Kisalföld logö

2017. 05. 27. szombat - Hella 13°C | 24°C Még több cikk.

Megvalósíthatja álmait

Sopron - Ha valaki azt hinné, hogy teljesen közömbösek vagyunk egymás iránt, most megbizonyosodhat, vannak még segítőkész emberek. A Kisalföldben nyáron olvashattak először Bakró Nagy Istvánról, aki testvérével a soproni gyermekvédelmi intézetben nevelkedett.

István ősztől egyetemista, az intézet a kollégiumot és az étkezését fizeti még, de gondoskodó szülők híján zsebpénzre nem számíthat, így szórakozásra, könyvekre nemigen jut. A Helytáll a hátrányok ellenére című cikkünk megjelenése után több olvasói vélemény érkezett a szerkesztőségbe, s az internetes fórumunkon egy felajánlás is a fiatalember számára.

Bakróék családi házukat két éve elveszítették, István szüleivel s öccsével otthon nélkül maradt. Az apa a hajléktalanlétet választotta, a mama egy leromlott önkormányzati lakásban húzza meg magát, gyerekeik nevelését egyikük sem vállalhatta. A körülmények ellenére István kiváló eredményeinek köszönhetően  bejutott a műegyetemre. Megvalósíthatja álmait, de kikerült az intézményi nevelők védőszárnyai alól.

Olvasóink közül sokan szurkolnak a fiúnak, a  kisalföld.hu egyik látogatója Franciaországból írta meg, hogy segítené Bakró Nagy István tanulmányait.

„Kedves István!  Több, mint 10 éven át dolgoztam a Józsefben (nevelőotthon – a szerk.) nevelőtanárként. Szeretnélek anyagi támogatásban részesíteni, ami a tanulmányi eredményedtől függ. Ha az indexedben minimum 4-es, azaz jó az átlageredményed, akkor a szerkesztőségen keresztül havi 100 eurót, vagy annak forintbeli ellenértékét, eljuttatnék hozzád."

Kiderítettük, a levélíró egykor Sopronban, most Franciaországban él. Szóban is megerősítette támogatási szándékát, ám a közvélemény előtt szeretne inkognitóban maradni. Néhány dolgot azonban elárult magáról.

 – Sopronban születtem és éltem 2001-ig. Majd néhány év budapesti élet után Franciaországban kötöttem ki. Nem vágyom hírnévre, nem olyan típus vagyok. De segíteni szeretnék ennek az ifjú embernek. Hogy miért? Az ok nagyon prózai. Én magam is állami gondozott voltam 11 éves koromig, a szüleim hibájából.

Nekem sajnos nem adatott meg, hogy valaki felismerje a bennem rejlő tehetséget. Így a magam erejéből jutottam el oda, ahol tartok.

A Bakró Nagy testvérek anyagi lehetőségeik miatt csak ritkán találkozhatnak. Sorsuk megindította olvasóinkat, többen jelentkeztek segítő szándékkal. Fotó: Magasi Dávid
A Bakró Nagy testvérek anyagi lehetőségeik miatt csak ritkán találkozhatnak. Sorsuk megindította olvasóinkat, többen jelentkeztek segítő szándékkal. Fotó: Magasi Dávid

Több felsőfokú szakmai képesítést és egészségügyi menedzseri diplomát szereztem, vezetőápolóként dolgozom Párizsban, immáron négy éve. Vagyok abban az anyagi helyzetben, hogy tudjak segíteni az arra érdemesnek és szívesen is teszem! Tudom, az összeg nem nagy és komoly feltételt szabtam, de hasson ajánlatom ösztönzőként a többi „nevelőotthonosra" – írta.

 A jó hírt megosztottuk Bakró Nagy Istvánnal.

– Hát ez igazi meglepetés, szép kis summa. Akár motiváció is lehet a pénz, mert most nem sok mindenre futja.  Én már korábban eldöntöttem, hogy nagyon komolyan veszem az egyetemet, így remélem, sikerül elérni a négyes átlagot. Ha tényleg megkapnám ezt a támogatást, akkor körülnézhetnék a fővárosban, eljutnék egy-két színházi darabra és moziba is. És persze megvehetném azokat a könyveket, amelyek a tanuláshoz elengedhetetlenek, de azokat is, amelyeket kikapcsolódásként is szívesen forgatok – számolgatott  örömmel a fiatalember.

Segítő szándékkal jelentkezett egy győri olvasónk is. Horváthné Novák Judit elmondta, megindította István története, elsősorban azért, mert az ő fiai is hasonló korúak.

– Arra gondoltam, szívesen gondoskodnék a saját gyerekeim mellett Istvánról és a testvéréről is. Munkánk miatt hetente többször megfordulunk Sopronban, így akár családi találkozót is szervezhetnénk. Felhoznánk Győrbe a fiatalabb Bakró fiút, és nálunk István találkozhatna az öccsével.  Örömmel elvinném őket színházba, moziba, megmutatnék nekik sok szépet a környéken, s számomra az sem jelent gondot, ha 5 pár zoknival többet veszek, vagy egy tepsi süteménnyel többet sütök. Ha a gyerekek szeretnék, vendégül is látjuk őket egy-egy hétvégén, egy teljesen üres szobát tudnánk átadni nekik ilyen alkalmakkor – mesélt felajánlásáról olvasónk.

Tegnap megtörtént az első levélváltás Judit és az ifjú egyetemista között. István elmondta, jólesett neki a figyelmesség, nem is számított rá, hogy ennyi embernek fontos lehet, miként alakul a sorsa. Természetesen szívesen  találkozna a győri családdal és ezt meg is írta nekik. Reméli, mielőbb személyesen is megismerheti jótevőit.

Olvasóink írták

  • 9. Nikycica 2008. november 02. 19:06
    „István!!Nagyon sok szerencsét kívánok neked meg a testvérednek,hogy megvalósítsátok álmaitokat!!!”
  • 8. soproni 2008. október 16. 15:41
    „7.-nek!
    Miért az én nickemmel?”
  • 7. soproni 2008. október 16. 12:58
    „István!
    Szívből kívánom Neked, hogy sikerüljön megvalósítani álmaidat és az egyetem elvégzése után egy olyan életet tudj magadnak biztosítani, amire eddig nem volt lehetőséged!”
  • 6. kevin 2008. október 16. 12:21
    „kerdezzek meg tole amikor kijott az otthonbol hova tette a penzet a kis....”
  • 5. ottnőttem 2008. október 15. 18:07
    „Nekem többször is jóleső érzés ezekről a gyerekekről olvasni. Nem mocskolják őket segitenk rajtuk/nekik. Egy életen át nem fogják elfelejteni. Én csak tudom Én is itt nőtem fel.”
  • 4. Lárika 2008. október 15. 17:36
    „Olyan jó ilyet olvasni! Kitartást kívánok Istvánnak és azt, hogy a szorgalmával megkaphassa a támogatást!”
  • 3. soproni 2008. október 14. 17:19
    „Sajnálatos ,hogy az ilyen segítőkész emberekből egyre kevesebb van kicsi kis országunkban,mert a közömbösség sokkal jellemzőbb tulajdonsága az itt élőknek..A fiúnak sok sikert kívánok!”
  • 2. PrettyWoman 2008. október 14. 17:11
    „Igen, szívet melengető dolog ilyeneket hallani. Meg az is az, hogy végre pozitívum történik az intézetis gyerekekkel. Mert ha negatívum, akkor mindjárt jön a cigányozás.”
  • 1. fma 2008. október 14. 16:50
    „Bocsánat, ha egy kicsit szentimentális leszek. sokszor hallunk olyanról, hogy "csoda történt" valahol, mert egy szobor könnyezni kezdett, vagy hasonló esetek kapcsán. Nos nekem keresztényként az a véleményem, hogy ezek csak Isten csodálatos trükkjei, de semmi több. Ebben a cikkben viszont legalább két óriási csoda van (ha nem több), az egyik az, hogy egy intézetis fiú erős volt kilépni a lehúzó környezetből. A másik pedig, hogy a mai rohanó, pénzéhes, közömbös világunkban vannak olyan emberek, akik abszolút ÖNZETLENÜL segítettek, ha már megtehetik. Ők nem tőzsdére viszik a pénzüket, hanem más embernek adják, akit azelőtt nem ismertek. Képzeljük el egy pillanatra, ha csupa ilyen emberből állna kicsi országunk... Akkor nem Magyarországnak hívnának minket, hanem Mennyországnak! Öröm ilyen cikkeket olvasni, és rendkívül megrendítő!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Együtt kell cipelni a köz terheit

Sopron - Aki képes dolgozni, az saját munkájával járuljon hozzá a közteherviseléshez –… Tovább olvasom