A régiós együttműködésről rendeztek konferenciát – Hatékony Innovatív Partnerség (HIP) címmel – pénteken Sopronban, amelyre Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéből érkeztek meghívottak.
A konferencia arra volt hivatott választ adni, hogy milyen fejlődési lehetőségei lesznek Nyugat-Dunántúlnak a 2007–2013 közötti időszakban. – A rendezvény célja, hogy a régió szereplőit az együttműködésre motiváljuk, ezért ennek lényegéről, az összetartozás fontosságáról beszéljünk – mondotta Kozma Adrienn, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársa, a program felelőse. A meghívottak között ezért nem csak az állami és az önkormányzati szektor, valamint a civil szféra képviselői szerepeltek.
– A rendezvényre meghívót kaptak a vállalkozások és magánszemélyek is – mondta el a Kisalföldnek Kozma Adrienn, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársa, a program felelőse.
A konferencia különlegessége volt, hogy „Iránytű a régiónak" címmel pódiumbeszélgetést is szerveztek, amelyen Jakupcsek Gabriella, Katona Klári, Hankiss Elemér, Havas Henrik és Bakács Tibor osztották meg gondolataikat a hallgatósággal az útkeresésről, az együttműködés lehetőségeiről, az egymás iránti felelősségről.
Havas Henrik példaként említette, hogy a kilencvenes években készült egy felmérés Németországban arról, hogy mi a fontos a tulajdonosoknak. Az első helyen a profit szerepelt, de a másodikon az alkalmazottak iránt érzett felelősségérzet. „A közelmúltban vállalkozókkal beszélgettem, de még a 15. sem volt az ilyen tulajdonosi magatartás."
Bakács Tibor önmagától is kérdezte: „Miért vagyok én a szürkegazdaságban?" Majd hozzátette, az áfa tönkreteszi a gazdaságot és a kultúrát.
Katona Klári arról beszélt, hogy fontos a „többszintű" élet, például a nőiség megélése. „Ha csak zene lett volna az életemben, maga alá temetett volna." Hogy milyen nehéz is az együttműködés, azt szemléletes példával „játszotta" el Havas Henrikkel. A terem közepén egymást átölelve azt kérdezte: „Mit látsz, Henrik?" A válasz: „A hátad közepét és a közönséget." „Én az EU-zászlót, a virágokat és a mennyezet lámpáit." Ezzel a kis játékkal bizonyították, ha két ember szereti egymást, ugyanazt a pillanatot mégis másképp élik meg.
Hankiss Elemér kifejtette, míg korábban csak az intelligenciát mérték, ma már például az érzelmeket, a beleélő és a kommunikációs képességeket is.
A beszélgetés során szó volt az egyén szabadságáról, a döntési kényszerekről és arról is, hogy mennyire vagyunk képesek váltani akár a magánéletben, de munkahelyünkön is. Látszólag ugyan nem a régiós együttműködésről szóltak a szavak, valójában azonban mégis, mert a vendégek az ahhoz vezető utat próbálták megmutatni a hallgatóságnak.
Nálunk még provincia van
A beszélgetés előtt Havas Henrik Hankiss Elemér társaságában szívesen osztotta meg gondolatait a Kisalföld munkatársával a civil társadalomról, illetve annak hiányáról.
– A regionalizmus kérdése legalább 500 ember biznisze. Ebben én nem vagyok bent, ezért nem is értek hozzá, erről nem mondhatok semmit – válaszolta lapunk kérdésére Hankiss Elemér. – A civil szféra létezik, akad néhány nagyszerű társaság, de az egész sehol sincs. Vannak énekkarok, zenekarok, egyesületek, klubok, de egészében a magyar társadalom még négykézláb van közéleti, politikai értelemben.
– Sok idő – kapcsolódott a beszélgetésbe Havas Henrik.
– Valóban, de sokat segíthet a média, hogy legalább fél lábra álljunk – értett egyet Hankiss. – Van néhány kiváló műsor, de a többség hervaszt és nem azzal törődik, amivel kellene törődnie. Vegyük például a hírműsorokat, nálunk még provincia van – kivéve egy-két jó műsort –, tíz hír közül tíz magyar vonatkozású, vagy kilenc és fél. Mikor hallottunk hírt Dél-Amerikáról? Afrikáról, Ázsiáról semmit nem tudunk. Egyszerűen be vagyunk zárva a kis magyar világba, néha ugyan megszólal egy csinos nő Brüsszelből. Nekünk ez a világ. Mi történik Romániában? Szlovákiában? Sejtelmünk sincsen.
– Egyetértek Hankiss Elemérrel – mondotta Havas. – A hírszerkesztő ma a legnagyobb hatalom. Több millió hírből kell választania. A nagy kérdés, hogy kinek a szempontjai szerint dönt. Nyilván fontos a tulajdonosi szempont. A szórakoztatva tájékoztatni műsorokban elsikkad a dolog lényege. Olyan híreket kellene adni, ami segíti az embereket, hogy eligazodjanak a világban. Erről Magyarországon pillanatnyilag szó nincs. A tulajdonosi érdekekbe nálunk belejátszanak a politikai érdekek is. A mindenkori kormányoknak viszont az az érdeke, hogy a hírműsor egy olyan világról tudósítson, amit megígért a programjában.
– Ebből a helyzetből az idő múlása vezethet ki bennünket, másrészt remélem, hogy lassanként felnő egy kicsit bátrabb újságírói csapat, amely majd többet próbál mondani – folytatta Hankiss. – Létrejöhet még néhány lap, így több tulajdonos lesz, több autonóm háttérrel, egymást kiegyensúlyozva. Csökkenhet a politika mai túlsúlya, ha például a civil társadalom kicsit felnő és a körmére néz. Ha a politika és a gazdasági élet közötti kapcsolat kiegyensúlyozottá válik, mert jelenleg nem normális, mert kliensrendszer van.
