Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Élet a bakterház mögött

Négy gyermekével él a bakterház mögötti egykori garázsban a Bédek házaspár. Kitörniük a lehetetlen életkörülmények közül szinte lehetetlen...A MÁV 16-os őrházának udvarán zajlik az élet.
Bédek János
Kutyák vonyítanak, egészségtől pirospozsgás kisfiú építi homokvárát, bájos kislány tipeg anyja nyomában, a nagylány épp megjön az iskolából.  Idilli is lehetne a kép, ha nem lépnénk tovább a kapuból. De lépünk. A zsúfolt, gyerekjátékokkal és limlommal teleszórt udvar hátsó részébe is elmegyünk – mellbe vág a látvány: fából, fóliából összeeszkábált „előszoba", mögötte az egykori garázs, ami valaha talán istálló volt.
Az egyetlen, talán hét-nyolc négyzetméteres helyiséghez a családfő épített még egyet, mindkettő csak akkora, hogy heverő, gyerekágy és egy kályha elfér benne.
Egymás után születtek a gyerekek. Mónika, Krisztina, Zolika és Katika nyolc-, hat-, négy- és háromévesek. Bédek János a bakterházban nőtt fel, édesanyja, fivére él most az aprócska házban az Ágfalva felé nyújtózó sínek mentén, messze a falutól is, várostól is.
– Évek óta szeretnénk lakáshoz jutni, számtalanszor jártunk a városházán is, de kérelmeinket mindig elutasították – mondja a temetkezési vállalatnál dolgozó családfő.
Igyekszünk helyet találni az aprócska fűtött helyiségben. Ahhoz, hogy mi bemenjünk, két embernek ki kell jönnie...

 
 

– Jártak már itt a gyámügytől is, de miután látták, hogy a gyerekekkel minden rendben a körülményeink ellenére is, azt mondták, akadnak, akik még rosszabb helyzetben vannak – válaszolja kérdésünkre Bédek János, míg felesége, Molnár Mónika tisztába teszi a legkisebb kislányt. A Fenyő téri iskolából épp megérkezett nagylány patyolattiszta kék dzsekiben mosolyog. „Kitűnő tanuló" – simogatja meg szép, barna haját büszke tekintettel az édesapa. Zolika igazi vasgyúró, majd kicsattan az egészségtől, széles vigyorral közli: szeret óvodába járni.

– A lányom gyalog megy, tíz perc alatt ér az iskolába, a két kisebbet az anyjuk viszi kerékpárral. A bevásárlásokat én intézem, szintén biciklivel – mondja a családfő. Ahogy fordul, feltűnik mögötte a tévékészülék... – Akkumulátorról megy. Én szereltem össze – mutatja nem kis büszkeséggel. – Csaknem mindennap mosnom kell – szólal meg a feleség. – A vizet a kútból húzzuk, megmelegítem a kályhán, kézzel tisztára mosok mindent – bólogat Mónika. Az udvaron átvezetett drótszálakon lengeti a szél a kis nadrágokat, pulóvereket. Talán a vasalást is megoldják valahogy...

A Bédek család havi 80 ezer forintból gazdálkodik, ami a férj fizetéséből, az anya gyeséből és a családi pótlékból jön össze. Ennyiből nem tudnak albérletet fizetni és megélni, marad a sufni a kert végén, távol várostól, falutól, munkahelytől, iskolától. – A feleségem mindennap főz, van sütője is a sparhelten. Jöjjenek vissza, kóstolják meg az ebédünket! – invitál bennünket a házigazda. Szabadkozunk, sietnünk kell. Csak később jut eszünkbe: ha legalább egy asztalt tudna együtt körbeülni a Bédek család! De hát a bútort is nélkülözniük kell...
Se szekrény, se asztal... Nincs víz, nincs villany. A Bédek házaspár mégis nyolc éve él itt, mivel lakáskérelmüket egymás után utasította el a hivatal.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nők, eladható áruként

Becslések szerint az Európában zajló emberkereskedelem „nyeresége” felülmúlja a… Tovább olvasom