Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Egytálétel boldogság

Sopronban a karácsonyi ünnepek alatt több száz hajléktalan és rászoruló jutott meleg ételhez, emberi szóhoz. Egy tál forró leves, egy szelet sütemény talán a túlélést jelentheti számukra ezekben a csikorgó, hideg téli napokban.
Karácsony első napján Sopronban, a Magyar utcai népkonyha kapualjában már tizenegy óra körül többen várakoztak, hogy bejussanak az épületbe. Odabent már minden előkészületet megtettek a számkivetettek fogadására. Az üstökben fortyogott a laktató gulyás, az asztalokat pedig szépen megterítették. Nagyné Tóth Zita, a hajléktalanellátás munkatársa mindenre figyelt, mindenkihez volt egy kedves szava.

Fürödhetnek, moshatnak is

– Hozzánk nemcsak a hajléktalanok jöhetnek, minden rászorulót szívesen látunk. Ma gulyáslevest adunk kenyérrel, erőspaprikával és boros teával. Osztjuk az ételt, ameddig van. A gulyást az egyetem kollégiumi konyháján főzték. Holnap paprikás csirke lesz. Eredetileg száz fővel számoltunk, de ahogy elnézem, százhúsz embernek is jut bőségesen. Nemcsak ebédelhetnek nálunk, hanem akár fürödhetnek, sőt, az apróbb dolgaikat kimoshatják. Tisztálkodó- és mosószereket is biztosítunk. Akik szenteste ott voltak az egyetem éttermében, azok az ünnepi vacsora mellé csomagot is kaptak, bejglivel, déligyümölcsökkel, konzervekkel, csokoládéval, szaloncukorral és étkezési utalvánnyal.
Méhesi Árpád valamikor kompresszor- és légtartálykezelő volt, de már hosszú ideje munkanélküli.
– Ha nem is egyedül, de család nélkül élek, mert elváltunk – mondta, miközben a meleg ebédre várt. – Szenteste én is ott voltam az egyetemen. Sok embernek tesznek jót ezekben a napokban. Én mindennap eljövök ide, amikor lehet.
Az idő előrehaladtával egyre többen leszünk a huzatos kapualjban.
– Jó lenne, ha Sopronban is lenne nappali melegedő – szólt közbe a 44 éves Balog Mihály. – Nekem se munkám, se otthonom. Igaz, van egy háromszobás családi ház a nevemen, de oda nem mehetek, ha nem akarok idő előtt elpatkolni. Éjszaka itt-ott húzom meg magam. Kapualjakban, lépcsőházakban és pályaudvarokon, ameddig lehet. Így megy ez már második éve. A nappalok sem jobbak ilyen hidegben. Sodródunk ide-oda. Ezért kellene egy nappali menedékhely is.

Minden korosztály

A várakozók között minden korosztály megtalálható volt. Idősek, fiatalok. Ápoltak és ápolatlanok. Egy, a nevét eltitkoló, húszéves fiatalember sorsa sem tanulság nélküli.
– Alkalmi munkából élek – sóhajtott egy nagyot. – Két évet börtönben töltöttem lopás miatt. A közelmúltban szabadultam. Két szakmám is van, de mindenhol erkölcsi bizonyítványt kérnek. A lakásomat eladtam, ma már nagyon bánom. Meggondolatlan voltam. A családsegítőben élek, de talán hamarosan rendeződnek a dolgaim.
Mire a közeli templomban delet harangoztak, kinyílt az ajtó. A hajléktalanok és a rászorulók néhány percre elfeledhették reménytelen helyzetüket, de az este már újra az utcán találta őket...
A beszélgetésbe egyre többen kapcsolódtak be. Azt mondták, kényszerből járnak kocsmába, mert ebben a hidegben nem lehetnek éjjel-nappal az utcán. A kocsmában pedig inni kell valamit, de az nem igaz, hogy a hajléktalanok mind alkoholisták. Akinek nincs pénze, annak marad a pályaudvar, az utcai kóborlás és az emberek megvető pillantása.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hosszabbítás a mentőállomáson

Sopron nem marad mentők nélkül – ígéri Walter Dezső polgármester. Az Országos Mentőszolgálat… Tovább olvasom