Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Örök szerelem a poklokon át

A soproni Latzer Éva és az egykori munkaszolgálatos, Kiss László a soproni zsinagógában hatvan évvel ezelőtt esküdtek örök hűséget egymásnak. A házaspár szerelmét Auschwitz borzalma sem törte meg. A holokauszt emléke azonban máig kíséri életüket.

– Maga nem tudja, hogy a mai beszélgetésünk nekünk hány álmatlan éjszakába fog kerülni – sóhajt nagyot Éva asszony pápai lakásukban, amikor beljebb tessékeli a Sopronból érkezett vendéget. – Auschwitzon, Brémán és Bergen-Belsenen át, hosszú és kanyargós út vezetett Soprontól Pápáig. Abban a soproni, Templom utcai neológ zsinagógában, ami aztán elpusztult a háborúban, a mi esküvőnk volt az utolsó...


Kiss Lászlót 1940-ben vitték el munkaszolgálatra, asztalosként dolgoztatták. Tekintete ma jóságos, megbocsátást sugárzó. Valószínűleg a legnehezebb pillanatokban sem hunyhatott ki lelkében a szebb, emberibb élet utáni remény. Néhány éve Veszprém megye díját is megkapta a helyi keresztény és zsidó kapcsolatok ápolásában végzett kiemelkedő tevékenységéért.

Amikor Sopronban megismerkedtek, Éva, az akkor 21 éves, csinos varrónő édesanyjával gyakran vitt meleg ételt a Rákóczi utcában lakó zsidó fogorvos lakására, ahol a munkaszolgálatosokról gondoskodtak a jóérzésű emberek. Éva és László között szerelem szövődött, majd épp hatvan évvel ezelőtt, 1944 áprilisában összeházasodtak. Éva ruháján sárga csillaggal, László pedig katonasapkában, öltözékén sárga karszalaggal. Fotó akkor nem készült az esküvőről, a fényképezést az ötvenedik házassági évfordulón pótolták, amikor ismét örök hűséget esküdtek egymásnak.

– Az anyakönyvvezető azt mondta nekünk: maguk bátor emberek, megérdemlik, hogy boldogok legyenek – emlékezik a feleség. – Néhány hét múlva Lászlót Várpalota mellé vitték, a soproni zsidóságot pedig az Új utcai gettóba.

– Folyton az járt a fejemben, nekem még egyszer látnom kell a feleségemet, mielőtt deportálják – meséli László. – Várpalotáról megszöktem, és kalandos út után be is jutottam az Új utcai gettóba. Az utcán összetalálkoztam az egyik pápai osztálytársammal, aki akkor főhadnagyi rangot viselt. Úgy tett, mintha nem venne észre, így neki köszönhetem az életemet. Ha akkor fölad, engem mint szökött munkaszolgálatost, minden további nélkül kivégezhettek volna... De sikerült elbúcsúznom a feleségemtől és családjától. A lelkem legmélyén tudtam, mi nem válhatunk szét soha. Másnap légiriadó volt, s csak nagy nehezen térhettem vissza munkaszolgálatos csapattestemhez. Társaim addig fedeztek.

– Auschwitzban veszítettem el szüleimet. Bréma mellett is dolgoztam koncentrációs táborban, végül Bergen-Belsenben szabadítottak fel az amerikai és angol csapatok – veszi át a szót Éva. – Amikor megérkeztek az amerikaiak, nyolcvanezer temetetlen holttest hevert a lágerben.
Éva az akaraterejének köszönheti, hogy kibírta a poklot. És hogy mindig a férjére gondolt.

1945 szeptemberében Pápára ment, hogy megkeresse férjét. – Sopronban akkor már nem voltak rokonaink – emlékezik az asszony. – Jómagam 24 kilóra fogytam, László se volt több 38 kilónál. A sors úgy hozta, hogy Pápán nekem kellett várnom rá: ő Budapestre ment, a Vöröskeresztnél érdeklődött felőlem. A vonat tetején utazott haza, onnan ugrott a nyakamba. Aztán csak a szebb jövő érdekelt bennünket. Egy gyermekünk született, Pál, aki több nyelven beszélő diplomásként az egyik legnagyobb pesti szálló menedzsere. S hogy megnézzük-e a holokauszt témájú játékfilmeket? Operettek azok ahhoz, ami a valóságban történt...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Biomassza-erőmű épülhet

Végeztek a Fertő tavon a nád learatásával. A nádgazdaság vesztesége a szakemberek szerint a… Tovább olvasom