Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Hagyományok őrzője

Grabner József festőművész 35 évet várt arra, hogy Sopron legrangosabb kiállítóhelyén, a Festőteremben mutathassa be alkotásait.
A Soproni Pszi Tárlat látogatói 1971-ben találkozhattak először Grabner József műveivel. Aztán egyre többen megismerték, számos kiállítása volt, nemcsak Sopronban és az ország különböző helyein, de Ausztriában, Németországban is. Festményei elkerültek szinte a világ minden részére. Elsősorban azok szerették meg és tisztelik művészetét, akik Sopron szerelmesei, mert egyetlen témát dolgoz fel évtizedek óta: Sopront és környékét. Mindig „ugyanazt" festi, mégis mindegyik képe más és más, mert eltérő a hangulatuk, s az általuk kiváltott érzések.

– Sok minden benne van ezekben a képekben: az érzelmeim, a kötődéseim, a gyermekkorom visszaidézett képzeletvilága, az évszakok játéka – mondja a rendkívül szerény művész.

Aki csak egy kicsit is tud rajtolni vagy festeni, egy-egy utcarészletet vagy tájat pontosan le tud másolni, de attól művészet a művészet, hogy mást és többet is ad a valóság visszatükrözésénél. Grabner akvarelljei különös érzéseket váltanak ki: a képekbe „belefogalmazza" azokat a tudatunkban mélyen rejtőzködő hangulatokat, amelyek csak akkor jönnek a felszínre, ha megnézzük festményeit. Ezekkel a képekkel jó együtt lenni, s nem csak azért, mert szépek. Egy idő után úgy érezzük, olyan kölcsönhatás alakul ki közöttünk, ami csak régi ismerősök között fejlődhet ki. Aki járatos a soproni piktúra múltjában és jelenében, az ma már tudja, Grabnert senkivel sem lehet összekeverni. Az idők során senki mással össze nem hasonlítható stílust alakított ki. Ehhez nemcsak tehetsége volt (és van), hanem tudatosan is törekedett arra, hogy egy Grabner-kép az Grabner legyen.

– Rátaláltam erre az útra és fokozatosan építettem tovább. Nem sok kitérőt tettem. Technikában igen, de mindig visszatértem az akvarellhez – idézi fel „kalandozásait".

Grabner József a hagyományos soproni festőiskola, az akvarellfestészet kiemelkedő alkotóinak méltó követője. Azt mondja: „Én állandóan festek. Ha valahol, valamiben megérzek egy hangulatot, megjegyzem. És amikor olyan lesz az én hangulatom is, akkor ismét felkeresem azt a helyet és csak akkor festem meg."

Mostani tárlatán – amelyet Sarkady Sándor nyitott meg – negyvenhat vadonatúj alkotásával találkozhatnak az érdeklődők. Másfél éve tudta meg, hogy meghívják az idei őszön a Festőterembe. Azóta szinte szüntelenül dolgozott, mert úgy véli, már ismert képeit felesleges újra és újra bemutatnia. Ennyivel tartozik közönségének és önmagának is. A hagyományok őrzőjének és továbbvivőjének vallja magát a 66 éves művész, aki 1958-tól fest. Elődei közül Mühl Aladár a példaképe, az ő nyomdokain szeretne haladni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segítség a bajban egy telefonhívás áráért

Már működik a Sopron–Fertőd statisztikai kistérséghez tartozó 39 településen az úgynevezett jelzőrendszeres házi segítségnyújtás. Az elkövetkezendő napokban közel négyszázan csatlakoznak a rendszerhez. A szolgáltatást első körben a fogyatékkal élők, valamint a hatvanöt évnél idősebbek igényelhetik. Számukra a felügyelet ingyenes, csupán a telefonhívások árát kell megfizetniük. Tovább olvasom