Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 19°C Még több cikk.

Nincs alapja az előítéleteknek

Jelentős változásokat élt meg az elmúlt két évben a gyermekvédelem. Az otthonok is nyitottabbá váltak, az itt élők hétköznapjai egyre inkább közelítenek a családi modellhez.
(illusztráció)
Két tábla hívja fel magára a figyelmet a József Attila úti, sokak által ma is csak nevelőintézetnek titulált épület homlokzatán. Az egyik szerint ez itt a Soproni Gyermekvédelmi Központ, a másikon az olvasható: József Attila Gyermekvédelmi Központ. „Hol is vagyok most?" – kell feltennem ezek után a kérdést Tresó Zoltánné igazgatónak.

Egy épületben két központ

– Az épület két intézménynek ad otthont: a Soproni Gyermekvédelmi Központ a lakóotthonokat és a Cseresznye sori otthont foglalja magába, a József Attiláról nevezett rész pedig az úgynevezett átmeneti otthonból, a hagyományos értelemben vett gyermekotthonból és a speciális részlegből áll. Ez utóbbinak vagyok a vezetője, bár gazdaságilag a másik központ is ide tartozik – magyarázza a nem túl egyszerű képet az igazgatónő.
Az egykor elegáns lépcsőházra ráférne a festés, bár az látszik, hogy az itt élők és dolgozók igyekeznek barátságossá varázsolni az épületet.
– Minden a gyerekek érdekében történik, itt még a takarítóknak is rájuk kell figyelemmel lenniük – jelenti ki Tresó Zoltánné. Nem túlzás az igazgatónő állítása, már csak azért sem lehet az, mert a gyermekvédelmi törvény is kimondja: minden esetben a gyermek érdekei az elsődlegesek. A törvényt két évvel ezelőtt módosították, s azóta jelentős változáson ment át elsősorban a védelem szemlélete. Nagy kár, hogy a társadalom ez idáig nem reagálta le ezeket...
– A jövő a lakásotthonoké – jelenti ki az igazgatónő. – A jogszabályok ezt lehetővé teszik, s a szakmai elvárás is az, hogy „másoljuk le a családot". Ez egyre inkább sikerül is.

Nyitottan, családiasan

Tresó Zoltánné jelentős eredményeket vár az új rendszertől. A gyerekek, nevelőik és a velük kapcsolatba kerülő pedagógusok is lassan megtanulnak élni azzal a szabadsággal, amit a törvény biztosít. Többé nem beszélhetünk kapuk és merev szabályok mögé szorított, sőt, eldugott nevelőintézetekről. Nyitott otthonok vannak, ahol a kis létszámú csoportok külön bejáratú részlegekben („lakásokban") élnek – egy családként. Ahol megvannak a szerepek, és létezik a munkamegosztás, ahol a jó tanuló nyaralni mehet, a nagylány moziba járhat, ahol a családfő jutalmaz, s ha kell, megdorgál.

Hogy mégis gyakran hallunk városszerte a „nevelősök" viselt dolgairól? Tresó Zoltánnénak elkomorul erre a tekintete: – Nem ok nélkül alakult ki az előítélet, de ma már nincs alapja a társadalom negatív hozzáállásának. Országszerte egyre több a problémás gyerek. Nem is csodálom, hiszen sem a szülőknek, sem a pedagógusoknak nincs idejük a nevelésre – tisztelet a kivételnek –, az iskolákban is csak oktatnak. Nem alakulnak ki a gyerekben valódi értékek. Ráadásul ugyebár amilyen modellt állítunk eléjük, olyanokká válnak ők is. A nálunk élő gyerekek mind sérültek, vagy mert elszakadtak a családjuktól, vagy mert nem is volt nekik. De ők ugyanolyan értékesek, mint bárki más! Mi alapján lehetne mást állítani? Ha viszont mégis ennek ellenkezőjét tapasztalják, akkor megvalósítják az állítást. Ha egy kicsinek azt hajtogatják, hogy rossz vagy, az rossz is lesz.

Deviancia – otthonról

Érthető az igazgatónő felháborodása. A speciális részlegben azok a gyerekek, fiatalok élnek, akiket magatartási, tanulási vagy beilleszkedési problémáik miatt a családi környezet már képtelen tolerálni és kordában tartani. Devianciájukat tehát otthonról hozták.
– A nálunk élők közül azok, akik bűnt követtek el, kivétel nélkül családból kerültek ide – mondja erre Tresó Zoltánné. A köznyelv szerint ezek a gyerekek mégis „nevelősök", akik azért bűnösök, mert intézetisek. Vagy azért intézetisek, mert bűnösök? Pedig a történet már rég másról szól...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Telekvita késszúrással

Túl van az életveszélyen M. Cs. óhermesi lakos, akit hétfőn szomszédasszonya, Gy. I. kétszer,… Tovább olvasom