Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

A nagy nevettető Sopronban

Fábry Sándor hozta a formáját! Szombaton este néhány történetet elmesélve jól megnevettette Sopronban a Racket Teniszbál vendégeit. A sokoldalú sztár műsora után egy korsó hideg sör kortyolgatása közben válaszolt a Kisalföld kérdéseire.
– Van névjegykártyája?

– Nincs.

– Nem is kérni akartam, de azt tudni szeretném: ha lenne, mi szerepelne a neve után, humorista, újságíró, riporter, műsorvezető vagy showman?

– Abban, amit csinálok, Magyarországon Hofi Géza, a maga egy-két hibájával – persze nincs ember hiba nélkül – együtt is utolérhetetlen marad. Bár neki könnyebb dolga volt, hiszen politikából és televízióból is egy volt, akkor, amikor ismert és elismert lett, neve méltán vált fogalommá.

Fábry Sándor
nagyon régen láttam egy interjút, amelyet Vitray Tamás készített vele. Ez a riport meghatározó volt a pályámon. Titkos vágyam, hogy a szórakoztatás terén megközelítsem Hofi korábbi népszerűségét. Ha lenne névkártyám, talán az szerepelne rajta: foglalkozása Fábry. Amennyiben az embereknek erről a színvonalas humor, a nevetés jutna eszükbe, elégedett lennék.

– Történeteiben gyakran beszél a gyermekkoráról, különösen édesapjáról. Ez az időszak és ő milyen szerepet játszott az életében és a pályafutásában?

–  Szinte mind a mai napig  „édesapámból" élek! Hatalmas kultúra iránti éhséget adott nekem, és emellett úgy nevelt, hogy megóvott nagyon sok ártalmas, káros dologtól. Olyan iránytűt adott a kezembe, amely, ha nem is az élet minden területén, de nagyon sokszor segített nekem eligazodni. Nagyon „kódoltan" fogalmazva, az életemet tisztességesen élem, mert ilyen mintát hoztam magammal otthonról.

– Említette a kultúra iránti éhségét. A műsoraiból is kiderül alapos műveltsége, olvasottsága. Honnan szerezte?

– Összesen vagy húsz évig jártam különböző iskolákba, az általános és a középiskola után tanárképzőre, majd idegenvezetői és filmíró iskolába, sőt az úszómesteri tanfolyamot is elvégeztem. Ez az egyetlen, amire igazán büszke vagyok. Ami az olvasottságot, a műveltséget illeti, örülök, hogy kifelé olyannak látszom, amilyennek a kérdésben lefestett.

Nem tartom magam különösebben művelt embernek, azt viszont szerénytelenség nélkül állíthatom: amit tudok, azt nagyon jól tudom – ronda de sajnos nagyon divatos szóval élve – „marketingelni". A képességnek, hogy amit tudok, azt szépen „becsomagolva" tudtam előadni, nagyon nagy hasznát vettem, ennek köszönhetően gyakran értem el jobb eredményt, mint a nálam jóval nagyobb tudású, ám a tudás prezentálásában kevésbé jártas tárasaim.

– Van egy rovata a Hócipőben, és az Esti showder című műsorában is kiemelt szerepe van a Dizájn Centernek. Honnan van a különös tárgyak iránti vonzalma?

– Ez is a gyermekkorra vezethető vissza. Az akkori Népköztársaság útján régi, polgári házban laktunk. Sok olyan használati tárgy volt otthon, ami mára kiment a divatból. Népes rokonságunk sok tagja „idegenbe szakadt". Időnként kaptunk ajándéktárgyakat tőlük, sok helyről, a nagyvilágból. Azokat összehasonlítva az itthoni dolgokkal láttam: idehaza valami nincs rendben. Valahogy így indult.

– Sztárként, ismert és vélhetően jól megfizetett televíziós személyiségként gyakran lép fel külöbnöző rendezvényeken az ország különböző pontjain. Ennyire szeret szerepelni?

– A szereplési vágy mindig megvolt bennem, hiszen tanárként és idegenvezetőként is szerepel az ember, bár e területeken nem dolgoztam túl sokat. A fellépések nekem ugyanazt jelentik, mint a sportolónak az edzés, az énekesnek a skálázás, gyakorlást. Még pécsi főiskolásként megértettem, miért van a neves fővárosi művészekkel szemben vidéken némi, szinte ösztönös ellenérzés. 

Nem szeretném, ha rám is azt mondanák: na, lejött az „okostojás" Pestről és játssza az eszét. Minden fellépés előtt nulláról indulok, és minden rendezvényen meg kell nyernem a közönséget.

Kaptam néhány kitüntetést, elsimerést a pályám során, de ha egy fellépésen nem sikerül megtalálnom a hangot a közönséggel, akkor azon az estén a Karinthy-gyűrűmmel, a Bon-bon és Déri-díjammal együtt bukott ember vagyok. Olyan akarok lenni, mint egy jó örömlány: aki kíváncsi rám és befizet a műsoromra, az élvezze is, amit a pénzéért kap!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kirántják alólunk a megélhetést

Farkas Tamás 1991-től őstermelőként gazdálkodott, de egy sikeres pályázat reményében 1999-ben… Tovább olvasom