Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Elszaporodtak a rókák a nemzeti park területén, így nagyobb kárt okoznak a természetvédelmi területen. A ragadozó ugyanis nem tesz különbséget védett és nem védett állat között.

– A róka a veszettség terjesztője, ám hosszú évek óta folyik a szérummal való immunizálása. Emiatt, valamint a prémje iránti csekély kereslet miatt visszaszorult vadászatuk. Ez sokat segített a ragadozók túlszaporodásában – kezdte Pellinger Attila, a Fertő–Hanság Nemzeti Park zoológusa, osztályvezető. – A populáció azért is bővült, mert a nemzeti park területén és a térségben nincs olyan nagyobb állat, amely zsákmányul ejthetné. Így most több róka pusztíthatja zavartalanul az apróvadat – a nyulat, a fácánt, a foglyot – s a nálunk költő egyes madarak szaporulatát.

A róka nem tesz különbséget a védett és nem védett állatok között. Fotó: Antli István

A nemzeti park védett területein is vadásszák a rókákat, évente tíz-húsz példány kerül terítékre.

Különösen nagy kárt okoz egyes években a fokozottan védett s a földön telepesen fészkelő gulipánok között Mekszikópusztán. Természetvédelmi szempontból a lúd- és récefélék fészekelhagyó, de még röpképtelen fiókáinak elpusztítása is komoly gondot jelent, miként a túzokállományban is jelentős tizedelést végzett-végez. A zsákmányállatok számához képest tehát túl sok a róka. Emellett a ragadozó mindenevő, jó alkalmazkodóképességű, urbanizációra is hajlamos állat, amelynek ma már a lakott területeken is stabil állománya él. Ez azért veszélyes, mert odúban élő kotorékállatként több veszélyes betegség terjesztője. Azokban az években például, amikor igen nagyra nő a rókaállomány, a veszettség mellett megjelenik a rühesség is. A lakókörnyezetben élő rókák által a háziállatokra, vagy akár az emberre is átterjedhetnek a kórokozók. Mindezek miatt a nemzeti park védett területein is vadásszák a rókákat, évente tíz-húsz példány kerül terítékre.