Most hűsítőként egy kicsit más oldalról nosztalgiázunk. A tévéknél
hagytuk abba az előző írást.
Emlékszik még valaki az első tévéjére? Sok választás nem volt annak idején, vagy Orion, vagy Videoton, a neve talán Munkácsi? Ment is otthon a hatalmas vita, hogy melyik jobb, persze mindenki a sajátjára esküdött. Apám a legjobb barátjával úgy összeveszett ezen, hogy egy hétig nem beszéltek. A miénk Orion volt, szép monitor forma. Később lett a Kékes, ami ki is gyulladt hamarosan. A tévészerelő mestert ismeri valaki? Kulcsár Pál barátom volt akkor is a legjobb.
Ma is jó egészségnek örvend és most is dolgozik, de már csak hobbiból.
Visszatérve: Hamvaiból újjáélesztette a Kékest. Viszont most inkább térjünk át ránk, akkori ifjakra.
Mi is érdekelt bennünket (persze a csajokon kívül)? A zene és nekünk mi kellett a jó zenéhez? Rádió, igen egy jó kis táskarádió. Tökiéknek (Kukker) volt előszőr hordozható rádiójuk,egy elnyűhetetlen Sokol.
Hogy, ne legyen vita, az összes családtag kapott 1-1 Sokolt. Hallgattuk is minden este a Luxemburgot, vagy ahogy az akkori bemondó mondta, ordította, "rédió Láxemberg".
Mentünk a városban és fülünket odadugva hallgattuk a jobbnál jobb slágereket. Mivel az elem nem bírta sokáig,hamarosan két 4,5 voltos elem került az oldalára, amitől majdnem a duplájára nőt, viszont a hangja is jobb volt és tovább tartott.
A gond az volt, hogy az áldott jó "komcs2i politikusaink nem engedélyezték bele a rövid hullámot. Csak közép és hosszú hullám volt benne. Nemsokára a keresetemből tudtam venni egy igazi nagyágyút, egy VEF 204-est. Kit érdekelt,hogy egy mázsa volt, a hat vastag elem maga egy kiló. Ez igen, ez már fogta a rövid hullámot, vele a Szabad Europát. Ettől kezdve rendszeren hallgattuk az "Itt a Szabad Európa Rádió a 16, 19, 25, 31, 41 és 49 méteres ... a mikrofonnál Cseke László."
Már értettük a szöveget is. Persze csak azt, ami minket érdekelt, ugyanis kódolva mentek az üzenetek. A 16-os később megszűnt. Cseke László hangja ma is a fülembe cseng, ahogy mondja "Délutáni randevú," "Tinédzser parti". Cseke László, a művész neve volt, az igazi neve Ekecs Géza. Azért változtatta meg, hogy az itthoni rokonait ne zaklassák. Szegény Komjáti csak kullogott utána a pár párt- államilag engedélyezett lemezével.
Bömbölt a zene mindenhol,a Várkerületen, a Rózsa utcai téren, a strandon, a Bécsi dombon. Mindig figyelmeztettek az öregek, halkítsátok le, mert elvisz a rendőr. Nem érdekelt, csak szóljon a zene, Beatles,a Rolling Stones, Bee Gees.
Nagy zene őrültek voltunk, nekünk ez jelentette a szabadságot.
A bátyámék hazahoztak egyszer egy Terta magnót, még soha nem láttam ilyent. Neki is estem amikor nem voltak otthon. Bedugtam a konnektorba, meg is csapott úgy, hogy ijedtemben bebújtam az ágyba, csak az orrom lógott ki. Így kezdődött az én magnós korszakom. Emlékeznek a sokat emlegetett Mambo magnóra? Később vettem egy Tesla B400-as szalagos magnót,emlékszik rá valaki? Mindig bedöglött, még a gombjai is letörtek. Később a lengyelek csináltak egy nagyon jó masinát a ZK:140 -est,ez egy Grundig másolat volt és nagyon jól szólt, ráadásul nem nagyon romlott el.
Egymáshoz jártunk bemutatni az új számokat, kinek van jobb. A legjobb az volt, amikor Csoki dicsekedett vele, hogy milyen jó számai vannak, pont azzal, ami ráadásul az én két hónapja kölcsönadott szalagom volt. Szalagot épp ezért nem lehetett kölcsönadni. A bátyám az NDK-ban dolgozott, ott nagyon nagy sztár volt a Videoton Camping rádiója, 1964- től éveken keresztül fejlesztették egyre jobbra és ami akkoriban a komcsi országokban a csúcstechnikát jelentette, tele volt olasz és nyugati alkatrésszel.
Állandóan azt kérték, hogy szerezzek nekik. Viszont csak a fadobozos érdekelte őket, mert jobban szólt. Nekem kellett beszerezni, és vitte ki a haverjainak. Drága masina volt, 2960 forintba került, egy havi jó fizetés körülbelül pont ennyi volt.
Az enyém jóval kevesebb.
Volt egy olcsóbb változat is a Strand, de az nem volt ennyire sikeres, pedig félárba került. Megint bebizonyítottuk a világnak, hogy tudnak a magyarok.
Közben megérkeztek a kazettás magnók. Biztosan sokan emlékeznek az elsö BRG kazettásokra, azon belül is a híres MK-23-ra, később a vékonyabb 24-re. Innen már nem volt megállás a technikának, jött a Calyso M-8-as, a BRG-M11és szalagos -kazettás magnó. Egy srácnak viszont volt egy valódi nagyágyúja, egy Akai GX 400 D, amihez már semmilyen magnó nem ért fel. Mi a nagy magnósok,csak tátottuk a szánkat, hogy ilyen is létezik.Tódultak az ujdonságok a Deckek,de ez már egy újabb korszak kezdete volt...
A történetet elmesélte: Adorján Attila.