Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Kemény Sopron polgármesteri széke

Másfél hónapja van hivatalban dr. Fodor Tamás, aki az egyetemi katedrát cserélte fel a polgármesteri székre.
– A választások óta eltelt másfél hónap. Hogy érzi magát, kényelmes vagy kemény a polgármesteri szék?

– Kemény. Minden értelemben kemény. Ezzel együtt jól érzem magam. Ismerkedem a feladataimmal, amiből rengeteg van. Ezeket nemcsak fő vonalaiban, hanem részleteiben is ismernem kell. A polgármesterség nagy kihívás számomra, teljesen más, mint az eddigi munkáim.

– A választások előtt jelezte, hogy az oktatói munkáját is szeretné megtartani. Sikerült?

– Igen, egy részét. Jelenleg két tárgyat viszek, a jövő félévben pedig egyet, azt, amely területen mindenképpen kapcsolatban szeretnék maradni az egyetemmel.

– Nem túl sok a kettő együtt, mindkét feladat egész embert kíván?

– Kiegészítik egymást. Éppen a napokban gondolkodtam el azon, hogy kimondottan jó hatással van rám a kétféle munka. Az ember azt gondolná, egy polgármesterség nagy munkabírást követel, sokat kivesz az emberből, ami igaz is, de marad energiám, sőt, sokkal kevésbé megterhelő most előadást tartani, mint amikor főállásban csináltam. Ez ugyanis másfajta munka. Kikapcsolódás az egyikből a másikba lépni. Ugyanúgy, mint amikor valaki szellemi munkát végez és elmegy kertészkedni, vagy fordítva.

– A család hozzászokott az új szerepéhez? Számtalan protokollkötelezettsége lesz a közös hétvégi programok, túrázások helyett.

– Ezt igazán sajnálom. Három gyermekem van, a két nagyobb már egyetemista, a legkisebb tizenkét éves és ő nagyon kötődik hozzám, de jól reagálta le ezt a különleges helyzetet. Mostanra túl van a nehezén, ugyanúgy éli az életét, mint korábban. Az életünkön egyébként nem akarok változtatni. A feleségemmel abban állapodtunk meg, hogy ugyanolyan természetesek maradunk, mint eddig voltunk. Ahol a protokoll elvárja, oda együtt megyünk, de ezt a minimumra szeretném szorítani. Persze sokkal korábban kell kelni, mert az idő mindig kevés, de az egyetemen is sokat dolgoztam, ezért nem furcsa, hogy reggel hétkor eljövök otthonról és van úgy, hogy este tízre érek haza. Tisztában vagyok vele, mindenhol százszázalékosan kell teljesíteni, nem mondhatja az ember, hogy fáradt és már a sokadik tárgyalásán van túl aznap. Szerencsére az állóképességgel sincs baj.

– Az egyetemen az ön nevéhez fűződik a faszerkezet-vizsgáló laboratórium létrehozása. Éppen hogy elkészült, pár hónapja adták át. Ki
lesz most a gazdája?

– Nem hagytam ott teljesen, most is éppen onnét jöttem. A napi ügyeket átadom egy fiatal tanársegéd kollégámnak, akinek a konzulense vagyok. Számára ez perspektíva, nekem pedig biztosíték, hogy továbbra is jól fog működni, amit létrehoztam. Azt valóban sajnálom, hogy éppen most készült el, nem korábban.

– Vannak kutatásai is, amik kötelezettséggel járnak.

– Azokat bizony csinálni kell. A kollégáim fogják folytatni a munkát, én elvi irányítást adok hozzá. Most legalább megtanulják a fiatalok, hogyan kell menedzselni a kutatást. Ezt mindenképpen végig kell csinálni, hiszen alapkutatásról van szó, amit az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) finanszíroz.

– Nem bánta meg, hogy a békés egyetemi katedrát felcserélte erre a békétlen székre?

– Semmiképpen nem. Sőt, ma biztosabb vagyok a dolgomban, mint korábban voltam. Jó érzés, hogy a polgárok bennem látták a bizalmat. Ez inspirál és felemelő érzés. Amikor az ember ismeretlen területre megy, kételyei vannak, ez természetes tulajdonság. Most, hogy belelátok a dolgokba, egyre jobban tetszik. Ez egy másfajta kihívás. Nem a bizonyítási vágy a döntő, hanem az, hogy ebben az új helyzetben pluszt tudok adni a városnak és az egyetemnek is. Az ottani helyzetet, nehézségeket jól ismerem, és most már a városházit is.

– Az utóbbi napokban számtalan sajtótájékoztatót tartott az új városvezetés, amiben arról számoltak be, hogy a vizsgálódásaik, helyzetfelmérésük során mit tapasztaltak. Mennyi időt szánnak a múlt feltárására és mikor kezdik el a saját programjuk megvalósítását?

– Most még kényszerpályán futunk és tűzoltást végzünk. A megkezdett beruházások évekig eltartanak és ezek determinálják a mozgásterünket. A Deák tér program jövő októberig tart, sikerült egy év halasztást elérnünk, hogy egyáltalán elkészülhessen. A mélygarázs még nagyobb beruházás, még nagyobb falat. Ezzel együtt úgy gondolom, ez év végéig be kell fejezni a helyzetfelmérést és mindazt, ami ezzel kapcsolatos. Az új projektekkel a következő évtől tudunk indulni. A város állapotát nyilvánosságra akarjuk hozni, hiszen meghatározó a jövőt illetően és a polgároknak tudniuk kell, milyenek a körülmények.

– Ez világos, de egyre inkább állóháborúra emlékeztet a helyzet. Önök 12 milliárdos hiányról beszélnek, az ellenzék pedig 4,2 milliárdról. Mindenki hajtja a magáét, senki nem enged. Egyikük beleszámolja a mélygarázst, a másik nem. Az ellenzék lehívott pénzről beszél, önök elkötelezettségről és ki tudja, hány hasonló nézőpontbeli különbség van a számok mögött. Túl lehet ezen a görcsös vitán lépni és azt mondani: annyi amennyi, sok, de nézzünk előre és oldjuk meg a problémákat, vegyük az új feladatokat?

– Hogy mit mond az ellenzék, az rejtély. A közgyűlésen hallgatva őket, úgy néz ki, mintha olyan várost örököltünk volna meg, amelyik aktívummal rendelkezik. Elfelejtik, ezt az irdatlan adósságot négy év alatt hozták össze. Lehet arról vitatkozni, hogy amikor megkapták a várost hatszáz-, vagy nyolcszázmillió volt a mínusz. Erre valóban mondhatjuk, annyi, amennyi. De most nagyságrenddel nagyobb összegről van szó. Ezt a tényt nem lehet semmisnek tekinteni, nem lehet azt mondani, tulajdonképpen nincs is olyan nagy baj.

– Az ellenzék azt mondja, hogy korábban évekig nem történt semmi Sopronban, most pedig utak, játszóterek, csatornák épülnek. Elismerik, hogy vannak adósságok, de ezek szerintük kezelhetőek, és a hangsúlyt a fejlődésre teszik.

– A kiindulási helyzet véleményem szerint téves. Ezt én is sokat hallom, hogy tizenhat év után a város fejlődése látványosan elindult. Erre azt mondom, hitelekből fejleszteni bárki tud, nem kell hozzá tehetség. Mindenki tapasztalhatja a privát életében, hogy milyen intenzitással helyezik ki a bankok a pénzt. Ez a fő céljuk. Hitelből fejleszteni tehát nem mindent felülíró siker. A fejlesztés akkor sikeres, ha az úgy történik, hogy a hitelállomány finanszírozása is biztosított. Az a baj, hogy esetünkben ez nincs biztosítva. Nem tudom, milyen meggondolásra alapozta az előző városvezetés a jövőképet, de én nem látok olyan forrásokat, amiből ez a hitelállomány finanszírozható. Arról nem akarok vitatkozni, hogy mennyi az annyi, mert ezt a közeljövőben írásos formában mindenki meg fogja kapni. Tény, hogy minden tekintetben sok. Arra nem kaptunk választ, sem formálisan, sem informálisan, hogy ezt az óriási hitelt milyen módon lehet kezelni. Az ellenz éki felszólalásokból semmilyen javaslatot nem hallottunk a hitelállomány kezelésére vonatkozóan. Lehet, hogy erre még sor kerül. Rátérve arra, hogy meddig lehet a múltról beszélni: mi sem akarunk örökké a múlttal foglalkozni, szeretnénk minél hamarabb túljutni rajta, de ennek az évnek a feladata ez lesz. 2007 elejétől a jövővel fogunk foglalkozni. Hozzáteszem, én már most is azt teszem.

– Az előző önkormányzati ciklus az infrastruktúra-fejlesztésre tette a hangsúlyt. Önöket hogyan jellemezhetjük majd négy év múlva?

– Két dolgot kell megoldani. Az adósságállományt finanszírozni, vagyis biztosítani azokat a forrásokat, amiből ezt a pénzt vissza lehet fizetni. Ez azt jelenti, hogy termelő ipari beruházással pluszmunkahelyeket kell teremteni, hogy ebből adóbevételhez jussunk. A győri példa lenne a járható út, ahhoz hasonlóban gondolkodunk. A másik, hogy ki kell használni a 2007–2013-as időszakban a közösségi forrásokat. Ez egy vissza nem térő lehetőség a város gyarapítására: a turizmus fejlesztésére, a történelmi városrész rehabilitációjára, utak építésére. Nem szabad elfelejteni, hogy itt felelősek vagyunk a kistérségért is. Velük karöltve kell fejlődni, ezek ugyanis regionális források.

– Hány évre rendezkedett be a városházán? Az elődje azt mondta, hogy ő tizenkét évre tervez. Ennek az üzenete az volt, hogy ciklusokon átívelő programokban gondolkodik.

– Négy évre kaptam felhatalmazást, ezért annyiban gondolkodom. Minden, ami azután történik, a polgárok döntésén múlik. A város jövőképe, amelyen mi most dolgozunk, négy évnél távolabbra, a jövő generációja felé mutat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Korszerűen is veszélyben a soproni kórház?

Sopronban megdöbbenést keltett, hogy az ország egyik legkorszerűbb kórháza nincs azon a bizonyos ötvenes listán. Annak ellenére, hogy az irányelvek szerint ötven kilométeres körzetben kell lennie egy-egy súlyponti kórháznak, és az elmúlt években 22,5 milliárd forintot fordítottak a kórház korszerűsítésre. Tovább olvasom