Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Mankókkal a tizediken

Sopron - A nyolcvanéves Ili néninek hatszor volt protézisműtétje, lányának, Katalinnak sokízületi gyulladása van. A két törékeny, nehezen mozgó asszonyból mégis derű árad. Tizedik emeleti lakásukban a leggyakrabban elhangzó mondat: nem adjuk fel, soha! Kata nemrég pályázatot is nyert egy novellájával.
– Hat hónapra születtem, alig voltam több mint másfél kiló, nem nagy jövőt jósoltak akkor nekem, szüleim hetedik gyermekének. Aztán mégis itt vagyok, idén betöltöm a nyolcvanadik évemet. Igaz, a barátom, azaz a járókeret nélkül már lépni sem tudok, hatszor volt protézisműtétem és három csigolyám már összeroppant, de én olyan jól érzem magam! Nálunk nincs betegség, igaz, Katám!? – dől a szó Varga Józsefnéből, miközben szélesen mosolyog, s hol ezzel, hol azzal kínál.

Varga Józsefné és lánya, Kata számára a szeretet és a mosoly a legnagyobb fegyver a betegségek ellen. Ők állnak nyerésre
Varga Józsefné és lánya, Kata számára a szeretet és a mosoly a legnagyobb fegyver a betegségek ellen. Ők állnak nyerésre


Takaros rend van a tizedik emeleti panellakásban, új bútorra, redőnyre is telt a két rokkantnyugdíjból. – Engem úgy neveltek, hogy nem szabad kérni, még szívességet sem. Hát azért a mi helyzetünkben néha mégis muszáj, de igazán jól megvagyunk – árad a hihetetlen derű az asszonyból. Naponta főz, takarít, s bár három év alatt egyszer hagyta csak el a lakást, irigylésre méltó energikussággal intézi kis családja ügyeit. Honnan meríti ezt a kiapadhatatlan energiát, az erőt, amiből ez a sok mosoly fakad? – Ha sírnék, jobb lenne valami? Kevésbé fájna, ami fáj? Dehogy! Nagyon boldogok vagyunk mi Katámmal, csak a párom hiányzik. Ő volt a legjobb férj és apa ezen a világon. Az ő végtelen szeretete ad talán ma is erőt – mondja Ili néni.

Lánya sem kevésbé derűs jelenség, bár a poklok poklát is megjárta már. Két rosszul sikerült házasság, súlyos betegségek, hátrányok és fájdalmak, ő mégis verseket ír, rajzol, novellapályázatokon nyeri sorra a díjakat. Alig negyven kiló, sok-ízületi gyulladás gyötri, de a családsegítő intézet napközijében ő a közösség motorja. Állandó fellépője a csoport ünnepeinek, saját versein, novelláin keresztül megmutatja érzéseit, gondolatait is. Legutóbb Vácon vehetett át elismerő oklevelet egy sikeres pályamunkájáért.

– Számomra nemcsak frázis, én tényleg komolyan gondolom, hogy minden mély gödörből van kiút. Lehet, hogy szaladni nem tudok, de a lelkem él és van bennem erő, hit ahhoz, hogy megteremtsem a magam boldogságát. A napköziben és az interneten is vannak barátaim, vannak céljaim és vágyaim. Nem adom fel – soha!
.

Olvasóink írták

  • 3. HUN1 2008. augusztus 16. 05:49
    „Én ismerem őket,na mindegy...”
  • 2. Csaba Zsuzsanna 2008. augusztus 15. 21:13
    „Gratulálok!

    Mély emberi szeretet és pokoli akaraterő sugárzik ebből a két emberből!

    Ők igazi "hétköznapi" nagy csodák!”
  • 1. Kádárné Rajzó Kinga 2008. augusztus 15. 17:12
    „zsebike,és mamája:)

    továbbra is fel a fejjel...
    zsebike,1 titkos angyal...
    pusz,kinga”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több százezres tűzvédelmi bírság

Sopron - A tűzvédelmi szakvizsgák hiánya miatt 720 ezer forintra büntettek egy soproni céget. A… Tovább olvasom