Kisalföld logö

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -6°C | -1°C

Megélhetésre kellene pénz

Gyurika nagyfokú agykárosodással született. A sors kegyetlensége, hogy leukémiát is diagnosztizáltak a kisfiúnál.
Gyurika nagyfokú agykárosodással született. A sors kegyetlensége, hogy leukémiát is diagnosztizáltak az alig hároméves kisfiúnál, aki sem fizikailag, sem szellemileg nem képes a legalapvetőbb önállóságra. – Sem ülni, sem állni, de még feküdni sem tud, a teste egy merő görcs. Csak ölben bírja elviselni a folytonos izomfájdalmait – mondja Ibolya, az édesanyja.

Nem végeztek vizsgálatokat

A kisfiú – valószínűleg a leukémia miatt – havonta belázasodik, a negyvenfokos testhőmérsékletét a legerősebb lázcsillapítók sem képesek enyhíteni. Gyurika az erdélyi Erdőszentgyörgyön született, szüleivel immár egy éve egy soproni albérletben élnek – már ha életnek lehet nevezni a folyamatos szenvedést. – Születésekor kimondták a fiamról, hogy epilepsziás és ennek megfelelően kezelték – meséli az anya könnyeivel küszködve, majd azt is elmondja, a mai korszerű terhességi vizsgálatokat Erdélyben nem végzik el a várandós anyukákon. – Itt, Magyarországon aztán kiderült, mi a baja: az agysorvadás egy születési rendellenesség, ehhez nála egy gyilkos betegség, a leukémia társult. A fájdalmai állandóvá váltak, az orvosok másfél évet adnak neki. Ebből fél év már eltelt...

Ibolya most azért küzd, hogy ami a kisfiú életéből hátravan, az ne nélkülözéssel teljen. A családi kasszába csak párja, György szerez bevételt. P kőművesként dolgozik egy vállalkozónál. – Az albérletre negyvenötezer, a pelenkára és a tápszerre szintén negyvenezer megy el, a többiből lehet megvenni az élelmiszert – folytatja Ibolya. – Elmennék én is dolgozni, de amíg a fiam él, köteles vagyok gondoskodni róla. Nem tehetem le fél órára sem, mert akkor azonnal sírni kezd és addig folytatja, míg újra fel nem veszem. Ha tizenegy órától megfőzök, kitakarítok, mosok, teregetek és ötre végzek, akkor tizenegytől ötig folyamatosan sír. De nem mondok le róla soha, ha kell, nem is eszem, csak neki mindene meglegyen.

Erdélyből jöttek Sopronba

A család a jobb megélhetés reményében az erdélyi Maros megyéből, Kelementelkéről költözött Sopronba. Ibolya azt mondja, így, a nélkülözésben még mindig jobb, mint szülőfalujában. – Három éve nem vettem se ruhát, se cipőt. Az ágyneműket, bútorokat, kávéfőzőt, mosógépet Jutkától, a barátnőmtől és jóakarómtól kaptuk. A lehetőségeinkhez mérten igyekszünk meghálálni a támogatást. Ha otthon lennénk, Gyurika valószínűleg már nem élne. Az összes munkalehetőség mindössze annyi, ha az ember hajnaltól estig kapál, ezért egy kiló zsír a bére. Bízunk az emberek jóindulatában, abban, hogy segítenek egy beteg kisfiún. Akár ruhácskákkal, akár a gyermekápoláshoz szükséges kellékekkel.

A családsegítő számlát nyitott

A családsegítő szolgálat számlát nyitott a családnak, ahová a szülők várják a segíteni akarók felajánlásait. A számlaszám: Jakab Ibolya, 11773377 00408594. A gyermekruhákat a család címére várják, az Avar utca 96. szám alá.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átadták a határhoz vezető utat

Jóllehet hazánk már több mint két éve tagja az Európai Uniónak, a schengeni egyezményhez való csatlakozás még várat magára. A hétvégén azonban ünnepélyesen átadták azt a mintegy 170 millió forintos Phare-CBC uniós támogatásból épült utat, mely Sopronkövesdet és az ausztriai Fülest (Nikitsch) köti össze. A két település lakossága ünnepségen köszöntötte egymást. Tovább olvasom