Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Fogást keres a városon

A budapesti születésű Szebeni András – híres-míves fotóalbumok szerzője, továbbá Esterházy Péter és Hernádi Gyula társszerzője, a „ Szép magyar könyv ” pályázat kétszeres díjnyertese – most Sopronban dolgozik: látleletet készít a városról. A könyv a tervek szerint karácsonyra lát napvilágot.

Munka közben
Tavasszal Bali szigetén rendezhetett kiállítást; a színes, egzotikus világrész sajátosságairól fekete-fehér fényképeket készített. Korábban hosszabb időt töltött Thaiföldön, ahol a buddhizmust, a kábítószereseket és kezelésüket fotografálta. A fotóművészt Jeruzsálemben is ismerősként üdvözlik, míg Indonéziában neve hallatára rögtön hatvanszázalékos kedvezményt adnak a hajójegy árából. Most Sopronban dolgozik.

– Egy város lelkiségének kibontása sokkal több, mint egy idegenforgalmi összeállítás a látnivalókról – vallja Szebeni András, akinek munkásságáról nemrég dokumentumfilmet láthattak a tévénézők. – Ám ehhez idegen szem szükségeltetik. Az ezredfordulóhoz közeledve – amikor felvetődött az ötlet, készítsünk egy Budapest – Bécs kötetet – magam javasoltam: az osztrák fővárost hadd fotózzam én, Budapestet pedig örökítse meg egy osztrák kolléga. Az album igen szép fogadtatásban részesült.

A siker útján

– Jelenlegi kiadóm, a pécsi Alexandra újabb „ városi " feladatokkal halmozott el, a soproni is ilyen megbízás.
– Mikor fogott a munkához ?
– Alig néhány napja érkeztem Sopronba, de ez idő alatt sok szeretetet kaptam, a Rotary Sopron kedves meghívásának is eleget kellett tennem. Csatangolok a városban, ismerkedem az emberekkel: eddig legalább nyolc-tíz tekercs filmet fotografáltam. Rövidebb megszakításokkal szeptember végéig maradok a városban. Az album száznyolcvan oldalon fogja bemutatni Sopron nem hétköznapi kisugárzását, az itt élő emberek hétköznapjait. Úgy sejtem, a soproniak talán nem is tudják, milyen szép városban élnek. Szeretném, ha ez a könyv az őslakosoknak is a felfedezés örömét nyújtaná.
– Mennyire ismeretlen ön előtt Sopron ?
– Kellemes emlékek fűznek ide, első szerelmem soproni volt, s a határsáv miatt akkor még nem is lehetett olyan egyszerűen eljutni a városba. Amikor a hazai elmegyógyintézetek életét fotóztam, a sopronbánfalvi intézményt is felkerestem. Annak idején, a Szentatya ausztriai látogatásakor egy hetilap számára készítettem képriportot: akkor is Sopron volt a bázis.
– A nyolcvanas években a hazai szerzetesrendeket, az egyházak életét fotózta, köztük a győri és a pannonhalmi bencéseket. Mennyiben befolyásolta mindez a világlátását ?
– Nagyot szólt a dolog akkor, 25 ezer példányban fogyott el az album, s még a Nemzeti Galériában is rendeztek az anyagból kiállítást. Különben nem vagyok, s nem lettem vallásos ember, viszont igen kiváló embereket ismertem meg. Akad olyan egyházi méltóság, akit barátomként tisztelhetek, s bármikor rácsöröghetek: hogy vagy, püspök uram ?
– Visszatérve a munkára: melyik a „ legdrágább " fényképezőgépe ?
– A Leica, amely a masinák Rolls-Royce-a. Hőn vágyódtam utána, míg nem is olyan régen úgy döntöttem, meglepem magam vele. Nikonnal harminc éve dolgozom. Ezek a gépek olyanok, mint a Forma – 1-es versenyautók. Mindent tudnak, s felpörgetik az embert. Van még egy gépem is, Contax. Ennek az az előnye, hogy bemehetsz vele a kocsmába. Hihetetlenül jó masina, de úgy néz ki, mint egy szimpla turistagép. Nem kell féltened. Félreértés ne essék: nem annyira a gépet, inkább a filmet, ami benne van...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiélezettebb lesz a küzdelem?

Soproni politikai körökben vegyes fogadtatásra talált, hogy dr. Gimesi Szabolcs, aki nyolc évig állt… Tovább olvasom