Kisalföld logö

2018. 09. 26. szerda - Jusztina 4°C | 15°C Még több cikk.

Korabeli tervek a Fertő kiszárítására

A Fertő környékén élő emberek évszázadokon keresztül arra rendezkedtek be, hogy hasznosítsák a tó természeti kincseit.
A Fertő-táj ma már a világörökség része, természeti értéke felmérhetetlen. Akik napjainkban nyaranta élvezik a Fertő kellemesen langyos, sós vizét vagy madárlesre mennek a nemzeti parkba, azoknak talán eszükbe sem jut, hogy a víztükör és a nádrengeteg helyén akár szikes pusztaság is lehetne.

A lecsapolás ellen

A Fertő szabályozása, kiszárítása már a XVIII. században – többször is – felmerült. (A kérdéskörről az 1930-as években dr. Varga Lajos soproni professzor többször írt átfogó tanulmányt, nem csak a helyi sajtóban, de országos szaklapokban is. Jelen írásunk is az ő munkáira támaszkodik.) Már akkor álmokat szövögettek arról, hogy szabályozzák a tó vízszintjét és a Dunával kössék össze. A XIX. század végén a Rábaszabályozó Társulat nagynevű főmérnöke, Vass István dolgozott ki tervet a tó teljes kiszárítására.

A Fertő hosszanti tengelyében egy csatornát képzelt, számos mellékággal, ezek vezették volna el a vizet a Hanság-csatornán keresztül a Dunába. A munkaköltség 14 millió aranykoronába került volna. Ez a terv sokak tetszését elnyerte. Az akkori földművelésügyi miniszter 1902-ben bizottságot küldött ki a tófenék vizsgálatára, hogy alkalmas-e mezőgazdasági művelésre. A korabeli adatok szerint a tudósok 157 fúrást végeztek, s elemezték a talajmintákat. Kiderült azonban – ha sikerülne is a kiszárítás –, jó minőségű termőföldre csak a nyugati, északnyugati szegélyen lehetne számítani, máshol öntözéssel lehetne csak bármit is termelni. Mindent összevetve, végül a lecsapolás ellen foglaltak állást. Érveik között szerepelt az is, hogy a környék elveszítené páradús levegőjét és ezáltal a szőlőtermelés károsodna.
A korabeli sajtó részletesen beszámolt a különböző törekvésekről. A Soproni Napló például 1908. július 29-én „Mi történjék a Fertővel" című írásában a tó lecsapolása ellen foglalt állást, és szorgalmazta az állandó – 1,5–2 méteres vízszint – kialakítását.

Csónakházak, vendéglők

Trianon után a Fertő négyötöde Ausztriához került. Szomszédaink nagyon sokat tettek azért, hogy kihasználják lehetőségeit. Azonnal széles körű propagandát indítottak az idegenforgalom fellendítéséért. Ruszton, Nezsideren, Pátfaluban fürdő- és csónakházakat, vendéglőket, kávéházakat építettek, a nádasokon túl, a nyílt vízen. A „Bécsi-tenger" (Meer der Wiener) gyorsan népszerű lett. Bécset és Nezsidert közvetlen vasút kötötte össze, de olcsó volt a társasgépkocsi is. A bécsiek gyorsan megkedvelték a Fertőt, hiszen a szépséges alpesi tavak nyáron is hidegek voltak. A vízi sportok is gyorsan fejlődtek.

Így ment ez egészen addig, míg egy újabb kiszáradási időszak nem köszöntött be. A fürdők, vendéglők tönkrementek, ismét elhagyatott lett a Fertő partja. 1929- ben a kirándulók egy nap alatt 200 kilogramm halat fogtak össze a sekély vízben. A tavat Bécsi-tenger helyett egyre többször „Bécsi-mocsárként" emlegették. Ekkor Ausztriában is felmerült a vízszint szabályozása vagy a tó kiszárítása. Két osztrák mérnök a Dunával akarta összekötni a Fertőt. Az egyik csatorna Bécstől keletre indult volna, s hozta volna a vizet a tóba, a másik pedig a mai Hanság-főcsatorna nyomvonalán vezetett volna Győrig. Mindkettőt úgy építették volna meg, hogy hajózható legyen, így a Fertő és Sopron is bekapcsolódhatott volna a dunai hajózásba, külön kikötővel. Egy másik elképzelés szerint Rusztnál építettek volna egy kereszttöltést a szemközti partig. Az északi medence vizét a Dunával töltötték volna fel, a délit pedig kiszárították volna. Ez az elképzelés kísértetiesen hasonlított Princz Gyula és Finály István még 1920-ban kidolgozott tervéhez.

Egy újabb osztrák terv a Fertőnek csak a nyugati partját akarta elzárni, néhány kilométernyi szélességben egy hosszanti töltéssel. Ebben az esetben a keleti rész maradt volna víztükör, a nyugatit pedig mezőgazdasági művelésre szánták. Goldemund osztrák mérnök még merészebb koncepcióval állt elő, elnyerve a hivatalos körök tetszését is. P Ruszt és Illmic között keresztben, valamint a tó középvonalában észak–déli irányban akart gátat építeni. A hosszanti gáttól keletre eső részen halastavat képzelt el, a nyugati terület, valamint a harántgáttól délre eső, túlnyomóan magyar terület teljes kiszárítása képezte azonban a terv alapgondolatát. Az így nyert területen, az elhagyott mederben, szegedi mintára rizstermelést ajánlott. Ehhez azonban sok-sok édesvízi fúrt kútra lett volna szükség.

Magától kiszáradt a tó

A Fertő kiszárítása a megcsonkított Magyarországon is újra napirendre került. Thurner Mihály soproni polgármester többször is tárgyalt erről, de minden maradt a régiben, pedig Károlyi Sándor miniszteri tanácsos, felhasználva az 1902-es kutatások eredményeit, részletes tervet dolgozott ki, első lépésben a tó déli felének kiszárítására, egy keresztgát építésével, Ruszt–Meggyes és Illmic között. Ezt a tervet az osztrákok is kivitelezhetőnek tartották. Sopron városa azt javasolta, hogy a kiszárításra szánt terület mélyebb részein több halastó is létesüljön és bizonyos részeken fennmaradhasson a nádgazdálkodás.
A Fertő kiszárítására készülő különböző terveket azonban sokan bírálták, mondván, inkább a magasabb szinten kellene állandósítani a víztükröt, a Fertő medre csak kevés jó minőségű földet eredményezne, a lakosságnak pedig át kellene állnia a mezőgazdaságra. Amikor 1865–1871 között magától száradt ki a Fertő, a leírások szerint az iszap darabosan kőkeményre száradt és só borította. Egyes részeit megpróbálták bevetni, sikertelenül.

Hiába születtek azonban különböző tervek a Fertő kiszárítására, végül lemondtak erről. Ebben – ha nem is döntően, de – közrejátszott a már említett szőlőtermelés. A környék évszázadok óta híres volt kiváló borairól. Ebben nagy szerepe volt (és van) a Fertőnek, amely képes nagy mennyiségű meleget tárolni és így kiegyenlíteni a hőingadozást. Párolgása pedig a szárazabb időkben tett jót a növénynek. Tapasztalati tény, hogy amikor lecsökkent a vízszint vagy kiszáradt a tó, akkor a partvidék szőlői keveset és rossz minőséget termettek. És ne feledkezzünk meg a korabeli természetvédőkről sem, akik féltették a messze földön híres madárparadicsomot és egyáltalán, az egész szépséges vízi világot.

Ausztria: virágzó turizmus

Ha a Fertőt nem is szárították ki, de a Hanságot lecsapolták az ötvenes években, hogy a mezőgazdaság hasznosítható területekhez jusson. Ma már tudjuk, rossz döntés volt, és a mai természetvédők mindent elkövetnek, hogy visszaálljon az eredeti vagy azt megközelítő állapot. A Fertő ausztriai részén – átmeneti visszaesések után – ismét virágzik a turizmus, napjainkra valóban szomszédunk „tengerévé" vált. Nálunk – egyelőre – csak a fertőrákosi öbölben kialakított strand és a Fertő–Hanság Nemzeti Park rekonstruált vízi világa várja a vendégeket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eladó várkerületi vendéglők, üzletek

A kényszer nagy úr. A soproni önkormányzat kénytelen maradék vagyonát is áruba bocsátania. A februári önkormányzati ülésen százegy üzlet, iroda, étterem, borozó, raktár került fel az értékesíthető ingatlanok listájára. Tovább olvasom