Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

A játékszenvedély hálójában

A közelmúltban elkövetett soproni „kaszinós" gyilkosság ismét ráirányította a figyelmet a játékszenvedélyre.

Az alkoholizmus, a drogfüggőség és a játékszenvedély gyökerei egy helyről erednek – vélekedik Belényessy Ibolya pszichopedagógus. A felmérések szerint a felnőtt lakosság egy-másfél százaléka rabja a kaszinóknak, a játékautomatáknak.
A közelmúltban elkövetett „kaszinós" gyilkosság ismét ráirányította a figyelmet a játékszenvedélyre. A pszichopedagógus szerint a játékfüggőségnek ugyanolyanok a következményei, mint például az alkoholizmusnak, csak a biológiai reakciók mások. Kórossá akkor válik a játékszenvedély, ha az egyén mindennapjait a játék tölti ki, azért dolgozik, hogy játszhasson, végül pedig akár bűncselekményt is elkövet, hogy pénzhez jusson. Gyógyításuk – kombinált terápia, gyógyszeres kezelés és pszichoterápia – egy évig is eltarthat, ezt követően azonban soha többé nem játszhatnak. A kóros játékszenvedély okai valahol a gyermekkorban keresendők.

A nemrégiben Sopronban brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságsorozat előtérbe helyezte a játékszenvedélyt. Az utóbbi tíz évben a kóros játékszenvedélyben érintett betegek száma Magyarországon is megnőtt, többségük fiatal férfi. A nyerőautomaták rabjai éppúgy idetartoznak, mint a megrögzött kaszinólátogatók. Vajon mikortól beszélhetünk játékszenvedélyről és van-e kiút belőle? Erről is kérdeztük Belényessy Ibolya pszichopedagógust.

– Mennyire ivódott be a köztudatba, hogy a játékmánia ugyanolyan család- és személyiségromboló szenvedély, mint mondjuk a drog- vagy az alkoholfüggőség?

– Meglátásom szerint még nem tartja a köztudat annyira veszélyesnek a játékszenvedélyt, mint az alkoholizmust vagy a drogfüggőséget, holott az említett függőségek gyökerei egy helyről erednek – mondta Belényessy Ibolya. – Annyi a különbség közöttük, hogy a játékfüggő egyén, ha nem játszhat, akkor nincsenek ennek olyan biokémiai következményei, mint például az alkoholfüggőnél a kézremegés vagy a hallucinálás. Ugyanakkor ha már valóban szenvedéllyé vált akár a kaszinózás, akár a nyerőautomaták használata, ugyanolyan súlyos következményei vannak az egyénre és környezetére nézve, mint bármilyen más szenvedély esetében.

A játék ősi igényünk

– Mikor válik kórossá a játéktermek látogatása?

– A játék ősi igényünk, és ennek szenvedélyes változatáról már évszázadokkal ezelőtt is hírt adtak. Ki ne hallott volna olyan történeteket, hogy az úr elkártyázta a birtokát és földönfutóvá lett. Mindez azonban egy nagyon szűk réteget érintett. A szabadon űzhető szerencsejátékok korában azonban akik arra fogékonyak, nagyon nagy kísértésnek vannak kitéve. Mindenesetre aki napjának nagy részét azzal tölti, hogy a játékon gondolkozik, mérlegeli lehetőségeit, ideális kombinációkat kutat, aki azért dolgozik, hogy játszhasson, lehetőleg naponta, de mindenképpen rendszeresen, aki a pénzhez jutásért akár bűncselekményre is képes, az gyaníthatóan a szenvedély rabja. Akinek gyakorlatilag az életben az egyetlen örömforrás a játék, akinek nincs más célja, csak az, hogy játszhasson. Ma egyébként hazánkban a becslések szerint a felnőtt lakosság egy-másfél százaléka érintett a játékszenvedély által.

– Milyen következményekkel jár mindez az egyénre és környezetére nézve?

– A felmérések szerint a betegek közt gyakoribb az egyedülálló vagy elvált egyén, de ennek oka általában az, hogy a betegség erősen megviseli a családi és egyéb társas kapcsolatokat. A családosok közül sokan pont a hozzátartozók kérésére fordulnak szakemberhez. A pszichiáternél jelentkező betegek általában már évek óta játszanak, és sokan akár több tízmillió forintnyi veszteséget, illetve adósságot is összeszedtek már. Az adósságok törlesztése érdekében először általában több munkát vállalnak, majd eladják értékeiket, ezután kölcsönkérnek, vagy esetleg lopnak. Vagyis a kóros szerencsejátékban szenvedő beteg előbb-utóbb ördögi csapdába esik, hisz a felgyülemlő adósságok csak még több nyeremény hajszolására ösztönzik.

– Van-e mindebből kiút?

– A helyzet nem egyszerű, mert a betegek nagy része egyedül próbálja megoldani a problémát, hiszen titkolni próbálja szenvedélyét. Ez azonban általában csak ideig-óráig tart, aztán újra „legyőzi" a játékszenvedély. A mániákus játékosok különös euforikus érzést élnek át attól a pillanattól kezdve, ahogy készülődnek a játékra, egészen a játék végéig. Ha vesztenek, akkor bűntudatot éreznek, de másnap ismét úrrá lesz rajtuk a szenvedély. A megoldás kombinált terápia, azaz gyógyszeres kezelés és minimum fél-egy évig tartó pszichoterápia. A gyógyulást azonban a betegnek is akarnia kell.

Hamis örömforrások

– Mi mindent tár fel a pszichoterápia ebben az esetben?
– Ha valakinek a játék az egyetlen örömforrása, ott sok esetben vissza kell nyúlni a gyermekkorhoz, mert már ott torzulhatott a beteg értékrendszere. Aki nem biztonságos, meleg családi légkörben nőtt fel, aki nem kapta meg a legtermészetesebb örömforrást, a szeretetet, hanem ehelyett mondjuk az anyagi értékek kerültek középpontba, az felnőttként saját maga is „hamis" örömforrások után kutat. Egyrészt tehát a terápián a gyökerekig kell „leásni", majd különböző valódi életcélokat kell kialakítani. Ám aki egyszer szenvedélyes játékos volt, az a gyógyulása után soha többet nem játszhat újra.

– Érezzen-e bűntudatot az, aki egyszer-egyszer megy el kaszinóba, játékterembe?
– Nem, dehogy, hiszen ha valaki tudja, mennyit akar kockáztatni, ismeri a korlátait, akkor ez egy nagyon örömteli, kulturált szórakozás. Ugyanúgy, ahogy a vacsorához elfogyasztott egy pohár finom bor jótékony hatású a szervezetre, és nem összetévesztendő a túlzott alkoholfogyasztással.

Egy játékos szemével: „Nem szabad olyan mélyre jutni, ahonnan már nincs visszaút"
Egy névtelenséget kérő fiatalember rendszeresen megfordul a soproni játéktermekben barátaival. Mint meséli, úgy érzi: őket még nem kapta el a játékszenvedély, mivel akkor keresik csak fel a játéktermek valamelyikét, ha van rá pénzük, és az előre meghatározott összegnél nem kockáztatnak nagyobbat. Ám ismerősi körében akad olyan szintén huszonéves férfi, aki szép lassan „lecsúszott a lejtőn". Meglátása szerint a kezdők szerencséje nagyon veszélyes tényező, hiszen aki a kezdeteknél pozitívan éli meg a szerencsejátékot, nagyobb összeget nyer, az hamar vérszemet kap. Szenvedélybeteg ismerőse évekig kontroláltan játszott, és maga sem vette észre, hogy a játék vált élete egyetlen értelmévé. Először csak a saját pénzét játszotta el, aztán kezdődött a kölcsönkérés időszaka, majd bűnözött is a pénzért. Ahogy a fiatalember látja: szenvedélybeteg ismerőse teljesen kifordult önmagából, személyisége széthullt, nem gyötri bűntudat játékmániája miatt. Ugyanakkor elvesztette a barátait, ismerősei elfordultak tőle. Olyan mélyre jutott, ahonnan a lapunknak nyilatkozó fiatal szerint nincs visszaút.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sopronban megszűnik a szolgálatvezetés?

A közeljövőben országos átszervezés következtében megszűnhet a soproni mentőállomáson a… Tovább olvasom