Kisalföld logö

2017. 12. 11. hétfő - Árpád 4°C | 13°C Még több cikk.

Liccs-loccs, avagy Attila régi húsvéti története

Mentünk locsolni és kaptunk kis aprót, piros tojást, csokinyuszit, egyszer még Mikulást is - a soproni Adorján Attila húsvéti emlékei.


Hol volt ,hol nem volt,valamikor réges régen mi is voltunk gyerekek. Hogy mikor? Úgy vagy ......sok-sok évvel ezelőtt. Rég volt,de igaz volt. Akkoriban a Jerevánt még nem Jerevánnak hívták,hanem ?Emlékszik valaki rá?

Az volt a vízműrét.

Nem volt ott egy szem emeletes ház sem. Télen remekül befagyott és lehetett rajt korcsolyázni, mindig odajártunk mi is jó nagyokat esni.

Akkoriban a cipőtalp leszedő korcsolyánk volt,amit egy kurblival lehetett ráerősiteni a bakancsunkra. Oldalt fogazott szorítóelem "harapott" a bakancsunk talpába, ami aztán hamarosan meg is adta magát. Egy nagyobb lendítésnél szépen levált a cipőnk talpa és ott lafogott anyukánk nagy örömére.

Mi a Kisuszodát Kisuszinak hívtuk, az Ikva felső részét pedig Nagyuszodának neveztük.

A Sportcentrum (akkor még nem volt) mögött volt egy fahíd és alatta volt egy kisebb zuhatag, ott szoktunk fürödni, ott kicsit mélyebb volt a víz és amolyan zegzúgos rész volt .Nem nagyon szerettem, mert volt benne sok rák és pióca is, na meg sok béka nagy örömünkre, mert volt mire csúzliznunk, na ja Mi már csak ilyenek voltunk.

Töki semmitől nem félt és mindig rávett minket a hülyeségre,itt például,hogy fürödjünk a sikos aljú elég ocsmány állagú vízben.Azt írtam ocsmány állagú, pedig a Sváboktól nem is jött olyan rettenetes víz, inkább utána a magyar oldalon, ahol annak idején belefolyt a csatorna. Na ott is beleestünk párszor, de nem lett semmi fertőzés, vagy egyéb nyavaja a "fürdés" végén. 

De most már térjünk vissza a húsvétra.

Mindig megünnepeltük az ünnepeket ,akkor is. Mi állandóan úton voltunk, örökmozgók voltunk,nem mint most, amikor az ember csak azt lesi hova teheti le a fenekét. Mentünk locsolni és kaptunk egy kis aprót, piros tojást, esetleg csokinyuszit, egyszer még Mikulást is. Kopogtunk, csengettünk, mondtuk a mondókát " Zöld erdőben jártam...", nagyon sok helyen örömmel fogadtak bennünket,még ismeretlenül is.

Menekültek a lányok, pedig csak kölnink volt, nem szódásüvegünk, vagy vödrünk, esetleg pár méteres slagunk. Kivéve megint kit? Tökit, aki erdőkerülö lévén maga főzte hóvirágból, meg egyéb virágokból-bogyókból a kölnijét,ami aztán eltüntethetetlen nyomot hagyott a lányok ruháján és ezért akkoriban még fizettek is! A pocsék árukat nem ma találták ki.

Délutánra már elég pénzünk volt egy kis cukrászdázáshoz a Hoffmanban, vagy a Holló presszóban, illetve a Kedvencben, meg a Kossuth úton.

A piros tojást mindig kijátszottuk, bele kellett dobni egy kétforintost ,hogy megálljon benne, viszont amennyi nem állt bele az a miénk lett.

Volt egy másik játékunk is, amikor a falról visszapattant pénznek egy négyzetben kellett landolni,akkor "vittük a bankot", ha nem, akkor két ujjunkat nyújtogattuk a pézünktől a másik pénzéig és amit elértünk azt vittük. Az egyik fülem mérete is Töki miatt nőt meg akkoriban.Történt, hogy a Lackner utcai emeletes házakban locsoltunk. Én egy szinttel feljebb Töki alattam.

Becsengetett egy lakásba nem jöttek ki, de ő vagányul rátapadt a csengőre, gondolta úgy sincsenek otthon. Rosszul. Egy idő után látta, hogy az emeleten végeztem és elindult lefelé, én meg utána. Amikor az alsóbb szintre értem, ahol Töki csengetett, hirtelen valaki feltépte az ajtót, "na megállj Te kis szemtelen sz...házi, csengetünk csengetgetünk?" felkiáltással elkapta a fülemet és két -három lépcsőfökon leemelt a fülemnél fogva.

Olyan volt mint egy ringlispil és még fájt is sokáig. Hát azóta az egyik fülem kicsit hosszabb, persze felfelé.

Na azért én is törlesztettem ám neki nyáron a strandon. A nagyobb fiúk szóltak, hogy rúgjam már odébb azt a papírzacskót, mert zavarja őket. Ok, fiúk mondtam és pár másodperc múlva már fájdalmasan jajgattam a földön ,ugyanis volt a zacskó alatt egy hatalmas kő. Jött ám nemsokára Tökike, ekkor már én is ott ültem a nagyobb srácok mellett.

"Te Töki, rúgd már odébb azt a zacskót mert már a falra mászunk a zörgésétől" mondtam, na több se kellett Tökinek, hogy ő is a földön fetrengjen jajgatva. Hát ilyenek voltunk akkoriban, kicsit fenegyerekek, de igazi örökmozgók.

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek és vigyázzanak a fülükre. Adorján Attila, a soproni Rózsautcai

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szakmai elismerés a Soproni Vízmű munkatársainak - fotók

A Víz Világnapja alkalmából a Soproni Vízmű Zrt. több munkavállalója is rangos elismerésben… Tovább olvasom