Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Kongóban népünnepély a karácsony

A kongói Christian francia–orosz–magyar tolmácsként dolgozott, majd országunkban telepedett le.
Nem kis feltűnést kelt a soproni karácsonyi vásár egyik pavilonjában Christian, a Kongó fővárosából, Brazzaville-ből származó fiatalember: a dzsekiben is didergő afrikai alakja, lelkesen csillogó szeme, széles orra, vastag fonatokban lógó haja után ítélve akár afro-popénekes is lehetne, ám most egzotikus csecsebecséket – mint mondja, autentikus kongói holmit, ébenfából készült állat- és embert mintázó faragványokat, színes karkötőket, pompás szíjakat – árul. Jól beszél magyarul, nyelvünket feleségétől, Margittól tanulta, akivel annak idején egy pesti bevásárlóközpontban ismerkedett meg. Jelenleg Debrecenben élnek, nyolcéves fiúkkal jövőre utaznak Kongóba, hogy meglátogassák Christian szüleit.

– Hogy hol szebb a karácsony egy közép-afrikai származású fiatalembernek? A szavannákon üvöltöző oroszlánok és más vadállatok hangjai mellett, vagy inkább Magyarországon, csendes hóesés közepette? – kérdez vissza érthetően, egyszersmind afrikai hazája nyelvének bájos akcentusával a fekete férfi.

– Az afrikai karácsonyok állnak közelebb hozzám, de ez nem is csoda: a gyerekkori élmények meghatározzák az ember életét. Kongó, amely több mint három és félszer akkora, mint Magyarország, de csak négymillió – az atlaszok szerint a francia–kongói kettős állampolgárság miatt viszont csak alig kétmillió – lakosa van, túlnyomórészt keresztény ország: a lakosság 78 százaléka vallja magát római katolikusnak. Jómagam is sokat ministráltam egykoron, így karácsonykor is, bennszülött származású atyának éppúgy, mint fehérnek.
„ Nálunk Jézus születése igazi népünnepély: mindenki a templomba megy, aztán ismerősök, ismeretlenek jókívánságokkal halmozzák el egymást."

– Van, ki süteményekkel, van, ki húsokkal kínálgat boldog-boldogtalant. Valahogy nagyobbnak tűnik az afrikaiak örömének kifejeződése a Megváltó megszületése okán, mint Magyarországon. Itt is megtalálható persze, hogy a szomszédok, rokonok felkeresik egymást, de úgy tapasztalom, az ilyen összejövetelekkor a legkevesebb szó magáról Jézus Krisztusról, a Megváltóról esik. Úgy látszik, nálunk a Megváltó szónak erősebb jelentéstartalma van – fogalmaz az 1998 óta hazánkban élő kongói fiatalember, aki azt sem felejti el hozzátenni: hosszú évekig francia gyarmat volt az ország.

Christian a Kongóban szokásos karácsonyi lakomáról is szót ejtett: maniókalevelet és pirított földimogyorót darálnak le az asszonyok, megfőzik, majd az egészet pálmamagból sajtolt olajban megsütik, hagymával, fokhagymával, más afrikai fűszerrel ízesítik. Ezután füstölt, nem annyira szálkás halat – afrikai harcsát – tesznek bele, lassú tűzön tovább pirítják az ételt, majd rizzsel tálalják. Ez a pondu, vagy franciául a saka-saka. Mindehhez jóféle kongói sört tálalnak fel, legalább 45 fokos pálmapálinkát, és bort is, franciát, mert náluk nincsen bortermelés. De Krisztus vére jegyében, a Megváltó születése ünnepén végtelen öröm és békesség honol ilyenkor minden család otthonában...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Madáretetőket tettek ki

A lesett hó miatt fontos a telelő madarak rendszeres etetése, olajos magvakkal, szalonnával, gabonával. A Széchenyi térre, a Washington parkba, a Jereván-lakótelepre, a Kőfaragó térre, illetve a Szent István parkba húsz, szépen kidolgozott madáretetőt helyeztetett ki Gergácz Gyula, a Soproni Városüzemeltetési Kft. főmérnöke. Tovább olvasom