Kisalföld logö

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 5°C | 19°C Még több cikk.

Az iskolaváltás felborzolta a kedélyeket

Szakony csendes falu, csupán az iskolaügy korbácsolta fel a kedélyeket ezen a nyáron. Az itt élő cigányság igyekszik beilleszkedni a faluközösségbe, a fiatalok viszont pezsgőbb életre vágynak.
Alasz János bácsi (86 éves) üldögél a szakonyi, Fő utcai házuk előtt. Jó időben így tesz minden nap. Előtte zajlik a falu élete.
– Az őseimet talán Olasznak hívták, de lehet, elírták valahol a nevünket, így lettem Alasz – mondja halkan az idős bácsi. – Tizenkét évvel ezelőtt volt egy műtétem, azóta dolgozni sem tudok. Régen földdel és állatokkal foglalkoztam, most már a családomra szorulok. Két gyermeket neveltem fel. A fiam családjával élek, a lányom Sopronban lakik. Az élet csendes itt. Csak egy-egy autó megy át a falun, Bük felé.

A tét az alsó tagozat megmaradása

A Győr-Moson-Sopron és Vas megye határán lévő faluban ma már alig élnek többen ötszáznál. Rendezett, tiszta kis község, a Répce partján. Az emberek békésen éldegélnek, de az iskolaügy megbolygatta mindennapjaikat. Történt, hogy az önkormányzat nem fogadta el a csepregi iskola társulási ajánlatát, mert az állami normatíván felül is kértek pénzt iskolájuk fenntartásához. A szakonyiak a bükiekhez fordultak segítségért, akik örömmel fogadták a gyerekeket. A testületi döntést azonban sokan kifogásolták, mondván, előbb döntöttek, és csak azután tájékoztatták a szülőket.

– A nyolcadikosok Csepregen fejezik be az általános iskolát, a kérdés az volt, hogy az ötödikesek-hetedikesek melyik iskolát választják – tájékoztat Boros Rudolfné alpolgármester, aki pedagógus, de kisgyermekével otthon van. Az alsósok maradnak helyben. Egyébként szabad az iskolaválasztás, a szülők a nekik tetsző település iskolájába járathatják gyermeküket.

Ennek ellenére az iskolaügy megosztotta a falut, a szülőket, gyerekeket. Akik ellenzik a Bükre járást, azt mondják, Csepreg már bevált és új iskolát is építenek. Akad olyan szülő, akinek nagyobb gyereke is odajár, ezért a kisebbet nem akarja máshová vinni.

– Mi azt szeretnénk, ha Szakonyban továbbra is megmaradna az alsó tagozat, ehhez pedig pénz kell – vázolja a helyzetet Kövesi Gábor önkormányzati képviselő, aki gyermekét Bükre járatja majd szeptembertől. – Az ismert fürdőtelepülésen is kiválóak a feltételek, ráadásul nem kérnek tőlünk plusz pénzt. Az önkormányzat nincs abban a helyzetben, hogy felesleges kiadások terheljék.

Mire elérkezik a tanévkezdés, addigra talán az indulatok is lecsillapodnak. Szerettem volna szót váltani Farkas Gyula polgármesterrel is, de ő éppen Horvátországban nyaralt, így egyedül járom be a falut. Kissé meglepődöm, amikor a Fő utcában egy kempingre bukkanok, a másik végén pedig egy szép és ízléses panzióra. Persze, Bük közelsége – jut eszembe.

Csak egy kocsma van

Kora este csendes a falu. Az aszszonyok kannával a kezükben friss tejért indulnak. Várakozás közben megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat. A fiatalok pedig az utcát róják.
– Mást nem lehet itt csinálni, mint kiülni a ház elé, aztán beszélgetünk, sétálgatunk – mosolyog Visnyei Emese.
– Sokszor unatkozunk. Nincs egy cukrászda se, csak egy kocsma – teszi hozzá barátnője, Erdélyi Szandra. – Tavaly bezárták az ifjúsági klubot is. Néha azért rendezünk utcabált. Most megyünk a focipályára, megnézzük a fiúkat.
Velük tartok. Vagy egy tucat fiú kergeti a labdát. A lányok érkezése – még csapódnak hozzájuk néhányan – felélénkíti a meccset. Aztán mindenki megtalálja a maga párját és élénk beszélgetésbe kezdenek. Én pedig továbbmegyek. A kultúrház kívülről valóban nem méltó a nevére. Ajtaja zárva. Éppúgy, mint a gyermekvédelmi központé, ahol – mint megtudom – 18 éves korig élnek fiatalok és éppen kirándulni vannak.

Kikérik a cigányság véleményét

A faluban viszonylag sok cigány él, de az együttélésre senkitől sem hallottam panaszt. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Erdélyi Zoltán – bár váratlanul érkezem – szívesen invitál a hűvös szobába. A ház elejét átépítik, de a hátsó traktus is tágas, több szobával. Vendéglátóm Sopronban, a gépipariban végzett, de már rokkantnyugdíjas.

– Nincs itt semmi probléma, azonkívül, hogy nincs munka – néz rám meglehetősen elkeseredetten. – Alkalmi elfoglaltságból és segélyekből él a cigányság. Ennek ellenére nem emlékszem arra, hogy valami gond lett volna a faluban. Igyekszem a gyerekeket taníttatni. A nagyfiam szakács lesz, a lányom szintén a vendéglátóipariba szeretne járni. Az önkormányzattal jó a kapcsolatunk, meghallgatnak bennünket és kikérik a véleményünket.

Még kisétálok a Répce partjára, ahol valamikor talán római katonák pihentek, hiszen az erre vezető Borostyánkő út egyik őrhelye volt itt. Elmélázom a múlton és azon tűnődöm, milyen életük lesz a szakonyiaknak tíz, ötven, vagy száz év múlva.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az Ezer bor ünnepén

Kismartonban (Eisenstadt) augusztus 21-én kezdődik az „Ezer bor ünnepe” tíznapos… Tovább olvasom