először is egyetlen korty italt nem emelek a számhoz, aztán munkahelyet keresek, hogy rendes életem legyen. Jó útra akarok térni. Ugyanakkor szörnyű megtapasztalni, mennyire belefásul a rács mögötti életbe az ember. Tudom, voltak olyanok, akik még fenyőfagallyat sem vittek be a zárkájukba. Csak az tartja bennem a reményt, hogy van miért kitartani, hogy új élet nyílik majd előttem. Én még szerencsésnek mondhatom magam, hazavárnak. Részt veszek hát minden olyan, az elítéltek számára szervezett képzésen, amely újabb és újabb lehetőséget ad majd a munkába álláshoz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Brüsszel, Európa fővárosa

Két nap Brüsszelben elég arra, hogy a legfontosabb látnivalókat megnézzük, de kevés, nagyon kevés ahhoz, hogy megérezzük a város sokszor rejtett „ízét”. A turisták első célpontja természetesen a Grand Place. Az impozáns tér valamikor a céhek központja volt, de az épületek többsége nem élte túl az 1695-ös francia támadást, a városháza azonban épségben maradt. Tovább olvasom