Kisalföld logö

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 13°C Még több cikk.

Férjről feleségre szállt a polgármesterség

Gyalóka és Répcevis is novemberi ködbe burkolózott a hétvégén. Az emberek behúzódtak házaikba, legfeljebb csak szomszédaikkal váltottak szót. Akinek dolga volt, serénykedett, hogy mielőbb végezzen, s pihenhessen egy kicsit.
– Nem faggatunk uram! – hárítja el az újságíró érdeklődését Gyalókán egy kedves, szép arcú néni. Talán hetven körül járhat. Annyit azért elárul, hogy 1954 óta él a faluban, de az újságban nem akar szerepelni. Még a nevét sem árulja el, de bíztat, keressem meg a polgármestert, majd ő beszél helyette is.
A faluvégi házból csengetésemre mosolygós asszony jön elém, s nyit ajtót. Néhány évvel ezelőtt már jártam itt, de akkor Tóth Jánosnak hívták a polgármestert, most pedig Tóth Jánosnénak. Gyalókán ezek szerint nem apáról fiúra, hanem férjről feleségre száll a polgármesterség.

Polgármesterség, családi „vállalkozásban"

Az előszobában pörkölt és savanyúság illata terjeng.
Hogy is van ez a polgármesterség? – kérdezem, miután kényelemesen elhelyezkedünk.

– Az az igazság, hogy négyen indultunk a választáson, aztán nekem szavaztak bizalmat. A férjem nyolc évig volt polgármester, de megromlott a látása, ezért nem vállalkozott tovább a falu vezetésére. Az ő biztatására jelöltettem magam. Kis falu a miénk, hetvennyolcan vagyunk. Többségében idős emberek. Munkalehetőség nincs, aki dolgozik, máshol keresi a kenyerét. Van ugyan egy mezőgazdasági vállalkozás, Újhelyi Gáboré, de csak néhányan dolgoznak nála. Amerikai–magyar állampolgár. Valamikor a nagybátyja volt itt birtokos.
Gyalókán nincs semmilyen intézmény. Se óvoda, se iskola. A gyerekek – összesen nyolcan – Zsirán és Szakonyban tanulnak. A falu 13 millió forintból gazdálkodik.

– Ez a pénz elegendő – folytatja Tóth Jánosné. – A közelmúltban megcsináltattuk a Répce hidat, most már autóval is át lehet menni rajta. Kifestettük a ravatalozót, most van soron az orvosi rendelő. Az útjavításra is költöttünk és felújítattuk a temetőben a keresztet. Ezen a héten kezdődik a közvilágítás korszerűsítése.

Gyalóka csendes, parányi, de összkomfortos falu. A szennyvízcsatornát már tíz éve kiépítették és sokan gázzal főznek, fűtenek. A lakosság számához képest sok külföldi választotta otthonául. Hét család – osztrák, német – él békében a helyiekkel. Utánuk ugyan nem jár „fejkvóta", de fizetnek házaik négyzetméteréért.

Kerékpárút épül

– Még a férjem idejében fogadták el ezt a rendeletet, de csak a külföldiek fizetnek, mert azt mondta, úgyis sok a nehéz sorsú, idős ember, ne terhelje őket még az önkormányzat is különféle adókkal. Csak iparűzési adót vetünk ki. A közeljövő terve, hogy megépítik a kerékpárutat Zsira gesztorságával, egészen Bükig.

A konyhában még beleszagolunk az illatozó, gőzölgő pörköltbe, aztán elbúcsúzunk egymástól. Én még járom a kétutcás falut, nézegetem a házakat. Az egykori Újhelyi birtok intézőjének emeletes háza patinás épület, kár, hogy leromlott állapotban van.

A dédöregapja is Gyalókán született

Derdák Lajos bácsi a hetvenötödik évét tapossa. A Fő utcai házuk előtt szemlélődik, s szívesen vált szót velem.
– Korábban itt mindenki mezőgazdasággal foglalkozott – idézi fel a múltat. – Azelőtt egyéni gazdálkodás volt, aztán jött a téesz, de nem volt jó, mert cselédek voltunk, vagy annál is rosszabbak. A rendszerváltás után visszakaptuk a földeket. Annak idején tíz hektárunk volt. Most a fiam gazdálkodik rajta. Harminc évig volt termelőszövetkezet, de beleuntunk. A gyerekeinknek sem mondtuk, hogy maradjanak, de így voltak ezzel mások is. A fiatalok minden háztól elmentek. Az öregek meg lassan kihalnak, ezért kevesen vagyunk.

Lajos bácsi igazi gyalókai. Büszke is rá. Azt mondja, az apja, a nagyapja, a dédöregapja is itt született, meg annak elődei is. 1848-ig vezette vissza családfáját. Az egyik őse a szabadságharcban halt meg.
– Az én életemben kevés jó volt. Alighogy felcseperedtem, kitört a második világháború. Mire egy kicsit jobb lett volna, elkezdődött a szövetkezetek szervezése. Aki nem „hasalt" be nekik, azoknak meg kellett dolgozni az életért.

Lajos bácsi az elmúlt évtizedekben keményen dolgozott. Élete hasonló sorstársaiéhoz, mégis valami megfoghatatlan optimizmus sugárzik belőle. Mielőtt rákanyarodok a falut átszelő útra, még visszanézek. Derdák Lajos egyenes tartással áll, valahová messzire tekint. Mintha a jövőt kémlelné.
Gyalókától valóban csak egy ugrás a zsirai faluszélet érintve Répcevis.

Sétány a Répce partján

Ez a falu mindig elvarázsol patinájával, dombon álló, a környéket uraló műemlék jellegű templomával. A vidék folyója a sokak számára kedves Répce. Itt, Visen, a Lövőt Kőszeggel összekötő út mentén szép kis sétányt alakítottak ki. Asztalok, padok és szép szederfák szegélyezik. A folyót átívelő híd alatt éppen építkeznek.

– A Répcén Magyarországon ez lesz az első műtárgy a vízhozam mérésre – tudom meg Horváth József polgármestertől. – A vízhozamot az áramlás sebessége alapján számítják ki, de ehhez az kell, hogy az adott helyen a partfal szilárd legyen. A legfontosabb munkákat már elvégezték a szakemberek. Terveink szerint a közvilágítást is kivisszük a sétányra és egy kutat is építünk, hogy még barátságosabbá tegyük ezt a szép részt.

Megbeszélik a falu dolgait

A templomhoz vezető lépcsősor előtt asszonyok tereferélnek ráérősen.
– Ilyenkor megbeszéljük a falu dolgait – mosolyog hamiskásan Magdi néni. – Sok időnk nincs, mert lassan ebédidő van, de nem megyünk el egymás mellett szó nélkül.

A kívülállót – érzem – nem akarják beavatni „titkaikba", ezért az egykori téglagyár felé indulok. A hatvanas évek elején zárták be, helyette kénőrlő üzemet létesítettek. Gondoltam, hogy már ezt is megszüntették, de nem így van. Az üzem kapuja ugyan zárva, de a raktárak nyitott ajtaján át jól látni a sárgásan csillogó ként.

A delet is elütötte a templom harangja, amikor Sopron felé indulok. A Répcehídon még megállok néhány percre, s bámulom a víz folyását. Csendesen csordogál – csak a híd pilléreinél örvénylik egy kicsit – mint a partján lakó emberek élete.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Karácsonyi hangulat költözik a kastélyba

Mézeskalácssütők, foltvarrók, üvegművészek és még számos más mesterség pavilonja várja az… Tovább olvasom