Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Nagy Aranyéremmel ismerték el a hozzáértést

Sopron - A Bruckner család évszázadok óta foglalkozik szőlőműveléssel, borkészítéssel. Az idei hűség napi borversenyre beküldött közel százhatvan borból az ő kékfrankosuk érdemelte ki egyedül a „Nagy Aranyérem" minősítést.
Meghittség és derű árad, ahogyan a Bruckner család tagjai – a nagyapától, nagymamától kezdve az unokákig – körülülik az asztalt, s évszázadokra visszanyúlóan szólnak a família soproni történetéről és a mindig egész embert kívánó munka szépségéről. Merthogy munkájuk eredménye, a szép bor nem akármi. Szentséges dolog. Így is kell közeledni hozzá, hiszen a bor szakrális jellegét Krisztus adta, amikor így szólt: „igyátok, mert ez az én vérem". Most pedig közeledik a karácsony, Jézus Krisztus születésének ünnepe.


325 éve Sopronban

– Írásos dokumentumok szerint családunk őse, János 1682-ben, azaz épp 325 esztendeje tette le Sopronban a polgári esküt – mutatja a családfő, Bruckner Nándor (71) poncichter a megsárgult kiadványt, amelyben a fenti tény olvasható. – Anyai ágon még régebbi a família, a Zügn család 1604-ben telepedett le Sopronba. Brucknerék először iparosok, kereskedők voltak, a bortermeléshez a XVIII. században fogtak hozzá. Ük-, déd- és nagyapám is szőlészkedett. Minden tapasztalat, amit a szőlőről és a borról tudni lehetett, apáról fiúra szállt, s ez így van napjainkban is.

– Jó példa erre, hogy unokánkra, Nándorra is minden további nélkül rábízhatnánk borászatunk vezetését, ismeri elejétől kezdve az egész folyamatot. Pedig ő csak január elsején lesz 18 éves, a bécsújhelyi gimnáziumban tanul, s orvosi egyetemre szeretne járni – szól közbe Karolina asszony. A fiatalember csöndesen bólogat, majd megjegyzi: kicsi korától kezdve kint volt a szőlőben segíteni. Ha kellett, metszett, ha úgy adódott, a pincében szorgoskodott. Élőben sajátította el a szőlészet-borászat mesterfogásait. Húga, Barbara is akarva-akaratlan megtanulta a szakmát. Ám ő már marketingszemlélettel közelíti meg a kérdést. „A biológia a kedvenc tantárgyam, de egyre inkább foglalkoztat az idegenforgalom, ezen belül is a borturizmusban rejlő lehetőség. Ezt a témát szeretném alaposabban körbejárni, majd a gyakorlatban alkalmazni" – mondja a 16 éves kislány. Ő is Bécsújhelyen tanul.

Aztán egyszer csak elkomorul Nándor bácsi tekintete. – A családot igen megrázta az 1946-os kitelepítés. Mátyás nagyapám, aki igen korszerű és virágzó gazdaságot hozott létre – például ő alkalmazott először borpumpát –, rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas, ennélfogva sikeres nagygazda volt, nem tudott beletörődni, hogy más országban kezdjen új életet. Emlékszem, gyerekként is átéreztem, milyen rossz lehet neki, hogy mindenét el kellett veszítenie, amiért egész életében megdolgozott. Hazaszökött Németországból s szegény felakasztotta magát.
– Apám volt az, aki a család birtokában lévő szántókat is szőlővel telepítette be. A négy hektár túlnyomó részén kékfrankost termesztünk, fél hektáron pedig fehér neuburgert, amit édesapám honosított meg Sopronban – fordítja más irányba a beszélgetést és vet büszke pillantást atyjára az agrármérnök ifj. Bruckner Nándor (42). Ő a családi pince főnöke: ilyen minőségben a családtagok közös munkája sikerének érzi, hogy az idei hűség napi borversenyen kékfrankosuk a közel 160 bor közül egyedüliként szerzett „Nagy Aranyérem" minősítést.

A Bruckner családban apáról fiúra száll a szőlőművelés és a borkészítés. A háttérben Sopron híres festője, Sterbenz Károly Brucknerék számára alkotott poncichteréletképe 1983-ból.

Ausztriában is siker

Hozzáértésének híre a határokon túlra is eljutott: évek óta egy sopronkeresztúri (Deutschkreutz) borászat pincemestere is. E minőségében vehette át a borászat tulajdonosával az „Ausztria legjobb bora" készítőjének járó elismerést. Az egyik legnevesebb osztrák magazin hirdette versenyen háromszáz borral pályáztak. Az övé – nagy gonddal alkotott cuvée – lett a legjobb.

– Hosszú évek óta a minőségre megyünk, nem a mennyiségre – árulja el a családi pincészet „nagy titkát" ifj. Bruckner Nándor. – Szüret előtt levágjuk a tőkéről a kevésbé érett vagy nem teljesen egészséges fürtöket, így a szőlő finom zamatát egyetlen nem oda való ízanyag sem rontja le. Nagy gondot kell fordítani a növényvédelemre is, hogy minél későbbre tűzhessük ki a szüret idejét.

– S ami még fontos, ha nem a legfontosabb: itt mindenki szívvel-lélekkel dolgozik, a metszéstől egészen a bor fejtéséig – teszi hozzá Bruckner Karolina, az ifjabbik Nándor testvére. – Mindnyájan átérezzük, a végeredmény bennünket jellemez. Így aztán – szüleinktől, nagyszüleinktől tanulva-látva a példát – akaratlanul is a legjobb tudással és a legnagyobb odafigyeléssel dolgozunk minden egyes munkafázisban. Ez lehet az a plusz, ami megérződik minden egyes így készített boron...


Szertartásos karácsony

A családfő menye, Brucknerné Páll Szilvia is szőlész-borász, a Gödöllőn végzett. A Felvidékről származik, az ottani karácsonyi szertartásos vacsorát Sopronban is meghonosította. – Szenteste mindig kell lennie az ünnepi asztalon egy egész kenyérnek, törkölypálinkának, fokhagymának, almának, ostyának és diónak. Mindez az egészségmegőrzést biztosítja. Az ünnepi menüben pedig vajon készült káposztaleves aszalt gyümölcsökkel éppúgy szerepel, mint fehérborban borssal, fokhagymával párolt hal, tejszínes-gombamártásos burgonyapürével. De nagyon szeretjük anyósom fehérborból, egész tojásból, vízből és cukorból kreált sodóját is, amelyet gázon kell főzni és habverővel kicsapni. Melegen is, hidegen is remek étek. Desszertnek pedig fagylaltot tálalunk fel.

Búcsúzóul Karolina asszony – aki Nándor unokájával egy csodálatos betlehemest készített a pincészethez vezető folyosón – egy karácsonyi poncichternépszokással is megismertet bennünket, a hagymás hónapidőjárás-jóslással: – Amikor már mindenki kiörömködte magát a karácsonyfa alatt kapott ajándékok láttán, egy vöröshagymát kettévágunk, s 12 hagymalevelet egymás mellé rakunk. Elnevezzük ezeket az év hónapjainak. Mindegyikre azonos mennyiségű sót szórunk, s reggel már meg is nézhetjük, mennyire lesz csapadékos a január, a február és így tovább. Egyes levelekben sok víz keletkezik, másokban kevés, s van olyan is, amely száraz marad. Feljegyzéseink szerint sűrűn akadnak olyan évek, amikor tényleg bejött a jóslás...

Olvasóink írták

  • 1. Dresi 2007. december 26. 23:26
    „GRATULÁLOK AZ EGÉSZ CSALÁDNAK !!!!

    TOVÁBBI SIKEREKBEN GAZDAG TEVÉKENYSÉGÜKKEL, ÖREGBÍTSÉK A CSALÁD ÉS PERSZE SOPRON HÍRNEVÉT !!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Soproni fejlesztések a jövőért

Nyugat-Dunántúl - A Nyugat-Magyarországi Egyetem (NYME) nagyszabású, 13 milliárd forintos… Tovább olvasom