Kisalföld logö

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Csellengő fiatalok, segítő felnőttek

Világjelenség, hogy a lakótelepeken sajátos szubkultúra alakul ki, jól körülírható földrajzi határokkal. Az itt élő fiatalok is közösségre vágynak, de – többnyire – éppen azok a közösségi létesítmények hiányoznak, ahol jól érezhetnék magukat.
Felvételünk illusztráció Nyugati mintára: Roóz Zoltán utcai szociális gondozót már ismerik a lakótelepi fiatalok és számítanak segítségére, ötleteire.
Ezért aztán maradnak számukra az utcák, a terek. Nyugaton a csellengő fiatalok támogatására már jól működő modelleket alakítottak ki, úgynevezett közösségépítő programokat, klubokat, sportolási lehetőségeket szerveznek számukra, szakemberek bevonásával.

Az úgynevezett csellengőprogram keretében Sopronban is hivatásos utcai szociális gondozó segíti a lakótelepi fiatalokat. Kulturális és szabadidős tevékenységeket szervez, különböző intézmények összefogásával. A program igazából márciustól indul, de a fiatalok máris örömmel osztják meg gondjaikat és örömeiket a gyermekjóléti szolgálat munkatársával.

Lakótelep: összefirkált, összemázolt házak, betört ablakok, felfeszített ajtók. Többnyire csellengő, esténként kis bandákba verődő, maguknak helyet kereső gyerekek művei.

– Az utcai csellengő gyerekek problémája nálunk is tetten érhető – mondja el Egedi Cecília pszichológus, a Nevelési Tanácsadó vezetője. – Pszichológiai, szociológiai szempontból vizsgálva a kérdést, egy lakótelep úgy működik, mint egy falu, önálló közösségként. Vannak intézmények – óvodák, iskolák, üzletek –, de

hiányoznak a közösségi létesítmények. A lakótelepeken sajátos szubkultúra alakul ki, jól körülírható földrajzi határokkal. Az itt élő gyerekek is közösségre vágynak, s ha ezt nem találják meg az iskolában vagy a családban, akkor saját magukat szervezik meg. Ez a vágy persze minden gyermekben benne van.

A családi helyzetük sem stabil

– Súlyosbítja a helyzetet, ha a gyerekek családi háttere sem stabil és valamilyen módon az iskolában sem találják meg a helyüket. Többnyire azok a gyerekek – már 13–15 éves kortól – kerülnek a veszélyeztetett kategóriába, akiknek a szüleik nehéz anyagi körülmények között élnek vagy sokat dolgoznak, vagyis nincs idejük figyelni a gyerekekre. A probléma összetett. Sopronban csak a Jereván-lakótelepen 150-200 körülire teszik a szakemberek azoknak a fiatalkorúaknak a számát, akiket a veszélyeztetett vagy hátrányos helyzetű kategóriába sorolnak. Nyugaton már jól működő modelleket alakítottak ki, úgynevezett közösségépítő programokat, klubokat, sportolási lehetőségeket szerveznek szakemberek bevonásával.

„ Cigizünk, dumálunk, elmegy az idő"

Zsófi 16 éves. A Jereván-lakótelepen lakik. P – mint mondja – rendesen jár iskolába, de esténként összejönnek a haverokkal.
– Vendéglőbe, kocsmába nem, vagy nagyon ritkán járunk. A szüleinkhez sem mehetünk fel öten-hatan. Így aztán marad az utca. Nyáron még elmegy, hülyéskedünk a parkban, de télen rosszabb. Ilyenkor behúzódunk a lépcsőházakba, a szárítókba, már ahova lehet. Cigizünk, dumálunk, aztán csak elmegy az idő.
Zsófi még nem hallott közösségépítő programokról, de a soproni gyermekjóléti szolgálat úgynevezett „csellengőprogramja" elkészült és márciustól talán működik is.

Utcai szociális munka

– A program a lakótelepeken, utcákon, tereken és a bevásárlóközpontok környékén csellengő fiatalkorúakra terjed ki – tájékoztat Sámson Tímea, a szolgálat prevenciós munkacsoportjának vezetője. – Roóz Zoltán munkatársunk utcai szociális munkásként igyekszik felderíteni a veszélyeztetett fiatalokat, de ez csak a munka első lépcsőfoka. Szeretnénk számukra – összefogva más intézményekkel – kulturális és szabadidős programokat is szervezni és márciustól ügyeleti órát is tartunk.


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jelnyelven a boldogító igen

Megyénkbeli kezdeményezés, hogy a Nyugat-Dunántúlon hallássérült embereknek jelnyelvi… Tovább olvasom