Kisalföld logö

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 14°C | 27°C Még több cikk.

Kemény kétkezi munka:

Utcaseprőként esőben ázni, hidegben fagyoskodni Károly pénzzel teli bukszát is talált már Beköszöntött az ősz, egyre hűvösebbek a hajnalok. Vannak olyan emberek, akik esőben, szélben, hidegben és benzingőzben végzik munkájukat.
 Ők az utcaseprők. Nem nevezhető könnyűnek a városüzemeltetésnél dolgozó Horváth Károly (37) sorsa. Két éve már, hogy kuka mellett, seprűvel a kezében keresi kenyerét.

–Társaimmal, lehetünk húsz–huszonöten, reggel hattól délután kettőig szinte egyfolytában az utcákon vagyunk – mondja, miközben a szemerkélő esőben a lapátra söpri a színes faleveleket.
– Ha az ember dolgozik, nem fázik: van úgy, hogy egy fél délelőtt háromszor is üres kukáért kell mennem. Sajna, mindig akadnak szemetelők, no meg a szél is hordja a papírt. Nekünk tavasszal és nyáron fekszik legjobban a munka, de én télen is szeretek dolgozni, ügyeletben lenni, utakat sózni, havat lapátolni. Jó érzés, hogy szükség van ránk.

– Mi mindennel találkozott már munka közben?
–Az egyik utcai szemetesben pénzzel teli bukszára leltem, régi schillingek voltak benne. Olyan zsebtolvaj dobhatta be, aki euróra számított. A pénztárcát leadtam a főnökségre. Az aszfalton fülbevaló, néha egy-egy kulcs, aprópénz is hever. Ma már egy százas és egy húszas is került a lapátomra. Egész kis gyűjtem nyem van a talált holmikból.

– Családalapításra nem gon dolt még?
– Ha tudni akarja, háromszor voltam vőlegény, a menyasszonyaim végül mind máshoz mentek férjhez. Belenyugodtam. Meg aztán havi ötvenezer forinttal úgy sem lehet kezdeni semmihez. Van egy barátnőm, valamivel idősebb nálam, de jól kijövünk. Ő Sopron kőhidán lakik, mindennap meglátogat, este meg hazamegy. Elvált, a férje ütötte-verte, én vigasztalom. Néha pedig azt álmodom, van saját lakásom, saját családom...
S hogy miként lettem utcaseprő? Hosszú történet ez. Szüleim elváltak, újraházasodtak, a mostoha szülői gondoskodásból is kevés jutott nekem. Intézetekben nőttem fel, ott végeztem el az általánost. Az intézetben verekedőssé válik az ember: ha nem véded meg magad, maguk alá gyűrnek a többiek. Felnőtt fejjel egyszer meg összebalhéztam a haverommal, szidta az anyámat. Nem kellett volna, garázdaságért egy év felfüggesztettet kaptam. A családom is széthullott: apámat elütötte egy autó, belehalt a sérüléseibe. Anyámmal is össze vesztem: kevesellte a pénzt, amit hazaadtam. Akkor költöztem a családsegítőbe.

A magam lábára álltam, de hát ez nem volt számomra újdonság: tizenhat évesen már a győri gépgyárban dolgoztam, hivatalkézbesítőként. Később juhász is voltam, majd a zárgyárban, másfél évtizedig az erdőgazdaságnál kerestem a kenyerem. Megismertem a munkanélküliséget is. Eközben culágerkedtem egy kőműves mellett, de ő meg nem fizetett rendesen, tartozik 23 ezer forinttal. Aztán arra gondoltam, szeretem én a munkát, nem fog nehezemre esni az utcasöprés, jobb az, mint a semmi. Nyaralni se voltam. Ötévesen láttam a Balatont, tízévesen Budapestet. Sok évvel ez előtt egy alkalommal meglátogattam az Ikladbörgöcön lakó nagy bátyámat. Ennyi vakáció jutott nekem az élettől. A többi kérem, az színtiszta munka...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felfüggesztik a kilakoltatásokat

Az idő hűvösre fordultával az önkormányzatok november 1-jétől márciusig megkegyelmeznek a tetemes… Tovább olvasom