Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 19°C Még több cikk.

Az idegenforgalom húzóágazat lehetne

Sopron hagyományosan nagy idegenforgalmi vonzerővel rendelkezik, de imázsa kissé megkopott. Belvárosa kihalt, a városkép megfiatalításra vár. Rendezvényei belterjessé váltak.
Az ágazatban érdekeltek külön utakon járnak, pedig ha összefognának, a turizmus és a vendéglátás ismét húzóágazat lehetne. Hiányzik azonban egy kiérlelt idegenforgalmi stratégia, amely mögé felsorakozhatna a szakma. A Kisalföld és a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében folytattuk azt a beszélgetéssorozatot, amelynek első részében a kiskereskedelem és a szolgáltatások jövőképét igyekeztünk – az érdekeltek bevonásával – megrajzolni. Ezúttal az idegenforgalom és a vendéglátás aktuális kérdéseiről cseréltünk véleményt Baranyai György szállodaigazgatóval, a Soproni Gasztronómiai Társaság elnökével, Kocsi Jánossal, a kamara titkárával, Pratser Ferenccel, a Hotel Sopron igazgatójával, a Szállodaszövetség nyugat-magyarországi régiójának elnökével, Szita Miklóssal, a Vinex Borászati Kft. tulajdonosával és Hruby József alpolgármesterrel. A Kisalföldet Bódvai Ildikó szerkesztőségvezető képviselte, a beszélgetést Horváth Ferenc vezette.

Nincs a városnak idegenforgalmi koncepciója

– A turizmus Sopronban mindig is húzóágazat volt. Legalábbis ebben a hitben éltünk, egészen a legutóbbi évekig. Önök hogyan értékelik idegenforgalmunk jelenlegi helyzetét?
Pratser Ferenc: – Stagnál, éppúgy, mint a gazdaság. Új termékekre lenne szükség, új kitörési pontokat kellene keresni és ezeket a regionális gondolkodás jegyében megfogalmazni. Sopron polgárai egy élhető, gazdagodó, kellemes városban szeretnének élni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a közös gondolkodás. Még ma sincs kidolgozva az idegenforgalom stratégiája, és az idegenforgalmi adó – amelynek minden forintjához további kettőt ad az állam – célirányos felhasználása is sokat lendíthetne a dolgokon.
Baranyai György: – Én a legnagyobb problémának azt látom, hogy hiányzik egy hosszú távú koncepció a kereskedelemben, a vendéglátásban és az idegenforgalomban is. A város vezetése nem tudja prognosztizálni, hogy a következő öt–tíz évben milyen tendenciák várhatók. Abban az esetben, ha lenne egy kiérlelt elképzelés, akkor ehhez csatlakozhatnának a vállalkozók és az intézmények. Sopronban készültek különböző, szakértők által kidolgozott tervek, de nincs egy olyan koordinációs iroda, amely valóban az idegenforgalommal és a vendéglátással foglalkozik. Meg kell tehát találni a megfelelő konstrukciót, a megfelelő embert, és ettől kezdve számon lehetne kérni azokat a feladatokat, amelyek rögzítésre kerülnek az idegenforgalmi koncepcióban.

– Az idegenforgalmi adó egyfajta mérőszáma a város turizmusának, ezért megkérdezem az alpolgármestert, milyen összegről beszélünk?
Hruby József: – Nagyságrendileg összesen 80–90 millió forintról. Az idegenforgalmi adóban azonban vannak tartalékaink, mert az alapösszeg – amely 30 millióra tehető – túlnyomó részét a nagy szállodák fizetik be. Nincsenek „pántlikázott" pénzek a város költségvetésében, de a kultúra támogatására 140 milliót költünk. És arról se feledkezzünk meg, hogy csak az élsportra mintegy százmilliót fordítunk. Nem igaz tehát, hogy Sopron nem költ idegenforgalomra, legfeljebb áttételesen. Abban egyetértek mindenkivel, hogy hiányzik egy használható koncepció. Az első lépés tehát egy rövid és középtávú stratégia meghatározása lenne. A város úgy tudna hozzátenni az elképzelésekhez, hogy egységes arculatot teremt, leül a vállalkozókkal és megpróbálja a szakmai ellentéteket elsimítani, például a konferencia-központ esetében.

„ A vasfüggöny lehullásával teljesen új helyzet alakult ki, és Sopron elvesztette a „titokszoba " imázsát, megszűnt elzárt városnak lenni."

A borkészítéshez tőke kell

– A város imázsához évszázadok óta hozzátartozik a szőlő és a bor is. A borturizmusnak milyen szerepe van a város életében, illetve milyen lehet a jövőben?
Szita Miklós: – Tény, hogy a korábbi évtizedekben, ha a soproni kékfrankos bárhol szóba került, felcsillant az emberek szeme. Ma már egyre kevésbé van így. A rendszerváltást követően a soproni szőlőket nagyon sokan spekulációs céllal vásárolták fel. A mi borvidékünkre sajnos nem jött olyan tőkeerős beruházó, mint például Villányba, aki segítene a soproni bor hírnevének visszaállításában. Sokan próbálkoztak borkészítéssel, de rájöttek, nem is olyan egyszerű, tőke szükséges hozzá, ami nincs.

Pratser Ferenc: – Azért ne feledkezzünk meg Sopron híres gasztronómiájáról és arról, valóban egyre jobbak a boraink. Sajnos azonban hiányzik a borosgazdák, a poncichterek összefogása. Ez a város ma nem jelenik meg sehol, pedig Sopron nevének hallatára tízmillió magyar „szeme lábad könnybe". A vasfüggöny lehullásával teljesen új helyzet alakult ki, és Sopron elvesztette a „titokszoba " imázsát, megszűnt elzárt városnak lenni. Ma is minden értékünk adott, az más kérdés, hogy milyen állapotban. A konferencia-központtól csodákat várunk, de megemlíthetem a Páneurópai Pikniket is, illetve az abban rejlő lehetőségeket. Hiányolom, hogy nincs egy idegenforgalmi felügyelő.

Rosszul gazdálkodunk értékeinkkel

– Érdemes lenne visszatérni arra, mit is örököltünk és milyen értékekkel rendelkezünk.
Pratser Ferenc: – Sajnos meglévő értékeinkkel sem sáfárkodunk jól. A nagy rendezvények, az ünnepi hetek és a tavaszi napok belterjessé váltak, ezek városi örömünnepek. Arról nem is beszélve, hogy a főszezon július első hetétől augusztus végig tart, s ebben az időszakban nincsenek programok a városban, nem tudunk mit ajánlani vendégeinknek. A soproni Tourinform-iroda az országban az utolsók között alakult meg. Abban a városban, amely a turizmusból él(!). Sopronnak önmagát kellene megjelenítenie az országban és külföldön, például a testvérvárosi kapcsolatok segítségével.

„ Ne legyenek illúzióink: ilyen város, mint Sopron, élő belvárossal, legalább 2000 van Európában. Kérdezem, mi a fenének álljon meg és jöjjön ide a vendég, amikor sokkal szebbet is talál."

– Az önkormányzat nem vállalhatja fel az idegenforgalom összes problémáját, szerepe a stratégia kidolgozásában, a feladatok koordinálásban, jó hírünk keltésében lehet. A többi teher a vállalkozásokra hárul, hiszen elsődlegesen az ő érdekük, hogy több vendéget fogadhassunk és ők többet költsenek. És ha már itt tartunk, akkor kérdés, hogy az elmúlt évben vagy korábban mennyi vendégéjszakát töltöttek el nálunk?

Baranyai György: – Általában két napot.
Pratser Ferenc: – Inkább másfelet.
Baranyai György: – Ezen a mutatón sajnos nem lehetett javítani az elmúlt 15–20 évben. Én még szeretnék visszatérni az előző témánkhoz. A legnagyobb probléma, hogy „halott" a belvárosunk. Ha jól emlékszem, 15 évvel ezelőtt tettünk javaslatot az akkori városvezetésnek, hogy egy olyan belvárost kellene létesíteni, amelyben pezseg az élet. Nem hallgattak ránk, pedig a vendég csak akkor megy be, ha talál ott valamit.
Hruby József: – Én fiatalember vagyok, de emlékezetem szerint az élet mindig a Várkerületen folyt. A jelenlegi városvezetés elkötelezett a belváros élettel való megtöltése iránt.

Baranyai György: – Tessék megnézni Salzburgot és Innsbruckot. Mindkettő belvárosa tele van elegáns üzletekkel. Ha a város kijelenti, hogy a következő 15 évben a megfelelő színvonalat garantáló kereskedőnek csak a belvárosban ad engedélyt, akkor már „átépítették" volna a vállalkozók, pontosabban átstruktúrálták volna. Ne legyenek illúzióink: ilyen város, mint Sopron, élő belvárossal, legalább 2000 van Európában. Kérdezem, mi a fenének álljon meg és jöjjön ide a vendég, amikor sokkal szebbet is talál.

Hruby József: – Sokak elégedetlenségét váltaná ki, ha meghatároznánk, hogy ki hol nyithat üzletet. Ezt nem is tehetjük meg. Legfeljebb azt, hogy a belvárosban meglévő üzlethelyiségeinket kedvezményesen adjuk ki. A piaci folyamatokba a városnak nem szabad belenyúlnia, különböző kedvezményekkel viszont segítheti az általa helyesnek tartott irány kialakítását. Egy lehetséges kitörési pontnak szántuk a konferencia-központot, de a szakma nem áll ki egységesen mellette, vetélytársnak tekintik.

Pratser Ferenc: – Egy ilyen intézmény hosszú távú beruházás, olyan, mint egy szálloda, amelynek megtérülési ideje 15 év. Nem az a feladata, hogy elszipkázza a meglévő konferenciákat a szállodáktól. Ez a város eddig is konferenciaváros volt. Kettőszáz fős körüli rendezvényekre folyamatosan volt igény. A konferencia-központ ideája szerint újabb piacok megszerzésére épült.

– Most talán tisztábban látjuk helyzetünket, ezért arra kérem önöket, hogy próbáljuk felvázolni egy leendő idegenforgalmi koncepció bástyáit, amelyre a szakemberek építhetnek.
Baranyai György: – Jobban ki kell használni Sopron imázsát, hiszen már ismerik a várost.

Pratser Ferenc: – Egy teljesen új vendégkört kell kialakítani.
Baranyai György: – Sopron a köztudatban sokkal jobban ismert, mint például Szekszárd. Ez az alap, ezt kell kihasználni. Hogy mit teszünk erre rá és hogyan csomagoljuk be, ez a kérdés. Mondok egy példát. Itt omlott össze a vasfüggöny. Kihasználjuk ezt az óriási történelmi eseményt? Nem. Ezért kell egy koncepció és egy felelős személy.

– Lassan körvonalazódik, mit is kellene tenni. Az egyik, hogy tegyük élővé a belvárost, a másik pedig a konferenciaturizmus fellendítése. Mi legyen, mi lehet a többi „panel"?
Pratser Ferenc: – Gasztronómia, bor, Páneurópai Piknik.
Hruby József: – Fertő-táj világörökség.

Művészetek utcája

– Az egyik olvasónk, aki a korábban megjelent írásainkhoz küldte el véleményét, azt írta, hogy a Templom utca lassan a művészetek utcája lesz, mert sorra nyílnak a galériák. Ezt is ki lehetne használni, vagyis rangos művészeti eseményeket kellene szervezni a mindennapokban és erre lehetne felfűzni a nagy rendezvényeket. Úgy gondolom, hogy a belváros esetében nem csak üzletekben lehet gondolkodni, hanem kiállítóhelyekben, kávéházakban. Ez is egy pillére lehet az idegenforgalmi koncepciónak. De kérem, térjünk egy kicsit vissza a borhoz, mert meggyőződésem, hogy a soproni borok nagy jövő előtt állnak.

„ A szőlő és a bor városa vagyunk már több mint egy évtizede, de a város részéről semmiféle támogatást nem kapunk."

Szita Miklós:– Én is úgy gondolom, hogy jó minőségű borok készülnek Sopronban, tehát nem ez az oka, hogy nincs igazi borturizmus a városban. Arról már kár beszélni, hogy például a villányiak hány százmilliót kaptak a borvidék reklámozására, amit ügyesen ki is használtak. Mi ilyen központi támogatást nem kaptunk és nem is várhatunk. Csak önmagunkra és a város segítségére támaszkodhatunk. A szőlő és a bor városa vagyunk már több mint egy évtizede, de a város részéről semmiféle támogatást nem kapunk.

– A soproni pincékben adottak a feltételek a vendégfogadásra, a borturizmusra?
Szita Miklós: – Sajnos nem.
– Miért nem ?
Szita Miklós: – Azért, mert hitelből vásároltuk meg a pincét és nyögjük a hiteleket. Ez egy termelő pince és csak újabb beruházással lehetne alkalmassá tenni vendégek fogadására. Egyszóval a tőkehiány miatt.

Kihasználatlan lehetőségek

– Elhangzott a bűvös szó: tőkehiány. Nemcsak a borászat, hanem a többi terület is pénzhiánnyal küzd. Ha egyszer valóban elkészül az idegenforgalmi koncepció, akkor remélhetően hozzárendelik majd a szükséges forrásokat is.

Hruby József: – Ki kell használni, hogy itt működik a Magyar Turizmus Rt. regionális képviselete, hogy azért mégiscsak van Tourinform-irodánk, itt van a Phare–CBC irodája, hogy az önkormányzat elkötelezett a turizmus fejlesztésében. Az elmúlt években más hasonló nagyságú, de kevésbé ismert települések 4–6 pályázatot adtak be, a vállalkozókkal közösen. Sopronból viszont senki. Az idei évben 19 milliárd forint áll rendelkezésre országosan erre a területre. Én azt szeretném, ha a vállalkozók keresnék meg azokat a területeket, amelyekre aztán közösen tudnánk pályázni.

Szita Miklós: – A pályázatokhoz saját erő is kell. A mi esetünkben örülünk, ha a palackozóhoz vagy a préshez elő tudjuk teremteni az önrészt.

Pratser Ferenc: – Bármi is történjék, Sopront a piacon kell tartani, annak ellenére, hogy nincs városmarketing. Nem ülhetünk romjainkon, már csak azért sem, mert valóban vannak értékeink.

Hruby József: – Nem látom ilyen súlyosnak a helyzetet. Sopronban van 5–6000 szállodai vendégágy. A szállodák nagyjából egyharmados kihasználtsággal működnek. Az előzmény, hogy volt egy hatalmas belföldi üdülőturizmus. Ez is jelentősen átalakult. Az a feladatunk, hogy visszahozzuk a vendégeket, az üdülőket. Ez országos probléma, hiszen megszűnt a szociális üdültetési rendszer. A vállalkozók azonban nem várhatják el a várostól, hogy mindent – például prospektusokat – ingyen kapjanak.

Pratser Ferenc: – Egy szálloda évente öt–tízmilliós nagyságrendben költ különböző kiadványokra. Én azt keresem, hová vihetem, kinek adjam a pénzemet.

„ Én azt szeretném, ha a vállalkozók keresnék meg azokat a területeket, amelyekre aztán közösen tudnánk pályázni."

– Milyen szerepet vállalhat ebben a folyamatban a kamara?
Kocsi János:
– A stratégiák, koncepciók kidolgozásában mindig részt vállaltunk. Konferenciákat, tanácskozásokat szervezünk. Az elmúlt időszakban születtek stratégiák, talán pénz is lett volna megvalósításukra, de a politika közbeszólt.
– Ezek szerint van idegenforgalmi koncepciója a városnak?
Kocsi János: – Igen, de csak a fiókban.
Hruby József: – Én annyit tudok ígérni, hogy a véleménycseréhez és az előrelépéshez megfelelő fórumokat fogunk teremteni.

Elvárások és igények

– Kérem, mondják el, milyen elvárásokat fogalmaznak meg a várossal és a különböző szervezetekkel szemben, és azt is, hogy ki mit tud tenni a saját területén!
Pratser Ferenc: – A szakmai szerveződések – úgy hiszem – a helyükön vannak ebben a városban. Azt várom a város vezetésétől, hogy jelölje ki a fő irányokat, legyen koncepciója. Mi pedig hozzáadjuk szakmai tudásunkat, mert az idegenforgalom nem politikai, hanem tisztán szakmai kérdés.
Szita Miklós: – Én azt kérem, hogy a mi területünk is kapjon támogatást, nem a kultúra rovására, hanem azzal párhuzamosan. Sajnos nem egységes a vidék borásztársadalma, még sokat kell tenni az öszszefogás érdekben.
Hruby József: – Vállaljuk – a szakmával közösen – az egyeztetett idegenforgalmi stratégia kidolgozását, amelyet elfogad majd a közgyűlés is. Ezzel párhuzamosan megteremtjük az egységes városarculatot. Ehhez egy kézikönyv is készülhet. Vállaljuk továbbá, hogy egy tiszta, virágos, rendezett várost alakítunk ki, a pénzhiány ellenére is. A szakmától pedig politikamentes együttműködést várunk.
Baranyai György: – Én azt hiszem, hogy a városvezetés nem mondhat le a Tourinform-irodáról, legfeljebb meg kell vizsgálni működését. A dolog lényege, hogy egy kézbe kell venni az irányítást, és ez a „kéz" legyen a város.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Keresik a soproni gyújtogatót

A tűzoltóság szakvéleménye alapján a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság eljárást indított… Tovább olvasom