Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 2°C | 6°C Még több cikk.

Kik írtak jelentéseket Szalai tanár úrról?

A soproni Széchenyi-gimnáziumban 1977-ben érettségizett IV. C-től azzal búcsúzott el az osztályfőnökük, Szalai Dénes, hogy nagyon nehéz évek vannak mögötte.
A diákok nem tudhatták: az állambiztonsági szolgálat megfigyelés alatt tartotta, s tanártársai és diákjai közül valakik folyamatosan jelentéseket adta róla.

A hetvenes évek közepén több jelét is vette a magyar–történelem szakos középiskolai tanár, hogy az állambiztonsági szolgálat figyelteti és jelentéseket kér róla. Először egy Berzsenyi-gimnáziumi tanártársa jelezte humorosan, akiről Szalai Dénes tudta, hogy BM-es kapcsolatokkal rendelkezik: biztos igazgatót akarnak belőle csinálni, mert többfelől is érdeklődnek utána. A tanár úr persze biztos volt abban, hogy ennek egészen mások az okai.

Két újabb jel is hozzájárult ahhoz, hogy a helyzet komollyá vált. Egy másik iskolában tanító pedagógus feleségének az igazgató megsúgta, hogy több tanár személyi iratanyagát is kikérte a BM, s közöttük van Szalai Dénesnéé is.

A soproni Széchenyi-gimnázium tanári szobájában egy szürke délutáni napon a tanár úr egyedül maradt A.-val, az iskola egyik vezetőjével, s hasonló jellegű hírt közölt vele. Ebből a tantestületből is dossziékat vitt magával a rendőrség.

– A. cinikusan nekem szegezte a kérdést, „mit gondolsz, kik lehetnek ezek a tanárok?" – idézi fel a hetvenes évek délutánját Szalai Dénes. – Én persze biztos voltam abban, hogy az enyém is közte van, ő azonban sorolta a neveket. De egy másik forrásból is meggyőződhettem a BM élénk érdeklődéséről. Az apósomat 1956 után internálták, s hetente beidézték a rendőrségre. Egyik alkalommal egy jó ismerőse bizalmasan közölte, a vejével valami nincs rendben.

A levelezésből is ügy lett

A történethez hozzátartozik, hogy először 1966-ban idézték be a tanár urat a rendőrségre, miután hazatért egy egyéves müncheni egyetemi tanulmányútról. Útját Amerikában élő rokona finanszírozta, s úgy tudott kijutni, hogy volt egy rövid időszak, amikor bárki útlevelet kaphatott. Munkahelyén azonban csak előző este jelentette be, hogy távozik, nehogy megakadályozzák a kijutását.

Münchenben egyik norvég állampolgárságú egyetemistatársa kérte tőle, hozza össze magyar lányokkal. Szalai Dénes azt javasolta a gyógyszerészfiúnak, írjon a pécsi orvosi egyetem KISZ-bizottságának, ők biztosan találnak neki levelezőpartnert. A fiú és a lány kapcsolata azonban állambiztonsági ügy lett, s a közvetítőt felelősségre vonták: mit képzel, pont pécsi lányt ajánlott, amikor ott az uránbánya?

Szalai Dénes München után Amerikában szerette volna folytatni tanulmányait, erre azonban a hatóságok nem engedték ki. Disszidálni sosem akart, mert apja arra nevelte, hogy aki magyar, az nem fordíthat csak úgy hátat a hazájának.

Délutántól éjjelig az állambiztonsági szolgálatnál

Bizonyára ezek is felidéződtek Szalai tanár úrban, akire egyre nagyobb pszichikai nyomás nehezedett. Aludni nem tudott napokon át, folyamatosan fogyott, nyombélfekélyt kapott. S úgy döntött, jöjjön, aminek jönnie kell. Felhívta a rendőrséget s azt kérte, tegyék fel neki azokat a kérdéseket, amelyeket egy napon úgyis feltesznek.

A tanár urat az állambiztonsági szervezethez kapcsolták, ahol egy B. nevű tiszttel beszélt. B. meglepődött, s annyit mondott, vissza fogják hívni. Néhány nap múlva csöngött a telefon, Szalai Dénest beidézték a Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság épületében működő állambiztonsági szervezethez. B. mellett egy C. nevű ember faggatta délután fél kettőtől éjjel negyed egyig. Szalai tanár úrnak szó szerint idézték kijelentéseit, amelyeket a Széchenyi-gimnázium tanári szobájában és az osztálytermekben mondott. Erdélyről, hazafiságról, nemzetről. Kihallgatói nacionalizmussal és sovinizmussal vádolták, s azza l köszöntek el tőle, hogy az ügynek folytatása lesz.

– Borzalmas hetek és hónapok következtek az életemben – mondja a tanár úr. – Százötven diákot tanítottam akkoriban, s esténként-éjjelenként mind a százötven diákon egyesével végigmentem gondolatban, ki az, aki köphetett. Abban biztos voltam, hogy a tanárok közül csak A. lehetett az. Elkövettem azt a hibát, hogy továbbra is mindenről beszéltem a diákjaimnak, s egyik alkalommal feltűnt, hogy egy D. nevezetű diák csak akkor jegyzetel, amikor a hivatalostól nagyon is eltérő dolgokról beszéltem.

Teltek a hónapok. B. és C. tisztek ezúttal nem a győri, hanem a soproni rendőrség épületébe invitálták a tanár urat. A vád, amivel illették, még súlyosabb volt: antiszemitizmus. Kihallgatói azt kérdezték tőle, beszélt-e a gimnáziumban a zsidókról. A tanárnak ekkor eszébe jutott egy korábban Münchenben olvasott Spiegel-interjú Ben Gurionnal, a zsidó állam alapítójával. Ben Gurion egy kényes kérdésre kérdéssel felelt: „Ha egy igazi zsidónak feltesznek egy rázós kérdést, akkor inkább kérdéssel felel."

– Azt kérdeztem B. és C elvtárstól, van-e olyan törvény, ami tiltaná Magyarországon azt, hogy valamelyik népcsoportról beszéljünk – emlékezik a tanár úr, aki bevallja azt is, hosszú ideig udvarolt egy zsidó lánynak, s majdnem az lett a felesége, nagynénje pedig zsidó férjet választott.

A családban ezek a kérdések nem számítottak tabunak, az antiszemitizmus pedig mindig is távolt állt tőle. A kihallgatás végén ajánlatot kapott, hogy megfigyeltből megfigyelő lehetne, ezt azonban határozottan elutasította. Aznap éppen Hofi Géza lépett fel Sopronban. A tanár feleségével végignézte az esti előadást, a poénokra azonban nem nagyon tudott koncentrálni. Csak a délután járt a fejében.
– Idegileg teljesen összezuhantam, orvoshoz kellett fordulnom – beszél őszintén a tanár úr.

„ Még az öngyilkosság gondolata is megfordult bennem, kinéztem a lakásban a helyet, ahová felkötöm magam, elképzeltem azonban, hogy a gyerekeim hazaérnek és meglátják a halott apjukat. Eszembe jutott apám és anyám is, akik mindig azt mondták, a jó Istentől kapjuk az életet, s csak ő veheti el."

Az idegorvosnő nagy emberséggel végighallgatta és egy halom gyógyszert írt fel neki. A tanár úr azonban két nap múlva közölte az orvossal, mától nem hajlandó gyógyszereken élni. Az orvos mentővel akarta elvitetni. Az igazi gyógyszer a felesége volt, akivel mindent kibeszélt. Egy év után rendbe jött. A Széchenyi-gimnáziumból azonban távozott.

A diák elsírta magát, amikor szembesítették

– A tanárt és a diákot, akikről feltételeztem, hogy besúgóim, szembesítettem a történtekkel – mondja Szalai Dénes. – A. zavarba jött, s magyarázkodott. A diák elsírta magát, s bevallotta, hogy nyolcszor közölt rólam adatokat. Érettségi után D. diák osztálytársai megkerestek s elmondták, őket is arra akarta rávenni, hogy járuljanak hozzá a kinyíratásomhoz.

Később a diák osztálytársának szülei ugyancsak bevallották, a gyermek anyja a szülőket is bujtogatta. Így utólag visszatekintve a történtekre, besúgóimat sajnáltam, de nem vetettem meg. Az ilyen emberekre szüksége volt az akkori rendszernek. Mindezek ellenére teljes életet éltem, s ma is jó érzéssel tölt el, ha egykori tanítványaim úgy érzik, óráimon nemcsak a tananyagot daráltam le, hanem gondolkodásra, az összefüggések fontosságára is igyekeztem felhívni a figyelmüket.

A szereplők

Ügyvédi tanácsra a riportban szereplő személyek valódi nevét az ábécé betűivel jelöltük. A négy érintettből három még él, az A.-val jelzett egyik gimnáziumi vezető az egyetlen, aki titkát magával vitte a sírba.
B.: Az állambiztonsági szolgálat megyei, győri központjában dolgozott. Nem sokkal a rendszerváltás előtt távozott a testületből. Információink szerint ma is Győrben él, s egykoron az ifjúságvédelmi ügyek tartoztak hozzá.

C.: P is a győri központ alkalmazottja volt, mellesleg B. főnökének számított. A rendszerváltás idején ugyancsak távozott a testületből. Információnk szerint győri lakos, múltjával kapcsolatban eddig soha senkinek nem nyilatkozott.
D.: Az egykori diák érettségi után felsőoktatási intézményben szerzett diplomát. Megbecsült tagja a magyar demokráciának. Osztálytársai szerint a négyévente esedékes találkozókra nem jár, volt diáktársaival semmiféle kapcsolatot nem ápol.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Örökre elaludt a drogos

A rendőrség tovább vizsgálja annak a fiatalembernek a halálát, aki néhány nappal ezelőtt halt meg. Tovább olvasom