Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 22°C | 32°C Még több cikk.

Gróf Judit hajónaplója - Kultúrák találkozása a tengerszint alatt

Két éven át dolgozott hatalmas óceánjárókon, miután a Pázmány-egyetemen két szakon diplomázott. Alig múlt harmincéves, de kalandjai már könyv lapjaira kívánkoznak.

Sokan állva hallgatták végig Gróf Judit kétórás előadását, ami a Hajónapló – Kultúrák találkozása a tengerszint alatt című kiállítását kísérte a sopronkövesdi alkotóházban. Két évet töltött óceánjáró hajókon, a luxus és a mögötte nem mindig látszó munka úszó világában. Élményeiről, tapasztalatairól mesélt, filmeket vetített, míg fotói és relikviái a falakat díszítették. Az előadást már várták a kövesdiek, hiszen tavaly elmaradt. Judit súlyos agyműtétje miatt kellett elhalasztani...

– Amikor a diplomaosztó után először készültem külföldre, önmagamat akartam legyőzni. Az önállóságot szerettem volna megtanulni – mondja a csinos, energikus Gróf Judit, akit ugyancsak megpróbált az élet az elmúlt években. Diplomaosztója után Londonban volt bébiszitter, hazatérve a turizmusban dolgozott, közben óraadóként a soproni egyetemen oktatott.

„A világ egy könyv. Aki nem utazik, csak egy lapját olvassa el.
„A világ egy könyv. Aki nem utazik, csak egy lapját olvassa el." Szent Ágoston gondolatával indította naplóját Gróf Judit, kiállítását Pécsett és a tervek szerint Sopronban is látjuk majd.


– Sok volt a kettő együtt és a magánéletem is úgy alakult, hogy menni akartam világot látni. Jelentkeztem a hajóra korábban is, de nem volt nekem való munka. Akkor viszont már vállaltam azt is, hogy szobalány leszek, csak mehessek – emlékszik vissza Judit. 2011. október 28-án Barcelonában szállt fel a tizenöt emeletes (plusz három a tengerszint alatt), 3300 vendég kényelmét szolgáló, közel 1400 fős személyzettel rendelkező óceánjáróra.

– Többet láttam a világból, mint a legtöbb ember, de ezt nem adták ingyen. Rengeteg munka, kényelmetlenség, szorongás volt abban a két évben, de sok-sok öröm és hatalmas élmények is. Egyetlen percét sem bántam meg – mosolyog Gróf Judit és legszebb emlékeit sorolja: a Bahamák fehér homokos partján állva csodálta az azúrkék óceánt, nem feledi a balinéz hindu munkatársak egzotikus ünnepeit, a delfinekkel úszást, a jamaicai piacot, ahol ő volt az egyetlen fehér ember. A mérleg másik oldalán a napi 10–12 óra munka áll, s persze nem éppen diplomásnak való feladat. Mégis...

– A hajón hatvanöt különböző nemzetiségű ember dolgozott, a hosszú úton és munka közben megismertük egymás kultúráját, megtanultuk a kölcsönös elfogadás és tisztelet fontosságát – komolyodik el Judit, aki azóta is barátjának tudja volt munkatársait szerte a nagyvilágban.

Hazatérte után aztán szüksége is lett arra, hogy sokan imádkozzanak érte. Alighogy elkezdett dolgozni, egy rosszullét után kiderült: nagy kiterjedésű agyi érfejlődési rendellenességét, amiről addig nem is tudott, azonnal műteni kell. Az élete volt veszélyben...

– Kétszer műtöttek Pécsett, most már jól vagyok. A kétéves hajóút és a betegség átformálták az életem, sok mindent másként látok. Tudom már, nem az számít, mi van a nevem mögött, hanem az élmény a fontos, amit megéltem. Mit mondjak, ki vagyok? Egyetemi oktató vagy szobalány? Recepciós vagy világutazó? Minek besorolni magam bármelyik skatulyába? Gróf Judit vagyok, aki hálás minden újabb élményért. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A soproni erdőket egy modern gép járja - dönt, gallyaz és darabol

Speciális gép dolgozik a soproni erdőkben, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. ezzel a modern… Tovább olvasom