Kisalföld logö

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 23°C Még több cikk.

Mentőket és tűzoltókat támogat az egyedül maradt édesanya

Sopron - „Szeretett férjem és fiam most is velem van. Mindennap hallom tanácsukat, mit s hogy tegyek" – mesélte egy évvel a családi tragédia után Horváth Zoltánné. Az özvegy adományával a mentők és a tűzoltók munkáját szeretné segíteni.
Egy évvel ezelőtt súlyos közúti balesetről, családi tragédiáról számolt be a Kisalföld. A soproni Horváth Zoltán és édesapja Peresztegen szenvedett halálos közúti balesetet. A kiérkező mentők és tűzoltók már nem tudták megmenteni életüket. Küzdöttek, de hiába. Erőfeszítésük ez esetben nem járt, nem járhatott sikerrel. Az édesanya, feleség egyedül maradt, de lelkében vele vannak a szerettei.

Horváth Zoltánné karácsony körül határozta el, hogy a baleset egyéves évfordulóján adományával segíti a tűzoltók és a mentők alapítványát. A felajánlást a napokban utalta el.

– Ők azok, akik ott vannak minden balesetnél, szembesülnek azzal, amit egy hozzátartozó nem foghat fel – mesélte lapunknak Horváth Zoltánné. – Akkor, a tragédia idején helyettem is küzdöttek. S ezt nagyon nehéz meghálálni. Rengeteget gondolkoztam az elmúlt egy évben. A segítők miként dolgozzák fel a szörnyű tragédiát, a látványt, a kudarcot, ha valakit nem sikerül megmenteni? Nem egyszerű, hétköznapi szakma az övék.

Horváth Zoltánné a baleset körülményeiről nem szívesen beszél. Szeretné lezárni magában a történteket.

– Mindvégig erősnek kell lennem, nem hagyhatom el magam, hiszen az élet megy tovább – folytatta elcsukló hangon. – Érzem, fiam és férjem most is itt vannak velem. Zoli mondja: „Igen, anyu, ezt jól tetted, mi is így csináltuk volna." Érzem, hogy mellettem állnak és ez erőt ad. Kinagyíttattam a képeiket, bekereteztem és felakasztottam a falra, így is velem vannak, látom őket. Zoli barátai még ma is felhívnak, meglátogatnak. Sokan vannak, akik az egykori járműalkatrészboltja előtt elhaladva még most is köszönnek: „Szia Zoli!" A kezük rááll a mozdulatra, hogy intsenek. Jó emberek voltak mindketten! Sokan ismerték és tisztelték őket a városban. Férjem sokaknak segített. Jóindulatú, nyugodt ember volt.

Hiányoznak nagyon. Sokat ültem fiam mellett az autóban, azt mondom és ebben a barátai is megerősítenek, nyugodt sofőr volt. Felfoghatatlan, ami történt velük.

Horváth Zoltánné fájdalmát, keserűségét nem mutatja. Szíve mélyén örökre benne él fia és férje. Féltő karjaikkal még most is átölelik.

Olvasóink írták

  • 13. Hné 2008. június 15. 14:50
    „Köszönöm az együttérző és erőt adó hozzászólásaikat!

    Minden jót kívánok: Horváth Zoltánné”
  • 12. zsoké 2008. június 08. 08:10
    „Köszönet az adományért a Soproni mentőszolgálat összes dolgozója nevében..

    Zolibá,és Zoli Nyugodjanak békében!

    Nekem úgy mond "szerencsém" volt,hogy nem láttam a szerencsétlenséget,mert nemsokkal léptem le szolgálatból..”
  • 11. Olvasó** 2008. június 06. 15:42
    „lazongo!
    Aki nem képes tiszteletben tartani az emléküket és arra sem,hogy ne okozzon fájdalmat az egyedül maradt édesanyának,az inkább tartsa meg a felháborító hozzászólását magának és ne tegye közszemlére a felháborító véleményét!Mindig kell valaki,aki rontja a színvonalat?”
  • 10. Hobbe 2008. június 06. 15:10
    „Szerintem sosem fogjuk megtudni, mi okozta a balesetet.”
  • 9. Honti Ricsi 2008. június 06. 14:50
    „lazongo!Te szerencsetlen,ha nem tudsz erröl a sajnalatos balesetröl semmit,akkor minek irogatsz ide,he??Szemelyesen ismertem Zolit,hidd el eleg esze volt ahoz,h ne csinaljon ilyen ostobasagot.Nyugodjanak bekeben...”
  • 8. csl 2008. június 06. 14:31
    „Ezt meg honnan vetted h. balról kerülte meg a lass.szigetet?A peresztegi esetről beszélsz?Rosszak az infóid ember!Nem igaz hogy ilyeneket kell irogatni basszus,pont ma...”
  • 7. lazongo 2008. június 06. 14:04
    „Sajnálom az özvegyet, mert az ittmaradottaknak jut a fájdalom. DE:
    A nyugodt sofőrökkre nem jellemző, hogy a lassító szigetet balról kerülik meg. Ha ott pl egy kis Polski jön, akkor valószínű, most az abban ülők hozzátartozói gyászolnak...”
  • 6. Hori 2008. június 05. 21:50
    „Temetőben járva gyakran megállok Zoli Bácsi és Zoli sírja elött. Mindig sokat gondolkozom vajon miért éppen akkor.... Amikor dugó volt Zolinál a bolt előtt a kocsiba bekiabált - Mikor jössz be belélgetni? Mindig mondtam most sietek majd máskor. Sajnos az a máskor már nem lesz.

    Nyugodjanak békében!

    Hori”
  • 5. Soproni Lakos I. 2008. június 05. 17:29
    „Igen, ezt jól csinálta!

    Az Isten áldja!

    Szeretteinek pedig az isten békés nyugodalmat adjon!”
  • 4. Olvasó** 2008. június 05. 15:24
    „Hihetetlen,hogy már egy év telt el a tragédia óta!Most is látom magam előtt az arcukat,hallom a hangjukat.Ismertem mindkettőjüket és nagyon sajnálom,hogy egy életvidám,nyugodt
    szimpatikus,vidám fiatalembertől és az édesapja személyében egy fiatalos,becsületes,segítőkész,minta apától és minta férjtől örök búcsut kellett vennie egy olyan anyának és feleségnek akire mi,akik ismerjük és akik nem,büszkék lehetünk. Kívánom,hogy férje és fia emléke még sokáig erőt adjon az édesanyának és az idő múlásával is mindig érezze az ölelő karjaik érintését.”
  • 3. tamo75 2008. június 05. 15:05
    „Nagyon sajnálom hogy így kellett,hogy történjen.Kitartást az édesanyának-feleségnek.Örülök hogy egy nemes célt támogat , bár ezt nem neki kéne hanem az államnak aki sajnos lesza... a TŰZOLTÓK és a MENTŐK munkáját.De majd talán egyszer a nagyfejüekér is ŐK küzdenek.”
  • 2. egy lány 2008. június 05. 14:41
    „nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy olyasvalaki ment el, akiből csak úgy sütött az életvidámság. nem ismertem még egy ilyen embert. eddig minden nap eszembe jutott, azt hiszem ez már így is marad. Minden elismerésem az édesanyáé...”
  • 1. ea 2008. június 05. 13:51
    „Annyira szörnyű,és hogy már 1 éve lesz holnap!Együttérzek az édesanyával-feleséggel,sok erőt,kitartást kívánok neki!Milyen szép tőle hogy adományozott a mentőknek és tűzoltóknak.Nem is tudok mit mondani,én ezt az egészet lehet hogy túl sem éltem volna!Zolit jól ismertem,már vagy 10 éve.Nagyon jó ember volt,mindig volt jó tanácsa ha valami bajom volt.Meg a közös bulizások,beszélgetések...Én is sokat gondolok rá,szinte minden nap az eszembe jut valamiről.Azthiszem sosem fogom elhinni hogy ez igaz,mintha csak egy rémálom lenne és holnap újra integetne mikor elmegyek a boltja előtt - bárcsak felébredhetnék belőle!
    Egy régi barátnő...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A bíróság és az ügyészség költözhet a Szent István-tömbbe?

Sopron - Megoldódik az évek óta üresen álló Szent István-iskola tömbjének sorsa: ha aláírja a… Tovább olvasom