Kisalföld logö

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

A rendszer elnéző a szemetelővel Sopronban is

Kulturáltság, pénz, infrastruktúra és letisztult szabályrendszer – ez az, ami hiányzik ahhoz, hogy erdeinket ne csúfítsák az illegális lerakók, hogy a szemét oda kerüljön, ahová való.

Kosztka László, a Sopron és Térsége Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. ügyvezetője, Mágel Ágost, a Fidesz, Biczi László, az MSZP és Gőbl Gábor, a Jobbik önkormányzati képviselője ült egy asztalhoz a Kisalföld soproni szerkesztőségében kérésünkre. Mindenről beszéltünk, ami a szemét témakörébe beletartozik, azzal a szándékkal, hogy legalább szűkebb régiónkban mondjuk ki a hiányosságokat, s próbáljanak az illetékesek javítani a rendszeren.

– Több mint tíz év munkája van abban, hogy most már az európai normáknak megfelelő, modern, új hulladékkezelőnk működik – indította a beszélgetést Mágel Ágost, aki képviselői munkája mellett a térségi hulladékgazdálkodási társulásnak is elnöke. Bennfentes... S rögtön mindenkit invitál, a kerekasztal résztvevői tekintsék meg az új hulladékválogatót a Harkai úti telepen. Kiderül, még senki sem látta...

Gőbl Gábor: – A problémák nagy részét ugyanakkor nem oldja meg az infrastruktúra fejlesztése. Miért kellett megszüntetni azt a jól működő rendszert, hogy a lakosság egy köbméternyi mennyiségben ingyen lerakhatja a szemetet, törmeléket a Harkai úti telepen?

Kosztka László: – Mert pénzbe kerül. Hat éve nincs meg ez a lehetőség, ugyanis járulékot kell fizetni minden lerakott köbméter után. Visszakérdezek: ha valaki megvásárol háromszázezer forintért egy ülőgarnitúrát, miért sajnál tízezret azért, hogy megszabaduljon a régitől? Van ennek normális, kulturált módja.

Egy asztalnál – Biczi László, az MSZP, Gőbl Gábor, a Jobbik és Mágel Ágost, a Fidesz képviselője, valamint Kosztka László ügyvezető.
Egy asztalnál – Biczi László, az MSZP, Gőbl Gábor, a Jobbik és Mágel Ágost, a Fidesz képviselője, valamint Kosztka László ügyvezető.


Biczi László: – A kulturáltságra is hivatkozhatunk, de a legnagyobb probléma az, hogy rezsicsökkentés van, a forrásokat nem emelik és az STKH 110 millió hiánnyal zárja az évet. Jövőre már ennek a hiánynak a duplájával terveznek. Nyilvánvaló, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat. Lenyomják az árakat és még járulékokkal is terhelik a céget, ugyanakkor elvárják, hogy költséghatékony legyen. Hogyan?

Mágel Ágost: – Nincs semmi probléma! Most élesedtek a zöldudvarok. A Harkai és a Pozsonyi úton szelektíven lerakható a felesleg és fizetni sem kell érte. A komposztálóba mehet a zöldhulladék, le lehet rakni az építési törmeléket, a rossz bútort, a kidobott tévét. A lényeg, hogy mindent szétválogatva, a megfelelő helyre... Hol itt a baj?

Gőbl Gábor: – Ott, hogy kevesen tudnak róla.

Kosztka László: – A hulladékudvarok megoldást jelentenek a lakosság számára, akinek van érvényes szerződése velünk, szinte bármit odavihet, ingyen, igaz, egy meghatározott mennyiségen belül. Például évente kétszer lehet öt-öt autógumit leadni. De azt is tudni kell, nekünk mindez költséget jelent, a gumiknál maradva, a cég kétszáz forintot fizet a megsemmisítésükért darabonként.

Gőbl Gábor: – Ez nagyon jó, viszont nem jelent majd megoldást egy másik problémára: vannak, akik Ausztriából hordják ide a szemetet, erre szinte egy külön üzletág épült. Ők nem fogják szétválogatni a hulladékot és gyorsan ki is merítenék a legális keretet.

Ők továbbra is a bekötőutak mentén szabadulnak meg a szeméttől. Miattuk mégiscsak jobb volna, ha a szemétlerakóra vihetnék terhüket. De ha ez nem megy, lenne legalább több közterület-felügyelő, aki ellenőriz és büntet. Büntet, de keményen! El kellene tiltani még a vállalkozásától is azt, aki illegális szemétlerakónak nézi a közterületet!

Biczi László:
– Abban mindnyájunknak felelőssége van, hogy a környezettudatos nevelés, a rendszer fenntarthatósága és a szankcionálás szinkronban legyenek egymással. A technikai háttér mellett legalább olyan fontos, hogy az információk is eljussanak az emberekhez. Nemcsak a kötelezettségeikről, hanem a lehetőségekről is. A városvezetésnek pedig ki kellene mondania: a hulladékkezelés prioritást élvez, mindnyájunknak fontos, ezért forrást is kell rendelni a feladat mellé. Ki kell építeni az ösztönzőrendszert is, maguktól nem válnak egyszerre szabálykövetővé az emberek. Ahhoz, hogy követelni lehessen, adni is kell. A ránevelés fontos, ez pedig sok idő és még több pénz...

Mágel Ágost: – Környezeti nevelést folytatunk az óvodákban, iskolákban, középiskolákban.

Kisalföld: – Ez már az elmélet, nézzünk hozzá néhány hétköznapi, gyakorlati példát. A Besenyő utcai lakóparkkal szemben, a gyerekkonyha és egy általános iskola szomszédságában mindennap szinte az útra folyik a szemét. Az egy szelektív sziget, ha megtelik, még ha rosszul is használják, miért nem ürítik gyakrabban?

Kosztka László: – De hiszen naponta kitakarítjuk! Van, hogy kétszer is! Elárulom, volt, hogy biztonsági céget fizettünk azért, hogy vegye videóra azokat, akik ide ömlesztik a szemetet. Mi nem büntethetünk, még a vi-
deofelvételt sem nézhetjük meg. A szemetelőnek ugyanis személyiségi jogai vannak... A közterület-felügyelő szankcionálhat, 25 ezer forint a büntetés.

Gőbl Gábor:
– Emeljük meg!

Biczi László:
– Emeljük!

Kisalföld:
– Ezek szerint leszögezhetjük, hogy az illegális szemetelők elleni harc egyik fegyvere lehet a szankcionálás, következetes, kemény büntetésekkel. De ha jól értem, más probléma is van: az STKH-t emlegetjük, ha sok a szemét, pedig nem is mindenhol a társaság kezeli a hulladékot. Ráadásul nem is ellenőrizhet, nem is büntethet.

Kosztka László:
– A sziget nem is a miénk, az önkormányzaté. A közterület-felügyelők is a város alkalmazottjai. Mi közterületen nem is szedhetjük össze a szemetet. Az a holding feladata. Az illegálisan lerakott hulladék összegyűjtése sem a mi konpetenciánk.

Kisalföld:
– Vagyis a sok bába között elvész a szemét...

Gőbl Gábor: – El bizony, éppen ezért a közterület-fel-
ügyelők számát érdemes lenne növelni, a büntetési tételt pedig helyi rendeletben kellene szabályozni.

Kisalföld:
– Egy másik probléma: sok helyen iskolások vagy a környezetükért tenni akaró más civil csoportok zsákokba szedik a szemetet, de ezeket aztán senki sem viszi el, hónapok múlva is ott csúfoskodnak. Miért?

Kosztka László:
– Mi csak az STKH-s zsákokba gyűjtött hulladékot szállíthatjuk. A 110 literes 550 forintba kerül, ez tartalmazza a szállítás költségeit. Ha másmilyenbe gyűjtik, annak kell gondoskodni róla, akinek a területén van.

A jelenlegi szabályozásban ugyanakkor csak az szállíthat szemetet, akinek erre engedélye van. Mondjuk háromszázezerért meg lehet szerezni az engedélyt... De akkor is ott van még a szállítási költség és ki kell fizetni a járulékot is. A legtöbb helyen erre nincs pénz.

Kisalföld:
– Vagyis a törvény azt sújtja többletkiadással, aki összeszedi és elszállíttatja a saját területéről a mások szemetét? Ez sok mindent megmagyaráz...

Gőbl Gábor: – Az egész rendszert radikálisan át kellene alakítani! De én mondok még másik vérlázító problémát. Mi van azokkal a vállalkozásokkal, amelyeknél több szemét termelődik, mint amennyiért edényt fizetnek? Több címet tudnék mondani. Nincs szabályozva például az sem, hogy a szálláshelyeken hány személyre milyen méretű kukát kell fenntartani. Márpedig annak a vállalkozónak, aki ezen spórol, meg lehetne vonni a működési engedélyét...

Biczi László: – Éppen az az egyik alapvető probléma, hogy másnál van a feladat, másnál a hatáskör. Az STKH csak a kötelező feladatokat végezheti. A jelenlegi szabályozás nemhogy megoldaná a problémákat, még újabbakat generál.

Kisalföld: – Például hogy a társaság megvásárol több ezer barna kukát, de kihelyezni már nem tudja, mert időközben megváltozott a szabályozás?

Kosztka László:
– Társaságunknak meg kell felelnie az uniós elvárásoknak, a magyar törvényeknek és működési területünkön harminckilenc önkormányzat helyi rendeleteinek. Mi dolgozni akarunk, legjobb tudásunk szerint, de a szabályozások néha egymásnak is ellentmondóak, így pedig nem könnyű megfelelni. Valóban, harmincezer barna kuka várja, hogy kihelyezzük. Mi pedig arra várunk, hogy az illetékesek megmondják, mit és mennyiért lehet majd bennük gyűjteni.

A civilizáció egyik átka: az újratermelődő szemét. Tudomásul kell venni, a szelektív szigetre nem való a kidobott heverő és a festékes vödör.
A civilizáció egyik átka: az újratermelődő szemét. Tudomásul kell venni, a szelektív szigetre nem való a kidobott heverő és a festékes vödör.     



Mágel Ágost: – Vitákat generált az is, hogy hatvan- vagy száztíz literesek legyenek az edények. Sok esetben jogos az igény a kisebb kukára, de vannak sajnos visszaélések is. Ez is megoldódik, ha mindenhol feláll a csipes rendszer és üzembe áll a mindezt nyilvántartó technika.

Kisalföld: – Orbán Viktor miniszterelnök legutóbbi soproni látogatásán beszélt a Fertő tóról, azt mondta, az az elvárás, ha átlépjük a határt, ne vegyünk észre színvonalbeli különbséget. De észrevesszük, például a szemét miatt. Mit tudnak Ausztriában, amit mi nem, holott ott is uniós szabályozás van?

Mágel Ágost:
– Az osztrák elnyomja a csikket a hamutartóban, a magyar meg lepöcköli a földre. Sokkal előbbre vannak... Megfelelő a szabályozás és keményen be is tartatják a törvényeket. Nálunk még nincs meg ennek a történelmi távlata. De az óvodás és iskolás korosztály ha felnő, már sokkal tudatosabb lesz.

Kosztka László: – Ausztriában, ha valaki szemetelne vagy csalni próbálna, a saját szomszédja is rászólna. A rendőr felszedeti a szemetet még a bankigazgatóval is. Mi széttárjuk a kezünket és a kukásokkal kiabálunk, miért nem viszi el azt a hulladékot, amihez nincs is köze.

Gőbl Gábor: – Mondom én, hogy nálunk is radikálisabban kellene megoldani a szemétkérdést! Beszéljünk a lomtalanításról is, mert arra is lenne igény.

Kosztka László:
– A törvény kimondja, az, ami szelektíven gyűjthető, nem mehet a lomtalanításba. Veszélyes hulladék sem. Az utolsó alkalommal hatezer tonna hulladék került az utcákra. Volt, aki homlokrakodóval vitette ki a szemetet. Ha ma lomtalanítás lenne, az STKH-nak csak a járulék 36 millió forintjába kerülne, plusz a szállítás, plusz a szétválogatás.

Nincs erre forrásunk. Tudok viszont jó példát: Sopronkövesden úgy oldják meg ezt meg, hogy a település lakói a kijelölt helyre vihetik a felesleges holmit, a focicsapat és a drukkerek szétválogatják, nekünk pedig kifizeti az önkormányzat a szállítást és a kezelést. Mindenki jól jár.

Biczi László: – Igény lenne rá...

Gőbl Gábor:
– Az illegális lerakók száma is csökkenne.

Kisalföld:
– Kérdés, mi kerül többe. A lomtalanítás vagy az illegális lerakók felszámolása, a közterületek, erdők, parkok megtisztítása? A rendszer így áttekinthetetlen. Mi kell akkor a pozitív változáshoz?

Kosztka László:
– Pénz és letisztult szabályrendszer...

Mágel Ágost:
– ...az infrastruktúra rendelkezésre áll, ez igényel környezettudatos hozzáállást.

Gőbl Gábor:
– Radikálisabb helyi szabályozás.

Biczi László:
– A feladatellátás szétaprózódásának megszüntetése, és ki kell mondani, hogy a szemét kezelése mindnyájunknak fontos, ezért áldozni is kell rá.

A zöldudvarban ingyen!
Sopronban a Pozsonyi úton és a Harkai úton üzemel áprilistól az úgynevezett zöldudvar. Számítógépes nyilvántartás alapján a szerződött soproniak meghatározott mennyiségben, szétválogatva ide ingyen vihetik ki a hulladékot.

Néhány példa: használt motorolajból évente kétszer hét kilót, papírból hatszor ötven kilót, üvegpalackokból tizenkétszer harminc kilót.  Törmeléket évente egyszer egy köbméter mennyiségben (1200 kilogramm) lehet letenni.

Ételolajból, zsírból akár havonta vesznek át öt litert. A kidobásra ítélt búrokat is ide lehet vinni évente négyszer, alkalmanként 300 kilóig. 

              

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Soproni sikerek a Szakma Sztáron

A háromnapos Szakma Sztár Fesztiválra, amelyen a legjobb 195 diák versengett a helyezésekért, közel… Tovább olvasom