Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 5°C | 14°C Még több cikk.

Méregtelenített a polgármester

– A Hotel Rózsadomb eladásáról szóló szerződést nem tartom jónak, de nem volt más választása az önkormányzatnak – nyilatkozta a Kisalföldnek a közgyűlésen őt ért támadásokat követően Sopron volt polgármestere, dr. Gimesi Szabolcs.
Dr. Gimesi Szabolcs nyolc év polgármesterség után döntött úgy, hogy visszavonul a politizálástól.
Nyolc év polgármesterség után tavaly ősszel dr. Gimesi Szabolcs úgy döntött, visszavonul a politizálástól. Nem indult a polgármesteri székért, sőt, a választások után a listás képviselői mandátumáról is lemondott.

– A közéletből azonban nem könnyű kivonulni. Mivel foglalkozik most?
– Október óta „méregtelenítő" kúrán vagyok, de hogy komolyra fordítsam a szót, egy ideig regenerálódtam és próbáltam kipihenni az elmúlt nyolc évet. Januártól azonban aktívan dolgozom. A Fertő-táj világörökség-menedzsmentjében vállalok feladatot. A Fertő–Hanság Nemzeti Park, valamint a megyei közgyűlés korábbi vezetése javasolta, vegyem kézbe a szervezést, hiszen polgármesteri és nemzeti parkos múltamnál fogva is van rálátásom a témára. Ha minden rendben lesz, februárban áll fel egy öttagú elnökség és a háromtagú munkaszervezet.

– Jól gondolom, hogy a „méregtelenítésébe" az utóbbi napokban beleszóltak? A soproni képviselő-testület ülésén beszámoló hangzott el a Hotel Rózsadomb értékesítésének jelenlegi helyzetéről, s ezen a sikertelenség legfőbb felelőseként Önt nevezték meg.
– Február elején lesz 32 éve, hogy a város szolgálatába léptem. Nagyon meglepett, hogy olyan ember tört felettem pálcát, aki három hónapja végzi azt a feladatot, amit én 32 évig csináltam.

– Walter Dezsőre gondol?
– Igen, rá, akit egyébként becsülök. Mégis úgy gondolom, ha a polgármesteri esküjéhez hűen akar eljárni, nem becsomagolni kell a Globex-ügyet és messzire eldobni, hanem szívós, kitartó munkával elérni, hogy a vagyonból minél többet vissza tudjon szerezni. Nyilatkozataiból, például abból, hogy ő nem írta volna alá a szerződést, az tűnik ki számomra: még most sem ismeri igazán ezt a rendkívül bonyolult helyzetet.

– Mitől olyan komplikált ez az ügy?
– Attól, hogy szinte a kezdetektől kényszerpályán mozgott. Walter Dezsőnek azt is látnia kellene, hogy ez nem az én egyszemélyi felelősségem. A képviselő-testület feladata eldönteni, hogy a polgármester milyen szerződést írhat alá. Aki figyelmesen elolvasta azt a Globex-jelentést, amit a választások előtt a város elé tártam, az láthatta, nem volt más kiút. Tizenhét ajánlattévőből egyetlenegy tette le a foglalót. Felelőtlenség lett volna nem megkötni a szerződést, még akkor is, ha nagyon kemény feltételeket tartalmazott.

– Egy pillanatra térjünk ki arra a bizonyos Globex-jelentésre. A közgyűlésen is a szemére vetették, hogy az utolsó napon hozta nyilvánosságra, amikor már senkinek nem volt lehetősége a reagálásra.
– Nem volt szándékos. Akkor készítettem a nyolcéves tevékenységemről az értékelést, amit a szeptemberi ülésen tártam a közgyűlés elé. Ez után kezdtem dolgozni a jelentésen. Magam készítettem, minden szót alaposan átrágva. Kifutottam az időből, ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy a választások előtt nyilvánosságra kerüljön, hiszen ezt ígértem.

– Mit szól ahhoz, hogy a képviselők közül többen is kidomborítják az Ön személyes felelősségét?
– Ezek a képviselők tisztában vannak a valósággal, hiszen tagjai voltak az úgynevezett Domb-bizottságnak, ismerték az ajánlatokat és részt vettek az értékelésben. Megértem azonban a sértettségüket, hiszen abban a bizonyos Globex-jelentésben nyilvánosságra került a nevük, mint akik annak idején aláírták azt a nyilatkozatot, hogy a város pénze jó helyen van a Globexnél. Az sem igaz, hogy az ellenzéknek nem volt rálátása a tárgyalások menetére, hiszen a pénzügyi bizottság akkori, szocialista elnöke tagja volt mind az eladást végző Domb Rt., mind pedig a Hotel Rózsadomb Rt. vezető testületeinek.

– A megkötött adásvételi szerződés sarkalatos pontja, hogy átengedték a vevőnek a Hotel Rózsadomb tulajdonjogát, mielőtt kifizette volna a vételárat. Pénzt még nem látott a város, pedig decemberben lejárt a határidő. Most is megkötné ezt a szerződést?
– A szerződést sem akkor nem tartottam, sem most nem tartom jónak, de nem volt más választása az önkormányzatnak. Eldönthettük: vagy megkötjük ezzel az egy vevővel a megállapodást, aki letette a foglalót, vagy újrakezdjük, immár ötödik nekifutásra, az értékesítést. Nem volt reális esély arra, hogy jön egy üzletember, aki ennél jobb ajánlatot tesz. A szerződést szükséges volt megkötni, mert különben az önkormányzatnak további kiadásai keletkeznek az ügyben.

– Ha ez így van, minek tulajdonítja a mostani, éles vitát?
– Méltatlannak érzem a kialakult helyzetet. Egyrészt meg kell jegyezni, hogy nem ötmilliárd a veszteség. Az ellopott értékpapírok ma nem 3,5 milliárdot érnének, hanem csak 2,8-at, és ehhez jön a vagyon visszaszerzésére elköltött 1,2 milliárd forint. A kettő összesen négy milliárdot tesz ki. Ennyi a veszteség, amelyből 1,8, vagy akár 2,1 milliárd megtérülhet. S hogy ez a téma miért került éppen most napirendre? Úgy gondolom azért, mert a költségvetés készítése során az új városvezetés most szembesült azzal, hogy óriási különbség van az önkormányzat bevételei és kiadásai között, de ez így volt korábban is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötszázmillió az adósság

Ötszázmillió forinthoz közelít az Erzsébet-kórház adósságállománya – jelentette be tegnap dr.… Tovább olvasom