Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

A soproni kékfrankos keresett lehet Európában

Kulka Gábor, az Országos Borminősítő Intézet főfelügyelője optimistán látja a soproni bor helyzetét. Egyrészt a határ közelsége miatt, másrészt azért, mert a borvidék nagyot fejlődött.
A Vince-napi soproni újbor-bemutató vendége volt Kulka Gábor, az Országos Borminősítő Intézet borászati főfelügyelője, akivel a soproni bor jövőjéről beszélgettünk.

– A Soproni Történelmi Borvidék helyzetét, jövőjét meglehetősen optimistán látom – fejtette ki a Kisalföld érdeklődésére a főfelügyelő. – Uniós csatlakozásunk után lényegesen egyszerűbb lesz a vámeljárás, és ez elsősorban a határ menti „exportnak" kedvez. A nyugati földrajzi fekvés mindig nagy előny volt.

Május elsején megnyílik a határ, és akár egy kis furgonnal is lehet bort kivinni Ausztriába, vagy Németországba. Eddig az volt a probléma, hogy hiába ízlett a soproni bor a külföldi vendégeknek, nagyobb tételben csak nagyon bonyolult módon lehetett átjuttatni a határon. Sokszor nem érte meg a fáradtságot.

Ez a helyzet alapvetőn változik meg. Persze hiába lesz könnyebb a vámeljárás, ha nem lesz kereslet a borra, de ettől nem félek, mert a soproni borvidék óriásit fejlődött az elmúlt tizenöt évben. Míg korábban nem igazán borászkodtak a gazdák, hiszen a termés nagy részét eladták, addig az önállóvá válás magával hozta a minőség javulását, a palackozás elterjedését is.

Kulka Gábor tapasztalt szakember. Öt megye – Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Veszprém és Somogy – borászati főfelügyelője, van tehát összehasonlítási alapja, másrészt pedig ismeri a soproni bor útját a markáns, nagyon savas kékfrankostól napjaink szelídebb vörösboráig.

– A soksavú, száraz kékfrankos még tíz évvel ezelőtt is szinte lemarta az ember fogkövét – mondotta Kulka Gábor.

– A rendszerváltást követően aztán elindult az igazi borászat, a piacra termelés, amely már feltételezte, megkövetelte a minőségi bor készítését. Ennek eredménye, hogy ma már mélyszínű, kellemes ízhatású és zamatú, bársonyos, szépen lekerekített borokat ihatunk itt Sopronban is. Vagyis eltűntek a durva savak. A minőségben fontos szerepet játszik, hogy egyre inkább háttérbe szorul a mennyiségi szemlélet. A gazdák korlátozzák a termést, mert tudják, a bor minősége hatvan százalékban attól függ, milyen a szőlő minősége.

Kérdés persze, hogy Sopron zászlósbora, a kékfrankos megállja-e a helyét az unióban, a világfajtákkal szemben. A szakember véleménye szerint igen, mert a világfajtákat már mindenhol ismerik, a kékfrankos viszont egyediséget, magyar sajátosságot, specialitást képviselhet az európai piacokon.

– A napokban került a kezembe egy angol szakkönyv, amelyben magyar vörösborszőlőként csak a kékfrankost említik. A statisztikák szerint ennek a szőlőnek a soproni borvidék a legnagyobb termőterülete, tehát az itteni borászoknak igazán jó esélyük van, hogy megjelenjenek a jó minőségű, egyedi ízvilágú, harmonikus kékfrankosaikkal a külföldi piacokon.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Már roboghat a szemétvonat

Az ország talán legnagyobb hulladékgazdálkodási konzorciumi szerződését írták alá tegnap a soproni… Tovább olvasom