Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

Hétköznapi történet, nem hétköznapian

Meghalt egy ember. Apa volt, férj, munkatárs. Az a mód, ahogy a bajban a beteg és a családja mellé álltak a segíteni tudók, példaértékű.
Minden azzal kezdődött, hogy Molnár Csaba eltörte a lábát. Az otthon töltött hetekben fájlalta a gyomrát, nem evett, egyre fogyott. A vizsgálatok kimutatták, hogy rosszindulatú daganata van.

– Amikor mindez kiderült, már hét éve dogozott a párom a petőházi Instantina Hungaria Kft.-nél mint segédmunkás. 2005 nyarán megoperálták. P a műtét után dolgozni szeretett volna. Bementünk Németh Ferenc igazgató úrhoz, hogy megkérdezzük, nem kaphatna-e könnyebb munkát. Nem napokat, még órákat sem kellett várni a válaszra, az igazgató azonnal intézkedett, és Csaba raktáros lett – meséli Molnárné Mátravölgyi Piroska.

A kft. csomagolja a lébényi dr. Dávid Tamás professzor rákbetegnek reményt adó teáját is. Az igazgató felvette a kapcsolatot vele, megvették Molnár Csabának a teát, és elintézték, hogy megvizsgálja a professzor úr. Csaba közvetlen főnöke, Puhr Gusztáv kiment Bécsbe a további szükséges gyógyszerekért.

– Egy orvos volt, aki őszintén elmondta, mire számíthatunk, és hogy ne kergessünk álmokat. Dr. Andorka Sándor háziorvos kétnaponta járt injekciózni, pedig valószínűleg tudta, hogy már csak annyit tehet, hogy ne legyenek Csabának fájdalmai. A doktor úr az utolsó pillanatig velünk volt – meséli az özvegy. Délutánonként a tízéves kislány, Piroska vigyázott az édesapjára. Azon az augusztusi napon, majdnem három hónapja, Molnár Csaba mosolyogva ment el.

– Reggel megkérdeztem a férjem, hogy egyedül hagyhatom-e. „Persze, menj csak – felelte –, nincs semmi bajom!" Este az ágya mellett a földre lecsúszva találtam rá. „Apus, mi a baj?" – kérdeztem. Kettőt sóhajtott, rám mosolygott és meghalt – emlékszik vissza sírva az özvegy.
A halál másnapján a cégnél szabadnapot rendeltek el, és a temetésről sem hiányzott senki a munkatársak közül. Molnárné Mátravölgyi Piroska még nehezen tud beszélni minderről. Kisírt szemei árulkodnak a fájdalmáról.

– Ha a kislányom nem lenne, én sem lennék már – mondja. – Tizenkét évig éltünk együtt a párommal úgy, hogy nem házasodtunk össze.
„ Amikor kiderült, hogy Csaba milyen beteg, egyik nap a kórházból hazafelé jövet azt kérte tőlem, legyek a felesége. Azt feleltem, jó, de akkor ígérje meg, hogy betart mindent, amit az orvosok mondanak. Így házasodtunk össze."

Piroskáról tudni kell, hogy intézeti lány volt. Az országban több helyen élt intézetekben és nevelőszülőknél.

– Egész életemben arra vágytam, hogy tartozzam valakihez. Csabával számíthattunk egymásra, tudtuk, hogy nem az a szeretet, ha napjában százszor elmondjuk, hanem, ha kell, ott vagyunk a másik számára. Most megint egyedül vagyok. A bajban sokat jelentett a férjem munkahelyének és a háziorvosunknak a hozzáállása. Nélkülük, az ő emberségük nélkül nehezebb lett volna. Köszönöm nekik!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tizenhat éve működő elemek

A soproni Kimmel Gyula valamikor 1990 vége felé vásárolt négy darab bébielemet a Mátyás király… Tovább olvasom