Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Horváth Imre: Az élet nem ér véget a halállal, de készülnünk kell rá

A hit szemével láthatjuk meg, hogy a halál nem megsemmisülés. Mindazok, akik nem hitben élnek a halál tényét nehezen tudják feldolgozni - vallja Horváth Imre, soproni városplébános.

A mindenszentek ünnepe, a halottak napja az éltről szól, mert az élethez hozzátartozik a halál. A két jeles esemény szorosan összefügg - mondja Horváth Imre, soproni városplénános. - Ilyenkor a tekintetünket az ég felé irányítjuk. Általában a földi horizontot látjuk, Mindenszentek ünnepével a Jó Isten jót tesz velünk, vágyat ébreszt bennünk az égiek után. Idén a Hit Éve van. Az ünnepek a hit fényében érhetők meg igazán. Mindenszentek, arra hív minden embert, hogy legyen szent.

- Ám ettől sokan meg szoktak ijedni, miként lehetek én szent?

Mindenki lehet szent, abban a hivatásban, amiben él. A családos a családjában, a fiatal a fiatal éveiben, a tanulmányai során, az öreg abban, hogy hordozza a keresztjét. Mindenki abban az életállapotában szentelődik meg, amelyben éppen él, s ott ahol van. Vannak előttünk példaképek. Az első mindenképpen Krisztus, aki meghív és elvezet bennünket az Atyához, a végső célhoz, a szeretethez. A szentek, akik különböző életállapotban éltek, és élnek ma is, bátorítanak, hogy ez lehetséges.

A mi életünk is azon múlik, hogy mennyire sikerül szeretetben megélnünk a mindennapjainkat.

- Miként készülhetünk fel a halottak napjára?

- Azt hiszem, minden napunk készület a végső találkozásra, a halálunkra, hogy az jó és egy boldog vég legyen; Mindenki vegye komolyan az életét, tisztelje nem csak a saját, hanem mások életét is. Ehhez azonban hitre is szükségünk van. Nem csak a biológiai, anyagi jó lét fontos, hanem, a lelki és szellemi létünk is, amely a szeretetben teljes. Ez utóbbit a ma embere sokszor kifelejti, pedig erre nagyobb szükség van.

Jézus azt mondja az evangéliumban, hogy tanítása által, vele teljes az öröm, ha úgy próbálunk élni.

A halottak napján, amikor kimegyünk a temetőbe és megállunk a szeretteink sírjánál, akkor Istent arra kérjük, hogy akiket ismertünk, akiket szerettünk, de most a béke álmát alusszák, bebocsátást nyerjenek az örök hazába.

Horváth Imre, soproni városplébános.
Horváth Imre, soproni városplébános. Fotó: kisalfold.hu archívum.


Ez az otthon a véget nem érő szeretet, az örök világosság otthona - ahogy a Szentírás mondja. Itt Isten lesz minden mindenben, s ezt kívánjuk szeretteinknek. A hit szemével láthatjuk meg, hogy a halál nem megsemmisülés. Mindazok, akik nem hitben élnek, a földi lét végének tényét nehezen tudják feldolgozni. Borzasztó lenne, ha a halál pillanatában mindegyikünk megsemmisülne.

A hitetlennek éppen ezért nehezebbek ezen ünnepek, hiszen elkeserítő, ha végleg megsemmisülünk. Mi keresztények hisszük, hogy a halál nem az utolsó szó. A szeretet, a feltámadás az utolsó mozzanat életünkben, és korántsem mindegy, hogy milyen lesz az örök létünk: boldogság, vagy kárhozat? Szeretteink sírjánál nem csak gyertyát gyújtunk, virágot helyezünk el, hanem imádkozunk, hogy az örök világosság fényeskedjék nekik. Úgy éljük az életünket, hogy bejussunk az örök életbe, felkészüljük az Istennek való végső találkozásra.

Gárdonyi Géza az írja az Útra készülés című versében,

„halál nékem nem fekete börtön,
nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
egy ajtó bezárul itt lenn a földön,
s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen, -
ez a halál."

József Attila pedig így fogalmaz:

„ az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban ott állasz útjuk végén – én Uram. „

A költő talán segít megfogni azt a pillanatot, amikor egy szeretet szál elszakad, legyen az fiatal, vagy öreg, de nem reménytelen ez a pillanat, mert hiszünk a feltámadásban.

- Amikor a sírnál, a szentmisén ilyenkor imát mondunk, akkor kicsit talán magunkért is imádkozunk? Hiszen szeretnénk bebocsátást nyerni a mennyek országába, megbánást kérve a földi gyarlóságainkért, erőt merítve a további éltünk folytatásához, hiszen a végső pillanat mindannyiunknál eljön egyszer.

- A Szentírás és az egyház gyakorlatában ismert, hogy a jó halál kegyelméért imádkozunk. Azt kérjük, hogy úgy érjen bennünket az utolsó óra, hogy felkészültek legyünk. Esténként gyakran megállapíthatjuk, hogy még nem vagyunk az útra kész. Ha nehéz is az életünk, van kibe kapaszkodni: az Úr Jézus Krisztus.

Nagy László költő felteszi a kérdést: ki viszi át a szerelmet a túlsó partra?

Ebben az is benne van, hogy ki viszi át a szeretet a túlsó partra, amely összeköt bennünket a barátokkal, szülőkkel? A költői kérdésben benne van az ember azon vágya, hogy át akar jutni a túlsó partra. Ezt a vágyunkat Jézus Krisztus teljesíti be, aki maga is átment a halálon és feltámadt. A halál még Jézusnak sem volt könnyű, ő maga is megrendülve imádkozott: mit is mondjak Atyám?

Szabadíts meg az utolsó órától? S akkor a következő pillanatban hozzáteszi: ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd. Ha a Mennyei atya kezében van az életünk, akkor megnyugodva, bizalommal nézhetünk az utolsó órára. Nem valami, hanem Valaki vár minket.

- A ma embere elfelejtette mindezt? Vagy az is lehet, hogy másként éljünk meg az elmúlást?

- Azt gondolom, hogy manapság sem felejtettünk el szeretteinket, szeretjük őket, csak talán nem mindig örök szeretettel. Azt kellene megtanulnia a ma emberének, hogy krisztusi szeretettel gondoljon rájuk. Ez több mint a földi szeretet, ez átnyúlik a túlsó partra. A ma emberét talán veszélyezteti egyfajta halott kultusz, amely megáll a halálnál. Ugyanakkor nem tud a halállal mit kezdeni. Ha a halál az utolsó állomás, akkor könnyen kétségbe esünk.

Jézus halálával és feltámadásával megnyitotta a mennyek országának ajtaját és reményt adott nekünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyugdíjasegyetem – Rég voltam tövistelen ág

Herbszt Zoltánra, a nagy reményű, de 22 éves korában súlyos betegségben elhunyt soproni költőre emlékezett a Soproni Nyugdíjasegyetem kedd esti előadója, Sarkady Sándor költő. Tovább olvasom