Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Láthatatlan jelek

Csipogók felszerelését kezdeményezi a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének soproni csoportja a gyalogátkelőhelyeknél. Persze ennél többel is lehetne segíteni őket...
Kozma József és Huszár István gyakran egymást segítve intézik sorstársaik ügyeit a városban.
Honnan tudhatja a vak, hogy mennyi az idő? Vagy mit mutat a lázmérő, a vérnyomásmérő, mikor jelez szabad áthaladást a jelzőlámpa? A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége kedvezményes áron adja tagjainak a kitapintható órát, a beszélő lázmérőt, de a legtöbb esetben a környezet segítségére szorulnak mindazok, akik szemük világát teljesen vagy részben elvesztették.

Kozma József (65) 1995-ben öregkori cukorbetegsége következtében vesztette el látását. Százszázalékos vak, ami azt jelenti, hogy alig lát többet az úgynevezett sötét vakoknál, akik 120 százalékosnak számítanak. Ha nem létezne a lézertechnika, Kozma József már közéjük számítana, így viszont a beavatkozások megállítják a folyamatot. – Szerencsére egy pillanatra sem estem kétségbe. Egyrészt, mert rögtön elkezdtem a sorstársak ügyeivel foglalkozni, és ez lekötötte a figyelmemet, másrészt fokozatosan vesztettem el a látásomat, úgyhogy nem éltem meg tragikusan. Harmadrészt, de nem utolsó sorban, óriási segítséget kapok a családomtól, úgyhogy teljes életet élhetek – mondta el Kozma József, aki barátjával, Huszár Istvánnal kereste fel szerkesztőségünket.

Az 59 éves Huszár István szintén a régióban több mint 130 tagot számláló soproni csoportban dolgozik, s tőle telhető módon segíti azokat, akikkel nála is mostohábban bánt el a sors. A gépkezelő 1984-ben szembesült azzal a ténnyel, hogy családi örökségként csőlátással és farkasvaksággal kell a továbbiakban megküzdenie. Huszár István tulajdonképpen csak azt látja, amire éppen ránéz, ami körülötte, mellette van, azt számára már elnyeli a sötétség.

Mindkettőjük és sorstársaik életét is nagyban megkönnyítené, ha Sopronban a gyalogátkelőhelyeken csipogó hangjelzés adná tudtukra, hogy szabad az út. Pk ugyanis nem látják a zöld jelzést, s kénytelenek megvárni, amíg valaki más is elindul. De előfordult, hogy az a valaki tilosban ment át... Sokat jelentene a vakok és gyengénlátók (és a kismamák, a kerekes székkel közlekedők...) számára az is, ha eltűnnének a magas útpadkák. (Sok helyen már megszüntették az akadályokat az autók kedvéért...) Ezek drága dolgok, de apróságokkal, odafigyeléssel is segíthetne a város. A járdák, utak felfestésével például, vagy a szürke, számukra alig észrevehető és balesetveszélyes jelzőtáblák tartóoszlopainak megjelölésével. Csak néhány festékcsík kellene...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Verebes könyv, sok fotóval

A Hotel Szieszta egyre határozottabban kér részt a város kulturális életéből. Mi sem bizonyítja ezt… Tovább olvasom