Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 5°C | 14°C Még több cikk.

Huszonkettőből két év szabadlábon

Sopronkőhida - A fogvatartottakat nem könnyű nyilatkozatra bírni, mert nem szívesen fedik fel életük kisiklásait. Egyikük – nevezzük Zoltánnak –, aki negyedszer került összetűzésbe a törvénnyel, lapunknak mégis elmondta, miként ölte meg egykori ismerősét.
– Elmesélné, hogy került ide? – kérdeztük a sopronkőhidai börtönben az emberölésért elítélt Zoltánt. A férfi negyedszer került rács mögé, mondhatni beletörődött helyzetébe, mégis nehezen nyílt meg, nem szívesen elevenítette fel élete egyik legsúlyosabb kisiklását.

– 1998 nyarán történt, akkor 38 éves voltam. Két haverommal voltunk egyikük lakásán. Ittunk, összevitatkoztunk. Verekedés lett belőle, és az egyiküket olyan súlyosan megütöttem, hogy belehalt. Nem akartam megölni, de a vita hevében nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet. Akkor nem tudatosult bennem, mit tettem, csak azt láttam, hogy elveszítette az eszméletét. Másnap csengetett nálam a rendőrség és közölték, hogy letartóztatnak. Gyorsan történt mindez, akkor fel sem fogtam. Nem számítottam az egészre, így arra sem gondoltam, hogy elrejtőzzek. Előzetesbe kerültem, majd Budapesten a Gyorskocsi utcai fogdába. Onnan később ide, Sopronkőhidára.

– Mivel bosszantották fel a „haverok", hogy ennyire agresszívvé vált?

– Inkább csak ismerősök voltunk. Voltak régebbi közös üzleti ügyeink, de nem emiatt különböztünk össze akkor este. Aznap ittunk – elég sokat. Ha józan lettem volna, biztosan vissza tudtam volna fogni magamat.  Egyszerűen „beszóltak" valamit, én meg hasonló stílusban válaszoltam nekik. Egyre fokozódott az ellenségeskedés, ami durva verekedésbe torkollt.

– Úgy tudom, nem először ül. Korábban mi miatt ítélték el?

– Először huszonöt évesen ítéltek szabadságvesztésre. Kisiklott az életem, nem szívesen emlékezem vissza rá. Akkor nem emberölésért, de erről nem akarok beszélni. Az eltelt huszonkét évből kettőt töltöttem szabadlábon.

– Mit tud az „áldozatról"? Volt családja?

– Velem egykorú volt, azt hiszem, gyermektelen. Másikuk az eset óta felépült, de mást nem tudok róla. Nem tartjuk a kapcsolatot, nem is találkozom vele, amikor hazamegyek.

– Most tizedik évét tölti itt. Néha hazamehet és félig nyitott körletben van, ami azt jelenti, hogy több időt tölthet cellán kívül. Mivel telnek a napjai?

– Dolgozom az intézet letéti raktárában. 2005 előtt a szövőüzemben voltam géplakatos, azaz a meghibásodott gépeket javítottam, de az a részleg megszűnt. A hétköznapok könnyen eltelnek a munka miatt. Szabadidőmben pedig leveleket írok.

– Kinek?

– Elsősorban a barátnőmnek, de édesanyámmal, volt feleségemmel és kislányommal is tartom a kapcsolatot. Rendszeresen meglátogatnak, és telefonon is sokszor beszélünk. Nemrég jártam otthon, mindannyiukat meglátogattam. 2009. májusban szabadulok, addig évente tizenöt napot otthon tölthetek. Öt napom még van idén, karácsonyra szeretnék hazamenni.

– Mihez kezd, ha kikerül innen?

– Egyelőre várom, hogy vége legyen, hogy újrakezdhessem az életemet, ami nem ugyanaz lesz, mint az eddigi. Gépszerelő-géplakatos a szakmám, amit az általános után végeztem el. Ezenkívül karbantartó, ív- és lánghegesztő-vizsgáim is vannak. Szeretnék elhelyezkedni.

– És mi lesz, ha megint nem bír uralkodni az indulatain?

– Meg kell tanulnom kezelni a helyzeteket. Itt is toleráljuk egymást és igyekszem kerülni a konfliktust.

Cziráki Viktória

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felújítják a kismartoni kastély lovardáját

Kismarton - Felújítják és átépítik a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy-kastély lovardáját. A 19… Tovább olvasom